El sem tudom mondani, mennyire vártam a Killer Joet. Erre a bizakodásra a film előszelei adtak okot; az NC-17-es korhatárbesorolás, és a Velencei Filmfesztiválon bezsebelt díja nagyszerű produkciót sejtetett. Összességében azonban mégis kicsit csalódottan álltam fel a film után, na nem azért mert a Killer Joe rossz volt, csak teljesen más megközelítést vártam.

Chris (Emile Hirsch) lecsúszott család züllöt gyereke, aki a fogadásoknak és a piálásnak él. Azonban elkövet egy óriási hibát, ujjat húz a helyi kemény legényekkel, és óriási, 6000 dolláros pénztartozást halmoz fel. Nincs mese, a fiatal fiúnak valahonnan pénzt kell keresnie, különben hamarosan alulról szagolja az ibolyát. Ő és féleszű apja (Thomas Haden Church) látszólag egyszerű tervet eszelnek ki: felbérlik Killer Joe-t (Matthew McConaughey) , a pszichopata zsaru-bérgyilkost, hogy végezzen Chris anyjával, hogy a család ezzel hozzájusson a nő biztosítási pénzéhez. Egy dologgal azonban egyikük sem számolt: a nő jelenlegi férje a kedvezményezett.

Mint a felvezetésben említettem, teljesen másféle filmre számítottam, mint amelyet végül elém tárt Williem Friedkin. A Killer Joe ugyanis első látásra sokkal inkább tűnt egy mocskos akció-thrillernek, mint karakterdrámának. De ez tulajdonképpen nem is olyan nagy gond, Friedkin ugyanis ügyesen zsonglőrködik a mocskos környezet- és a züllöt család által adott eszközökkel, szépen vázolja fel a texasi környék sínylődött sorsait. Az idős rendező ehhez igencsak klasszikus filmnyelvet használ, elvet mindenféle hatásvadászatot, csak és kizárólag a forgatókönyv csípős párbeszédeivel próbál operálni, ez pedig nagyon jól áll a filmnek.

A rendezés másik sarkalatosabb pontja a teátrális eseményábrázolás. Minden jelentről üvölt a tény, hogy a film egy színpadi mű átirata. Félreértés ne essék, ez az esszencia rendkívül jól járja át a művet, a szélsőséges karakterábrázolások, és a színészek néholi túlzott , vagy épp minimális mimikája pedig különös ízt ad a képen láthatóaknak. Ha már említettem a szereplőket, egy valakit mindenképp ki kell emelni. Az eddig többnyire romantikus-vígjátékokban teljesítő Matthew McConaughey ugyanis az év egyik legjobb színészi játékát produkálja a rémisztően sztoikus bérgyilkos szerepében, és garantálom hogy a csirkecombbal történő megalázását még sokszor, sokhelyen emlegetik majd.

Mást kaptam tehát, mint előzetesen vártam, hiszen a film csak mértékelten brutális, és legfőképp a párbeszédekre épít. Ennek ellenére nem lehettem teljesen csalódott, hisz a régivágású történetmesélés, a McConaughey színészi játéka, és az utolsó 20 perc morbid vigyort csalt az arcomra.

7/10