Azt hiszem bátran kijelenthetem, hogy a kihagyott ziccereket mindenki utálja. És ez nem csak azokra jellemző, akik mondjuk valamely csapatsport rajongói lennének, hanem azokra is, akik egy műben látják meg a beteljesületlen lehetőségeket, a beváltatlan ígéreteket. Ebben a műben pedig van mindkettő bőven.
1941. Három ember lépi át Tibetnél az indiai határt, miután megszöktek egy szibériai fogolytáborból és 4000 mérföldet gyalogoltak. A film ezen az igaz (bár 2006-ban elvileg megcáfolt) történeten alapul. A szökevény csapatot többek között egy koncepciós perben elítélt lengyel katona (Jim Sturgess), egy titokzatos amerikai (Ed Harris), és egy orosz bűnöző (Colin Farrell) alkotja.
A történet tehát ezt a 4000 mérföldes utat mutatja be Szibériától Tibetig, és ezen az utazáson kívül tényleg nem sok minden történik. Talán még egyetlen játékfilm sem próbálkozott a szovjet gulágok témáját feldolgozni, de ez az eredeti lehetőség kihasználatlanul marad, és maga a szökés gyakorlatilag az egyik leghangsúlytalanabb része lesz az egésznek. Pedig nem csak az egzotikus téma, de maga a szökés tervezése és megvalósítása is rengeteg érdekességet hordozhatna magában, ennek ellenére minden annyira simán megy, hogy Michael Scofield sem tudta volna jobban csinálni. Ezek után pedig nem marad más, mint hogy néhány embert nézünk másfél órán keresztül, ahogy gyalogolnak.
Szinte semmilyen konfliktus nincs a filmben, pedig a teljesen különböző karaktereknek és a túlélési szituációnak számos ilyen helyzetet kellene teremteniük. Janusz, a lengyel katona önjelölt vezető szerepét még az orosz maffiavezér sem kérdőjelezi meg, döntéseibe mindenki belenyugszik, egymással sem vesznek össze komolyan a szereplők. A forgatókönyv tehát elszalasztja egyetlen mentőövét, hogy valamilyen értelmes módon kitöltse a maradék játékidőt, a legnagyobb csavart innentől kezdve az jelenti, hogy egy karakter meghal-e vagy életben marad a sok viszontagság során. Magukra a színészekre viszont nem lehet panasz, mindenki hozza a tőle elvárhatót, a nagyobb nevek még annál is többet (Colin Farrell bűnöző-szerepben egészen zseniális).
Ez a film tehát a kihasználatlan lehetőségek tárháza. Gyönyörű, de komolyabb tartalommal nincs megtöltve, azt pedig egyszerűen nem tudja elérni, hogy az emberi kitartás és szabadságvágy pátoszos története megérintsen vagy mélyebb nyomot hagyjon bennünk. A gyönyörű tájak (mellesleg remek operatőri munkával feldolgozva) kapcsán pedig úgy érezzük magunkat, mintha egy természetfilmet látnánk: ugyanolyan szép és ugyanolyan kevéssé izgalmas.
7/10
