The Master (2012)
2013. február 18. írta: Walter White

The Master (2012)


the-master-joaquin-phoenix-freddie-quell.jpgAz Oscar jelöltek, és azon belül is A legjobb film kategóriában idén minden bizonnyal a legnagyobb hiányzónak a The Master-t tartják. Anderson filmje így sem maradt jelölés nélkül, három kategóriában nyerhet szobrot, ezek közül legalább egyben reális esélye is van. Paul Thomas Anderson hatévnyi hallgatás után újra alkotott, és újra egy olyan filmmel állt a nagyközönség és a kritikusok elé, amely egyeseket lenyűgöz, másokat kicsit megbotránkoztat, és csak egy nagyon vékony réteget nem mozgat meg.

Freddie Sutton-nak (Joaquin Phoenix) nehéz gyermekkora volt, anyja elmegyógyintézetbe került, apja pedig nem foglalkozott vele. Ezek után belép a háborúba, ami megint csak nem tesz jót labilis idegállapotának. A háború után nem tud mit kezdeni magával, folyamatos alkoholproblémái vannak, és állandó állást sem képes találni. Ekkor találkozik A Mesterrel, (Philip Seymour Hoffman) aki az  új irányzat, a szcientológia képviselője, és biztosra veszi, hogy képes lesz Freddie-n is segíteni. Freddie azonban nem hasonlít a szokványos követőire, sokkal nehezebb dolga van vele, egyáltalán nem biztos, hogy a Mester által vallott nézet ebben az esetben is hatásos lesz.

Mit akart ezzel a filmmel Anderson? Nyugodtan feltehetjük a kérdést magunknak. A szcientológiát bemocskolni, lehúzni? Vagy csak felnyitni azoknak a szemét, akik vakon követik ezt az irányzatot? Azt hiszem, hogy a kérdésre egyértelmű választ nem adhatunk. Vagyis adhat, mindenki saját magának, de nagy a valószínűsége, hogy egy másik néző teljesen másként fogja értelmezni a filmet.

Phoenix-Seymour-Hoffman.jpgAz biztos, hogy nem ezzel a filmmel készült szobrot állítani L. Ron Hubbard-nek, a rendszer kitalálójának. Ahhoz sem kell különösebb felsőbb képességgel rendelkezzünk, hogy rájöjjünk, hogy a Mester, az bizony az amerikai írót, filozófust ábrázolja. A Mestert egy komolytalan, üres gondolatokat és közhelyeket ipari mennyiségben gyártó, középszerű gondolkodónak titulálja. Aki remek szónok, de folyamatosan mellébeszél, és egyáltalán nem bírja a kritikát. Aki felépített magának egy álomvilágot és más, szerencsétlen emberek gyengeségeit kihasználva próbál sikeres lenni.

A történet néha csapongó, néha az lehet az érzésünk, hogy nem tudjuk, hogy az egész hova is akar kilyukadni. Aztán vannak olyan részek, amelyeknél azt gondoljuk, hogy túl sok. Oké, értjük, hogy mit akar az a jelentsor közölni, nem kell azt még jobban megerősíteni. A játékidőt kicsit soknak érzem. A 144 percben van üresjárat, vannak olyan részek, amelyek hiányával semmit sem veszítettünk volna. Egész idő alatt képtelen a film a folyamatos érdeklődést fenntartani. Egyes jeleneteknél megérinti valami a nézőt, azt érzi, hogy ez igen, most történni fog valami, aztán van, amikor tényleg lényeges dolgok következnek és van, amikor leül a történet. Az egész filmre a szaggatottság és a kiegyensúlyozatlanság jellemző leginkább.

The_Master_Paul_Thomas_Anderson47.pngMégis van olyan eleme a filmnek, ami a nagy átlagból kiemeli, ami miatt érdemes rászánni valamivel több, mint két órát. És ez nem is valami, sokkal inkább valakik. Egészen pontosan a két főszereplő, Joaquin Phoenix és Philip Seymour Hoffman. Főleg az előbbi alakítását érzem kiemelkedőnek. Végig dominálja a filmet, még azokra a jelenekre is hatással van, amelyekben nem szerepel. A mozgáskultúrája, a mimikája és az egész lénye olyan, amire azt mondjuk, hogy egyhamar nem fogom elfelejteni ezt a palit. Ha csak a teljesítményt nézzük, akkor nálam ő a legnagyobb Oscar esélyes a kategóriáján belül. Hoffman sem marad el sokkal mögötte. Nagyszerűen alakítja a világnak görcsösen megfelelni akaró, de belül teljesen bizonytalan és összetört Mester szerepét. Sokan vitatkozhatnak ezzel a kijelentéssel. Lehet azt mondani, hogy a Mester magabiztos, elvakult és ténylegesen hisz abban, amit csinál. Nekem viszont ez csak álcának tűnt végig. Ha kell a remek szónok képét ölti fel, de egyik pillanatról a másikra képes olyanná válni, mint a követői. Mert sokszor pont olyan gyengének, elesettnek látszik, mint azok az emberek, akik a megváltót látják benne. Ezeket a hangulatváltásokat, ingadozásokat hitelesen alakítja Philip Seymour Hoffman. A két említett színész mellett az Akadémia még Amy Adams-et is díjra jelölte. Őt én nem éreztem annyira erősnek, de az annak is betudható, hogy két nagyon komoly alakítás mellett kell neki is érvényesülnie. Nem láthatjuk sokat, de amikor szerepel, akkor hozza az elvártakat. De még egyszer mondom, én ezt kevésnek érzem, nagyon meglepne, ha végül ő lenne a befutó A legjobb női epizódszereplő kategórián belül.

Paul Thomas Anderson Mestere tipikusan az a film, amely megosztja a közönséget. Amiről sokáig lehet beszélni, hosszas eszmecséreket lehet folytatni. Akinek nem tetszik, annak is megvan róla a véleménye. Ezzel elérte a rendező a célját, a filmje kelendő, nem osztatlan a siker, de a negatív kritika is jobb, mint a semlegesség.

Mit kap az ember, ha áldoz erre a filmre az életéből 144 percet? Minőségi fényképezést, két nagyszerű színész nem kevésbé hatásos játékát, és egy kicsit botladozó történetvezetést.

6/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr985086791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2013.02.18. 14:52:14

Én sem írhattam volna szebben, felváltva futottak át a fejemen az "ez baromi jó" és az "ez hihetetlenül unalmas és semmi értelme" gondolatok. Belekezd a film valami karakterábrázolásba, aztán ugrik az időben, megint történik valami más, és sehogyan nem áll össze egy koherens egésszé.

Amúgy a szcientológiás párhuzamokkal jobb vigyázni, nem véletlenül nincs ez kimondva a filmben (én egyébként nem is vagyok benne biztos, h azt ábrázolja, de ennek utána kéne néznem), mert könnyen lehet, hogy PTA nem érte volna meg a másnapot, ha tényleg L. Ron Hubbardról forgat egy alkotást.

Walter White 2013.02.18. 16:04:54

Nem tudom. Lehet, én nem néztem utána, ez volt az első benyomásom. Az, hogy nincs kimondva az nem jelent semmit. Ez így hatásosabb. Ha ki lett volna mondva, akkor mi sem beszélnénk erről. :)

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2013.02.18. 16:45:53

Hubbard megelevenedik benne, de a szcientológia viszont nem. Nem az egyházat akarták bemutatni, ismertetni. Legalábbis ezt lehet olvasni.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2013.02.18. 18:48:00

@Walter White: @REMY: Utánanéztem (wikipedia :D), és kísértetiesen hasonlítanak dolgok, szóval tényleg van valami a szcientológiás dologban , de az tényleg pozitívum, hogy nem nagyon erőlteti PTA, h minden történés kínos pontossággal belekerüljön. (Más kérdés, hogy mennyi ebből az alkotói szabadság, és mennyi a szcientológusok retorziójától való félelem)

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2013.02.18. 19:15:38

@danialves: Jó az tény, hogy valamilyen szinten belekerül a dolog, hiszen, ha nem tennék meg ezt a lépést, akkor felesleges lenne Hubbertet életre kelteni. Megtették, és valszeg ezért a szcientológia is belekerült egy kicsit. Mivel nem vagyok otthon a szcientológiában, bár utána olvastam egy kicsit, így nem nagyon tudnám ezt kifejteni. Aki ezen a téren otthon van, az valszeg jobban tudná értelmezni a filmet. Ugyanakkor én azt vettem észre, hogy itt a karakterek fejlődése volt a fontos (Hoffmann és Phoenix). A kettejük közötti kapcsolat. Nem a legkönnyebb film, és sokat lehetne róla beszélgetni, de talán pont ez miatt olyan jó.

Swarm · http://filmfreakblog.blogspot.com 2013.04.04. 20:09:30

Nálam vastagon 8 pont. Iszonyú erős film, tartalmas és hipnotikus jelenetekkel. Hoffman is remek, de amit Phoenix művel az egyszerűen elképesztő. Bennem könnyen összeállt a kép, elgondolkodtatott és igen mélyen megfogott.
süti beállítások módosítása