Könyvkritika: Michael Crichton: Jurassic Park (2015)
2018. június 08. írta: Nagy Judit Áfonya

Könyvkritika: Michael Crichton: Jurassic Park (2015)

Az élet kiszabadul a korlátok közül

A könyv, melyet sokan csak a film által ismernek, pedig első magyar kiadása nem sokkal az angol eredeti (1990) után, 1992-ben Őslénypark címmel már meg is jelent. Ezt újította fel és adta ki újra, immár eredeti címén a Kossuth Könyvkiadó, így hozva közelebb egymáshoz az olvasóközönséget és a mozilátogatókat, valamint ünnepelve a híres dínós-széria negyedik epizódját. Most pedig, hogy nyakunkon az ötödik Jurassic-film, ideje ismét "leporolni" az alaptörténetet. 

crichton.png

A regény aktualitása annak ellenére sem veszett el, hogy huszonnyolc év távlatából ad elemzést és mond ítéletet a természet kontra biotechnológia kapcsolatköréről. Ahogy a főszereplők egyike, Dr. Ian Malcolm (filmben is) híressé vált örök érvényű gondolata is kimondja, az életet nem lehet kordában tartani, hiszen az evolúció nem erre tanított minket, ez a káoszelmélet. A komplex dolgokat nem lehet kiszámítani; az időjárás csak napokra előre megjósolható, a világ modellezését nem lehet lineárisan elvégezni. Az élet utat tör. Crichton regényének első száz oldala kíméletlen alapossággal járja körbe a még ma is izgalmasnak, újdonságnak ható biotechnológiai kísérletezést, a klónozás tudományos és erkölcsi kérdéseit. Okosan építkezik, kis lépésekkel halad el a filmből is ismert kalandok felé. Sokkal élvezetesebb olvasás közben kitölteni a filmekből megismert motívumok közötti hézagokat, és ahogy kibomlanak az apró összefüggések, motivációk, ahogy főszereplőként találkozunk olyan karakterekkel, akik az 1993-as filmben épp, hogy csak mellékszereplőként kaptak néhány másodpercnyi játékidőt (Dr. Henry Wu), vagy akiket egy az egyben kihagytak az adaptációból (Ed Regis), katartikus élményben lehet részünk. Újraforgatjuk magunkban saját dínós filmünket a már ismert és a regényből megismert részletekkel. 

jurassic_park_1.jpgAz alapsztoriban nagyon sok ötlet szerepel, amelyeket egy két órás mozifilmből kénytelenek voltak kihagyni az alkotók. És sok olyan eseménysor, mozzanat, vagy akár jellemvonás is helyet kapott, amelyeket torz formában vagy teljes egészében megváltoztatva adaptáltak, megjegyzem, szerintem nem mindig szerencsésen. Azért is hiánypótló volt elolvasni a felújított kiadást,  mert különben soha nem tudhattam volna meg a következő dolgokat (a teljesség igénye nélkül természetesen, így másoknak is marad rácsodálkozni való eltérés a lapokon): Dr. Grant nem jár együtt csinos kolléganőjével, ellenben kifejezetten szereti a gyerekeket. Ha már gyerekek, a kisfiú idősebb, mint a kislány, a park beteg állata pedig egy Stegosaurus volt, nem a sokak által kedvelt Triceratops. Valamint a filmből nem derül ki, mi is okozta a kedves növényevő betegségét, azonban Crichton itt is tudományos alapossággal tár fel egy érdekes részletet, ami rögtön érthetővé teszi az eseményt. Dennis Nedry nem akarta elhagyni a szigetet, csupán az embriókat akarta elküldeni a szárazföldi összekötőjének, az általa okozott hibák nagyobb részét újrabootolás nélkül is vissza tudják állítani. Itt még nincs vége a különbségek áradatának, azonban nem tisztem az összes hollywoodi csonkítást felsorolni ebben a posztban. 

Arra viszont örömmel bátorítanék mindenkit, hogy ha még nem tette meg, hangolódjon rá a soron következő moziélményre ezzel a remek regénnyel (és folytatásával, Az elveszett világgal), mert hihetetlenül megéri! Érdekes, logikus szöveg, gördülékeny olvasmány, olyan okos kalandregénybe ágyazott sci-fi, ami kortól függetlenül bárkit leköt, sőt, már-már ösztönöz arra, hogy természettudományos könyveket vegyünk a kezünkbe. Nem mellesleg erkölcsi felelősségvállalásra tanít, hiszen megmutatja, hogy a jószándékú genetikai közbeavatkozás is visszájára sülhet el, ha nem járunk el megfelelő alapossággal, gondossággal. Ez pedig ma, amikor genetikailag módosított élelmiszereket termelünk, kísérleti fázisban jár az állatklónozás, és veszélyben az ember természetes élettere, nagyon is aktuális mondanivaló. 

10/10

A könyvet a Kossuth Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr3014031002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

steery 2018.06.08. 16:31:17

A könyv messze felülmúlja a filmet. A folytatása pedig még jobb lett, bár Crichton picit túltolta benne a tudományosságot, ami már megfekszi a legtöbb olvasó gyomrát.
Ami a sztori kapcsán felmerült bennem: a sima állatkertekben csak nagyon ritkán történnek olyan balhék, mint a Jurassic Parkban. Hogy az állatok megeszik egymást és a vendégeket, kitörnek a ketrecükből és a szabadban garázdálkodnak, illetve megkerülik a mindenféle biztonsági megoldásokat az intelligenciájukkal. Szerintem erős túlzás azt állítani, hogy a dinók ennyivel fejlettebb lények a ma élő emlősállatoknál, madaraknál, hüllőknél, kétéltűeknél és rovaroknál.
És persze kíváncsian várom, mikor jutnak el odáig Hálivúdban, hogy mamutokat, kardfogú tigriseket és moákat, illetve dodó madarakat is feltámasszanak a más helyeken létesített Őslény Parkokban?

dartonita 2018.06.08. 18:47:22

Csak óvatosan azzal a könyvvel. Piszkosul hozzá tud ragadni az ember kezéhez, és álmatlan éjszakát is tud okozni. Én anno így jártam :-) Elkezdtem olvasni egy péntek délután, amikor hazaértem, és cirka hajnal négyig, amíg be nem fejeztem, képtelen voltam letenni. Ugyanis, miután az ember túljut a jól megírt tudományos-moralizálós előzményeken, a könyv átcsap egy olyan pörgős, feszített tempójú akció-thrillerbe, hogy nem lehet abbahagyni az olvasást. Szinte minden lapon történik valami. Életem egyik legszórakoztatóbb könyvélménye. A második rész viszont már nem tetszett ennyire. Jó volt, izgalmas és olvasmányos, de végig az volt az érzésem, hogy Crichton az első részt írja újra, csak pepitában...

Válasszunk · http://valasszunk.blog.hu 2018.06.08. 20:36:18

Gyerekként amikor elolvastam szerettem. Mert az elején lévő fejtegetés után valóban pörgött a dolog, és nem volt ami megakassza. Később újra elővettem, és piszok sok helyen vált döcögőssé és kellemetlenné az élmény, elsősorban azért, mert túl sok ponton akart a könyv úgy átadni egy véleményt, mögötte szóló érveket, hogy az évek jelentős részéről az derült ki, hogy butaságok.

@steery: Jogos kérdés, hogy egy átlagos állatkert miért nem így működik. Többek között azért, mert aki a rendszereket megtervezi, az tudja, hogy egyetlen biztonsági intézkedés sem 100%-os. És nem az a cél, hogy a külvilágban ne éljen sokáig az élőlény, ne tudjon szaporodni (nem releváns célok), hanem az, hogy ne tudjon kiszökni.
süti beállítások módosítása