Ki gondolta volna, hogy egy szótár mögött ilyen izgalmas történet rejtezik? Az Oxford English Dictionary szótár cikkeit önkéntesek írták, akik közül a legtermékenyebb egy bizonyos William Chester Minor volt, akinek széleskörű műveltsége olyannyira vonzotta a főszerkesztőt, Dr. James Murray-t, hogy, személyesen is szeretett volna vele találkozni, amelynek meglehetősen bizarr kimenetele lett. A levelezési cím ugyanis egy elmegyógyintézet volt, ő pedig azt gondolta, hogy az igazgatóval levelezik már évek óta. Ehhez képest kiderült, hogy egy ápolttal tartotta a kapcsolatot, aki egy gyilkosság folyományaként került a tébolydába, ahol decens úriemberként szótári cikkek készítésével töltötte idejét. A két magas intellektusú ember találkozása érdekesre sikeredett, egy olyan történelmi időszakban, amelyet boldog békeidőként aposztrofálhatunk. A könyv alapján készült film nemsokára érkezik Sean Penn és Mel Gibson főszereplésével, amelyre én személy szerint nagyon kíváncsi lettem az elém tárult izgalmas történet alapján. Simon Winchester vörös szőnyegen gördíti elénk a két ember szellemi csatáját, melynek háttértörténeteként a szótár megszületése is nem várt izgalmakat rejt. Roppant érdekes a mai korból visszatekinteni egy olyan időszakba, ami ezerszer lassabb volt mai, szupergyorsan változó világunknál, ugyanakkor az is kiderül, hogy a romantika kora sok nyomort és szenvedést is tartogat. Nem hétköznapi műfajkeverékről van szó, a nyelvészeti krimi, a történelmi regény, a lélektani thriller és a társadalomtörténet határmezsgyéjén egyensúlyoz a szerző, kár lenne kihagyni ezt a könyvet az életünkből.
1896-ban járunk, Dr. James Murray, az Oxford Dictionary szerkesztője izgatottan készül egy különleges találkozóra, egy olyan emberrel, akivel már hosszú évek óta levelez. A cím a Broadmoor Elmegyógyintézet, ahol az igazgató várja, aki azonban a várakozásaival ellentétben nem azonos a szótár egyik legtermékenyebb szerzőjével. Legmélyebb döbbenetére kiderül, hogy egy páciensről van szó, akinek szellemi képességeit tébolya nem befolyásolta. És a beszélgetés elkezdődik...
Míves külső burkolja formába a tartalmas belbecset, amely egy újabb bizonyítéka annak, hogy a legjobb forgatókönyveket mindig az élet írja. Elsősorban azoknak ajánlott elolvasni, akik ismerik a szavak örömét, méltányolják a kalandozásokat a lexikográfia történetében, és elámulnak azon, hogy Shakespeare korában még nem léteztek szótárak. Mert az emberi szellem ezen időkapszulái ércnél maradandóbbak, de gondoljuk bele, mekkora munka egy szótár összeállítása, főként, ha a cikkek nagy részét önkéntesek készítik. A történelem kegyetlen, amíg a szótár szerkesztője szegényen és elfeledetten halt meg, Minor életének utolsó időszakát gondtalanul töltötte a család birtokán, azonban az igazán különleges történet George Merretté, akinek meggyilkolása miatt tébolydába került ez a különös sorsú úriember. Egy hétköznapi emberről van szó, aki teljesen véletlenül került az események középpontjába, elindult a családja mellől munkába, hogy aztán sohasem érkezzen haza. Fájdalmas belegondolni, hogy az ő halála vezetett végülis ahhoz, hogy megszülethetett ez az angol szótár, hiszen miatta került tébolydába Minor, akinek elmebajára a sok évtizedes szellemi munka kiváló terápiát jelentett.
A tizenkét sírkő méretű kötet, a majdani nagy Oxford English Dictionary (OED) első kiadása több, mint 70 évig készült, és olyan gazdag és összetett könyv, mint amilyen gazdag és összetett nyelv az angol. Szerkesztési vezérelve miatt irdatlan munkát igényelt, hiszen mindig lépést kellett tartania a nyelv fejlődésével, szerkesztéséhez pedig különleges elhivatottság szükségeltetett. James Murray, egy szabó és szövetkereskedő legidősebb fia 1837-ben született Hawickben, szeretett tanulni, 17 éves korára már skót igazgatóhelyettes lett a szülővárosában, 20 évesen kinevezték a helyi középiskola igazgatójává. azonban amikor Londonba költözött a családjával, tisztviselőként kezdett dolgozni egy bankban. Elveszítette a feleségét, majd újranősült, 11 gyermek született házasságából. Érdeklődése a nyelvészet iránt megmaradhatott volna a lelkes amatőr szintjén, ha nem barátkozik össze két emberrel, egy matematikussal és azzal a fonetikussal, nevezetesen Henry Sweet-tel, akiről a később Bernard Shaw mintázta a Pygmalion Henry Higgins professzorát. Emberünkből azonban így komoly filológus és az OED szerkesztője lett.
Minor teljesen más társadalmi közegből érkezett, egy előkelő, gazdag család tagjaként privilegizált életet élt, egy egzotikus helyszínen, Ceylon szigetén született. A művelt, finom úriember sebészként belépett a hadseregbe, ahol széleskörű tapasztalatokra tett szert, még a gettysburgi csatának is részese lehetett. A háborús élmények poszttraumás stressze vezetett odáig, hogy elkövette azt a gyilkosságot, amely miatt élete végééig elmegyógyintézetbe került, ahol kényelmes élete volt, és megkínzott szellemének megújhodást jelentett a cikkek írása a szótárba. A két teljesen különböző társadalmi és élethelyzetű ember évtizedekig levezett egymással, majd személyesen is jó néhányszor találkoztak egymással, azonban Minor betegsége egy idő után súlyosbodott, öncsonkítást követett el, melynek eredményeként a család birtokán folytatták gyógykezelését. Murray élete végéig szerkesztette a szótárt, amelynek története, és a két ember különösen összefonódó sorsa nagyszerűen került leírásra ebben a kiváló könyvben.
9/10
A könyvet a Park Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
