A 2006-ban elhunyt Robert Altmant máig az amerikai filmművészet egyik legkimagaslóbb alakjának tartják. Páratlan módon szinte az összes műfajban kipróbálta magát, és akkora kultuszfilmek kötődnek hozzá, mint a MASH, a Nashville vagy éppen a Rövidre vágva. Készített persze gyengébb filmeket, de még így is kijelenthető, hogy zseniális életművet hagyott maga után. A Három nő csak nagyon kevesek által ismert Altman-film, bár Amerikában mostanra talán már elérte a kultstátuszt, ellenben hazánkban teljesen ismeretlen. Megjegyzem indokolatlanul van mellőzve.

A filmbe valahol ott kapcsolódunk be, amikor Pinky Rose (Sissy Spacek) Los Angelesbe érkezik. Egy rehabilitációs kórházban szerez is magának egy munkát, ahol megismerkedik Millie-lel (Shalley Duvall). Pinky majdhogynem rajongva szereti Milliet, aki leginkább csak szánni tudja új ismerősét. Idővel mégis lakótársak lesznek, azonban ez az egyoldalú "barátság" nem tartható fent sokáig.

A film címének ellenére két nő kapcsolata áll a fókuszban, de van egy jóval kevesebbet szereplő festőnő (Janice Rule) is. Alakja mintha csak szimbólumként szolgálna, azonban nagyon konkrét a karakter szerepe. Bizarr festményei végigkísérik a játékidőt, és egészen nyomasztó légkört hoznak létre. Az alkotásnak amúgy nem különösebben nyomasztó az atmoszférája, de valamiféle mélyről feltörő misztikus irracionalitás lengi körül a képeket. Amelyek fényképezés terén sajátosan "altmaniak". Összetéveszthetetlen rendezői stílusa volt Altmannak, és ezen alkotásában is rámegy az atmoszférateremtésre. Nagyon amerikai az egész közeg, ahol a film játszódik, és kegyetlenül átjön a hetvenes évek jóléti szabadsága.

A két főszerepet Shalley Duvall és Sissy Spacek játssza. Közel sem ismeretlen színésznők, hiszen Shalley Duvall Kubrick Ragyogásában igen jelentős szerepet játszik, míg Spacek a Carrie első filmváltozatából lehet ismerős. Shalley Duvall sokak szerint pocsék a Ragyogásban (szerintem jó), viszont itt zseniális. Az egyik legnagyobb női alakítás, amit láttam. Spacek is jó, csupán karaktere irritáló a film elején.

Lassan arról leszek meggyőződve, hogy filmtörténeti toposszá válik két nő pszichés kapcsolata. Elképesztően sok összekötő szál van a Persona, a Három nő és a Mulholland Drive között. Ez a három műalkotás egy nem is oly laza trilógiát alkot. Mindhárom zseni (Bergman, Altman, Lynch) a legkeményebben belemegy a tudatalatti dolgaiba ezen alkotásaikban. Hihetetlenül mély, és a néző fejébe beférkőző alkotások.

Altman kapcsán ismét nem kellett csalódnom, nagyon erős alkotás a Három nő. Irdatlanul különleges, szürreális mű. Végig a képzelet és valóság határán zajlanak az események, és Altman nagyon finoman, művészkedés nélkül (már amennyire egy ilyen filmet lehet) képes átadni az élményt.

8/10