A 2006-ban elhunyt Robert Altmant máig az amerikai filmművészet egyik legkimagaslóbb alakjának tartják. Páratlan módon szinte az összes műfajban kipróbálta magát, és akkora kultuszfilmek kötődnek hozzá, mint a MASH, a Nashville vagy éppen a Rövidre vágva. Készített persze gyengébb filmeket, de még így is kijelenthető, hogy zseniális életművet hagyott maga után. A Három nő csak nagyon kevesek által ismert Altman-film, bár Amerikában mostanra talán már elérte a kultstátuszt, ellenben hazánkban teljesen ismeretlen. Megjegyzem indokolatlanul van mellőzve.
A filmbe valahol ott kapcsolódunk be, amikor Pinky Rose (Sissy Spacek) Los Angelesbe érkezik. Egy rehabilitációs kórházban szerez is magának egy munkát, ahol megismerkedik Millie-lel (Shalley Duvall). Pinky majdhogynem rajongva szereti Milliet, aki leginkább csak szánni tudja új ismerősét. Idővel mégis lakótársak lesznek, azonban ez az egyoldalú "barátság" nem tartható fent sokáig.
A film címének ellenére két nő kapcsolata áll a fókuszban, de van egy jóval kevesebbet szereplő festőnő (Janice Rule) is. Alakja mintha csak szimbólumként szolgálna, azonban nagyon konkrét a karakter szerepe. Bizarr festményei végigkísérik a játékidőt, és egészen nyomasztó légkört hoznak létre. Az alkotásnak amúgy nem különösebben nyomasztó az atmoszférája, de valamiféle mélyről feltörő misztikus irracionalitás lengi körül a képeket. Amelyek fényképezés terén sajátosan "altmaniak". Összetéveszthetetlen rendezői stílusa volt Altmannak, és ezen alkotásában is rámegy az atmoszférateremtésre. Nagyon amerikai az egész közeg, ahol a film játszódik, és kegyetlenül átjön a hetvenes évek jóléti szabadsága.
A két főszerepet Shalley Duvall és Sissy Spacek játssza. Közel sem ismeretlen színésznők, hiszen Shalley Duvall Kubrick Ragyogásában igen jelentős szerepet játszik, míg Spacek a Carrie első filmváltozatából lehet ismerős. Shalley Duvall sokak szerint pocsék a Ragyogásban (szerintem jó), viszont itt zseniális. Az egyik legnagyobb női alakítás, amit láttam. Spacek is jó, csupán karaktere irritáló a film elején.
Lassan arról leszek meggyőződve, hogy filmtörténeti toposszá válik két nő pszichés kapcsolata. Elképesztően sok összekötő szál van a Persona, a Három nő és a Mulholland Drive között. Ez a három műalkotás egy nem is oly laza trilógiát alkot. Mindhárom zseni (Bergman, Altman, Lynch) a legkeményebben belemegy a tudatalatti dolgaiba ezen alkotásaikban. Hihetetlenül mély, és a néző fejébe beférkőző alkotások.
Altman kapcsán ismét nem kellett csalódnom, nagyon erős alkotás a Három nő. Irdatlanul különleges, szürreális mű. Végig a képzelet és valóság határán zajlanak az események, és Altman nagyon finoman, művészkedés nélkül (már amennyire egy ilyen filmet lehet) képes átadni az élményt.
8/10
A bejegyzés trackback címe:
https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr584643194
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Death/Mortis 2012.07.11. 23:21:33
Lassan újra el kell kezdenem dörgölőzni a szentenciózusabb remekek irányába, az utóbbi időben az ismertebb, 'muszáj-látni' kategóriás darabokat pótoltam. Kellemesen fog esni.
A női agy s cselekvéskultúra kísérletezésébe s felmérésébe igazság szerint majd' az összes Bergman-film beletartozik. Az említett hármas jogos, szép meglátású.
A női agy s cselekvéskultúra kísérletezésébe s felmérésébe igazság szerint majd' az összes Bergman-film beletartozik. Az említett hármas jogos, szép meglátású.
Bruse · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2012.07.12. 08:26:27
@Death/Mortis: De még milyen kellemesen! Ínyenc darab :)
Hát igen, Bergman-filmjei közül csupán a Personát láttam komplettbe. A Suttogások és sikolyokkal tettem egy próbát, de az majd jobb lesz későbbre (Bergmannal nagyjából ilyen a viszonyom, sőt, az európai modern filmesekkel is). Tegnap az egyik igényesebb televíziós csatorna a műsorára tűzte a Tükör által homályosan c. filmjét, azonban az áramkimaradás révén nem sikerült megtekinteni az amúgy érdekesen kezdődő filmet.
Hát igen, Bergman-filmjei közül csupán a Personát láttam komplettbe. A Suttogások és sikolyokkal tettem egy próbát, de az majd jobb lesz későbbre (Bergmannal nagyjából ilyen a viszonyom, sőt, az európai modern filmesekkel is). Tegnap az egyik igényesebb televíziós csatorna a műsorára tűzte a Tükör által homályosan c. filmjét, azonban az áramkimaradás révén nem sikerült megtekinteni az amúgy érdekesen kezdődő filmet.
Death/Mortis 2012.07.12. 09:37:29
@Bruse: A Suttogások és Sikolyok a kedvencem tőle. Úgy játszadozik a nézővel, mintha egy videojáték fordítva fejtené ki a hatását.
Bruse · http://smokingbarrels.blog.hu/ 2012.07.12. 11:28:54
@Death/Mortis: A Persona szintúgy :D Bár ilyen tekintetben az Inland Empire és a Jákob lajtorjája is a toppon van.
Death/Mortis 2012.07.12. 19:06:04
@Bruse: A Persona számomra közvetlenebbül csapódott le, a Suttogások és Sikolyok kozmikusabb. Az Inland Empire-nek tökéletes a címe, mert egy elmebeteg fejében érezteti magát, ezért is szoktam párban emlegetni a Sejttel, azzal együtt, hogy sokkal kevésbé profán és lakonikus, mint az utóbbi. A Jákob lajtorjája meg egyszerűen az egyik legnagyobb protezsáltam. :)