Nem tudom mi annak az oka, hogy újonnan ilyen vackokba botlom csak bele, de idegesítő azt látni, hogy mennyire elfajzott is lett Hollywood az utóbbi években és idén , "filmgyártás" terén. Mai két alanyom blue-box látványmozinak indult, viszont felesleges idiótaságok lettek .

Immortals (2011)

Hollywoodban a 300 sikere óta folyamatosan érkeztek azon film látványát koppintó alkotások, egy ezek közül az Immortals is, amely fájóan rossz. Na nem azért, mert nézhetetlen, hanem mert a rá elköltött méretes büdzsé ellenére rendkívül buta produkciót sikerült csak összerakniuk a készítőknek. Pedig volt a műben potenciál, hisz az Istenek és a Titánok közötti konfliktus jó táptalaj lett volna egy kis zúzdának. De a készítők , élükön Tarsem Singhhel , jól elrontották az egész koncepciót azzal, hogy az Isteneket samponreklámból szabadult modelleknek, a Titánokat pedig majomként ugráló idiótáknak ábrázolták. Az meg már mindennek a teteje, hogy a  főhős karaktere nem hogy sablonos, de az Őt játszó Henry Cavill is borzalmasan alakít. Szerencsére Mickey Rourkeban nem kell csalódnunk, Ő ismét parádézik a nagyra törő despota szerepében. Na és a látvány, amely előzetesen a legerősebb pontnak látszott, az bukik a legnagyobbat. A lassítások hasztalanok, az agyon szűrőzött látkép bántja az ember szemét, a már említett Istenek harcai meg egyszerűen csak pocsékok. Az Immortals nem feltétlenül rossz film, ellenben baromi felesleges és erőlködő, de egyszer talán meg lehet nézni, újranézésre azonban számomra nem alkalmas.

Underworld - Az ébredés(2012)

Az Underworld széria sosem tartozott a kedvenceim közé, igazából csak egyszer nézős darabokat szolgáltatott eddig számomra. Azonban az idén befutott Ébredés egyszerűen nézhetetlen volt nekem, ugyanis a látványos koncepcióval ellentétben a film rendkívül vontatott volt, de erről majd később. A filmet előző alanyomhoz hasonlóan szintén a látvánnyal próbálták eladni, amely félig-meddig sikerült is nekik, én mégsem vágtam magam hanyatt a speciális effektektől dúskáló CGI hullámtól. Azonban a rendező ezen megpróbál túlmutatni, idegesítő mondanivalót akartak betuszakolni a filmbe, és ezzel véglegesen elgáncsolja a produkciót. Baromi felesleges és százszor átrágott a konklúzió, amit tartogatnak nekünk, ezen felül meg a színészi játékok és a forgatókönyv is annyira pocsék, hogy az egész műről lesüt az a tipikus műanyag hatás, amelyet ezek a blue-box mozik tartogatnak általában, de legalább az akciók valamelyest látványosak. Összességében tehát a új Underworldnek az a legnagyobb problémája, hogy filozófiai műnek akarja mutatni magát egy olyan buta szkripttel  a háta mögött, amely legfontosabb eleme az, hogy előtérbe helyezze Kate Beckinsale testét. A már említett mondanivaló meg százszor átrágott dolog, amelyet már a District 9 jóval ezelőtt a hulladék előtt mérföldekkel jobban tálalt. Az elképesztő álszentség, az öncélú hülyeségek, na meg az unalomba fulladó játékidők az okai annak, hogy miért szar ez a film, mert hogy az.