Vannak filmek, amelyeknek az ember nem ül neki nagy elvárásokkal, a legkülönbözőbb okokból, mégis kellemes meglepetések érik. És el kell, hogy mondjam, amennyi filmet láttam, sajnálattal kell számot adnom arról, hogy számomra egyre ritkábbak az ilyen pozitív csalódások. Azonban ennek az alkotásnak hatalmas érdeme, hogy mégis e közé a kevés kivétel közé tud tartozni.

Frank (Frank Langella) a 60-as éveit tapossa a közeli jövőben a kezdődő Alzheimer-kórral küzdve. Napjaiban, amelyet a könyvtár, vagyis inkább a könyvtáros hölgy (Susan Sarandon) látogatásával tölt, csak fia, Hunter (James Marsden) alkalmankénti vendégeskedése jelent változatosságot. Azonban a fiúnak is inkább kellemetlenség apja súlyosbodó betegségével és életvitelével küzdeni, ezért meglepi az öreget egy háztartási robottal (Peter Sarsgaard). Frank eleinte nehezen fogadja el a gépet, azonban egyre inkább megkedveli, főleg, amikor rájön, hogy a masina mekkora segítséget tud nyújtani régi hobbijához, a betöréses lopáshoz...

A műfaji besorolással alapvetően bajban vagyok, mert bár a mű nem poénkodik és humorizál, alapvetően a vígjátékok és dramedy-k könnyed és felszínes hangulata jellemző rá. Azonban az alkotás alapvetően hoz minden kelléket, ami egy korrekt drámához, vagy talán inkább dramedy-hez szükséges, legyen szó az egyszerű, de mégis szívhez szóló történetről, a hasonlóan egysíkú, de mégis jól működő karakterekről és az ezeket kiegészítő alakításokról és zenéről. Természetesen a filmtől nem kell komolyabb sci-fi hangulatot várni, a témáját éppen annyira veszi komolyan, mint mondjuk a Safety Not Guaranteed tette, így az egész robot-ember kapcsolat tematika inkább plot device-nak tekinthető, vagy még annak sem.

Ugyanakkor mint karakter, nagyon is fontos szerepe van a címszereplő robotnak. Nem is önmagában, hanem Frank egyre inkább kibontakozó karakterdrámájának részeként. És a játékidő haladásával nemcsak a két főszereplő kapcsolata formálódik, hanem maga az alkotás is egyre komolyabb és érdekesebb hangvételt üt meg, és lesz egy remek film a múlttal és önmagunkkal való szembenézésről, amely végül a lezárásban be is tetőzik.

Persze ez még nem teszi semmissé azt, hogy a játékidő első fele egy vígjáték bonyolultságával és komolyságával épült fel, ugyanakkor kellően eltolja a jó irányba az összképet ahhoz, hogy a bevezetőben már említett pozitív csalódásról beszélhessek. Úgyhogy legjobban azoknak tudom ajánlani, akik igényes és elgondolkodtató szórakozásra vágynak, de ennél nem feltétlenül sokkal többre.

8/10