[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]
Könnyű szkeptikusnak lenni a történelmi-háborús filmekkel, egyrészt ugyanis műfajuk hajlamos gúzsba kötni alkotóikat, másrészt nehéz valódi visszatekintést adni évtizedekkel ezelőtt megtörtént események kapcsán. A 105 and Rising ebből a szempontból félsiker: a kiszámíthatóság és receptszerűség határozottan igaz rá, ugyanakkor a vietnami háború egy kevéssé feldolgozott szegletébe kalauzol el minket, hibátlan érzékkel. Andrew Cypiot Saigon végnapjait írta meg, amikor az amerikai kivonulása végül a világ egyik legnagyobb evakuációs műveletévé alakult.
Nehéz olyan megállapítást tenni erről a szkriptről, amelyre ne hozhatnánk ellenérveket. A 105 and Rising is elsősorban a szokásos kliséket találja meg, kezdve a saját vezetőivel dacoló hősies kisember motívumától a mentőakcióban is az amerikai nagyszerűséget kiemelő szemléletig: főszereplőnk, a követség biztonságáért felelős hadnagy, a helikopterpilóták mind feletteseiket kicselezve, körömszakadtukig mentik az embereket, mindezt az amerikai értékek nevében és védelmében. Nehéz nem szemforgatva olvasni, ahogyan menetrendszerűen mindenki kockára teszi karrierjét és életét, csak hogy az utolsó pillanatban pont megússza a valódi áldozathozatalt. Ugyanakkor a szkript nem csinál úgy, mintha nem kellett volna így is kellemetlen döntéseket meghozni és ezreket hátrahagyni, sokszor tevőlegesen rugdosva vissza a kétségbeesett menekülőket. Az amerikai katonák mellett sokszor a "kollaboráns" dél-vietnamiak szemszöge is megjelenik, az ő elkeseredettségükkel fokozva az történések drámaiságát, egyetlen esetben még azt is megengedve, hogy ne csak a "fehér megmentők" hajtsanak végre hőstetteket.
És ahogyan a Dunkirk esetében is láthattuk, itt is egy maximálisan kiszámolt, csúcsra járatott, feszült körítésbe csomagolódik mindez, amely törekszik arra, hogy minél több nézőpontot képviseljen.Andrew Cypiot tökéletes ütemezéssel fűzi rá az eseménysort egy nagyjátékfilm narratívájára, és ügyel arra is, hogy az ikonikus pillanatok egytől egyig megjelenjenek és kitüntetett helyet kapjanak. Persze nem lehet elmenni amellett, hogy ennek érdekében itt is sokszor hitelesség esik áldozatul, a forgatókönyv az apró nézeteltéréséket meghatározó konfliktusokká nagyítja fel és számos történés a szkriptben sokkal veszélyesebb és hősiesebb mutatványként van bemutatva, mint amennyire az a valóságban volt. (Például az evakuáció folyamatos északi tűz alatt zajlik, miközben valójában a cserben hagyott déli haderő okozott több gondot az amerikaiak számára.)
A 105 And Rising mondhatni, már-már szokványosan kétarcú koncepció, aminek végeredménye a nevetséges giccstől a zsigeri filmélményig egy igencsak széles skálán mozoghat - avagy egy tökéletes Peter Berg-mozi lehetne, hiszen az ő legutóbbi akció-thrillerei tökéletesen egyensúlyoztak az e két véglet közötti vékony középúton. De ne lepődjünk meg azon sem, ha a 105 and Rising egy Oscar-díjátadón, és azon sem, ha a kritikusok kedvelt lábtörlőjeként tűnik fel.
