A könyv, melyet sokan csak a film által ismernek, pedig első magyar kiadása nem sokkal az angol eredeti (1990) után, 1992-ben Őslénypark címmel már meg is jelent. Ezt újította fel és adta ki újra, immár eredeti címén a Kossuth Könyvkiadó, így hozva közelebb egymáshoz az olvasóközönséget és a mozilátogatókat, valamint ünnepelve a híres dínós-széria negyedik epizódját. Most pedig, hogy nyakunkon az ötödik Jurassic-film, ideje ismét "leporolni" az alaptörténetet.
A regény aktualitása annak ellenére sem veszett el, hogy huszonnyolc év távlatából ad elemzést és mond ítéletet a természet kontra biotechnológia kapcsolatköréről. Ahogy a főszereplők egyike, Dr. Ian Malcolm (filmben is) híressé vált örök érvényű gondolata is kimondja, az életet nem lehet kordában tartani, hiszen az evolúció nem erre tanított minket, ez a káoszelmélet. A komplex dolgokat nem lehet kiszámítani; az időjárás csak napokra előre megjósolható, a világ modellezését nem lehet lineárisan elvégezni. Az élet utat tör. Crichton regényének első száz oldala kíméletlen alapossággal járja körbe a még ma is izgalmasnak, újdonságnak ható biotechnológiai kísérletezést, a klónozás tudományos és erkölcsi kérdéseit. Okosan építkezik, kis lépésekkel halad el a filmből is ismert kalandok felé. Sokkal élvezetesebb olvasás közben kitölteni a filmekből megismert motívumok közötti hézagokat, és ahogy kibomlanak az apró összefüggések, motivációk, ahogy főszereplőként találkozunk olyan karakterekkel, akik az 1993-as filmben épp, hogy csak mellékszereplőként kaptak néhány másodpercnyi játékidőt (Dr. Henry Wu), vagy akiket egy az egyben kihagytak az adaptációból (Ed Regis), katartikus élményben lehet részünk. Újraforgatjuk magunkban saját dínós filmünket a már ismert és a regényből megismert részletekkel.
Az alapsztoriban nagyon sok ötlet szerepel, amelyeket egy két órás mozifilmből kénytelenek voltak kihagyni az alkotók. És sok olyan eseménysor, mozzanat, vagy akár jellemvonás is helyet kapott, amelyeket torz formában vagy teljes egészében megváltoztatva adaptáltak, megjegyzem, szerintem nem mindig szerencsésen. Azért is hiánypótló volt elolvasni a felújított kiadást, mert különben soha nem tudhattam volna meg a következő dolgokat (a teljesség igénye nélkül természetesen, így másoknak is marad rácsodálkozni való eltérés a lapokon): Dr. Grant nem jár együtt csinos kolléganőjével, ellenben kifejezetten szereti a gyerekeket. Ha már gyerekek, a kisfiú idősebb, mint a kislány, a park beteg állata pedig egy Stegosaurus volt, nem a sokak által kedvelt Triceratops. Valamint a filmből nem derül ki, mi is okozta a kedves növényevő betegségét, azonban Crichton itt is tudományos alapossággal tár fel egy érdekes részletet, ami rögtön érthetővé teszi az eseményt. Dennis Nedry nem akarta elhagyni a szigetet, csupán az embriókat akarta elküldeni a szárazföldi összekötőjének, az általa okozott hibák nagyobb részét újrabootolás nélkül is vissza tudják állítani. Itt még nincs vége a különbségek áradatának, azonban nem tisztem az összes hollywoodi csonkítást felsorolni ebben a posztban.
Arra viszont örömmel bátorítanék mindenkit, hogy ha még nem tette meg, hangolódjon rá a soron következő moziélményre ezzel a remek regénnyel (és folytatásával, Az elveszett világgal), mert hihetetlenül megéri! Érdekes, logikus szöveg, gördülékeny olvasmány, olyan okos kalandregénybe ágyazott sci-fi, ami kortól függetlenül bárkit leköt, sőt, már-már ösztönöz arra, hogy természettudományos könyveket vegyünk a kezünkbe. Nem mellesleg erkölcsi felelősségvállalásra tanít, hiszen megmutatja, hogy a jószándékú genetikai közbeavatkozás is visszájára sülhet el, ha nem járunk el megfelelő alapossággal, gondossággal. Ez pedig ma, amikor genetikailag módosított élelmiszereket termelünk, kísérleti fázisban jár az állatklónozás, és veszélyben az ember természetes élettere, nagyon is aktuális mondanivaló.
10/10
A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.
