Gyönyörű szép ez a kötet. Rég volt a kezemben olyan mesekönyv, amely ennyire békebeli hangulatú, ennyire a kisgyermekkorom mesekönyveire emlékeztet, és amelynek az illusztrációi ennyire csodásak. Hatalmas köszönet a Manó Könyveknek, hogy elhozták nekünk gyűjteményes kötetben a foxwoodi meséket, ráadásul ilyen igényes kivitelezésben. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlom, hogy vegyék kézbe, forgassák, lapozzanak bele, és hagyják, hogy elvarázsolja őket ez a világ.
Foxwoodban az állatok békében és szeretetben élnek, a kicsik pedig bebarangolják a környező vidéket, kalandokba keverednek, rejtélyeket oldanak meg, és segítenek, ahol tudnak. Sün Vili, Nyuszi Robi és Egér Henrik vidáman játszanak, kalamajkát okoznak, láb alatt vannak, de sokszor felnőtteket megszégyenítő módon bátran és önzetlenül viselkednek. A kedves és magával ragadó történetek bájos, részletgazdag rajzokon elevenednek meg. „Foxwood meséi közel negyven éve bűvölnek el kicsiket és nagyokat egyaránt. Magyarul Szabó T. Anna fordításában most jelenik meg először mind a nyolc történet egy kötetben.”
Mind a nyolc mese 30 oldal hosszúságú, tele képekkel, nagy betűkkel szedve, így szerintem egy-egy történet tökéletesen alkalmas lehet esti mesének is. Szabó T. Anna az előszóban leírja, amit mindenki érez, aki belelapoz a könyvbe: először a rajzok keltik fel az olvasó érdeklődését, hiszen annyira színes, vidám, gyönyörűen kidolgozott képekről van szó. A helyszín is egyből otthonosnak érződik, hiszen ez az angol vidéki táj már ismerős lehet az olvasónak a Micimackóból, a Nyúl Péterből stb. Az emberruhás állatok hétköznapjai békések: teáznak, golfoznak és csónakversenyt rendeznek, az izgalmak pedig mindig jól végződnek – a jó győzedelmeskedik a rossz felett.
Mai szemmel nézve némelyik történet egy kicsit márcos, az pedig hihetetlen, hogy a szülők egyedül elengedik a gyerekeket úgy, hogy senki nem tudja, hol vannak – csak akkor szerveznek mentőcsapatot, ha másnap sem bukkannak elő (az tehát, hogy a szülők nem tudják, hol van éjszaka a gyerek, teljesen oké). Egymás után olvasva a meséket kicsit zavaró, hogy többféle Borz úr és Róka úr van, engem legalábbis megkavart, illetve a 12–16. oldalon Egér Henriket következetesen Robinak nevezi a szöveg (a képeken is egerek vannak). Nem tudom, hogy modernizálási törekvés vagy egyéni szóhasználat-e, de nekem borzasztó idegenül hangzik, hogy „A színek mind megfolytak!” (Vili lefesti a hajót, 140. o.). Inkább elfolytak vagy szétfolytak, de lehet, hogy csak az én fülemet bántja. Egyébként a fordítás szép, gördülékeny.
A mesék közül nekem A titkos völgy története és A bűvös szán mágiája tetszett a legjobban (ebben az utóbbiban vannak egyébként egyedül csodás elemek), de mindegyik történet szép kerek, tanulsággal, kis didaktikai célzattal, amely azonban jól belesimul a cselekménybe. A baráti és szülői szeretet egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen, minden egyszerű, hiszen valaki vagy jó, vagy rossz (Mindig a patkányok a rosszak. Miért mindig a patkányok a rosszak? A kérdés természetesen költői.). A legfontosabb értékek ebben a közegben a kedvesség, a segítőkészség és az udvariasság. Ahogy Szabó T. Anna írja: „A biztonság egymás segítéséből fakad, ennyi a tanulság. Foxwood békéje örök, és mindig jó visszatérni hozzá.”
9/10
A kötetet a Manó Könyvek Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
