Ízélmények nyomában. Gasztronyomozás ez a javából, amely mély emberi sorsokat mutat be a könnyed felszín alatt. Jómagam finoman szólva sem vagyok a japán konyha rajongója, azonban ennek ellenére ámulattal figyeltem, milyen finomságok készültek a kifőzdében, miközben mintegy mellesleg a nyomozások is sikerrel jártak. Nőiesen bevallom, a borító fogott meg elsőre, imádni való a cica, ahogyan a gasztrokalandok ígérete is, azonban a romantikus kép kicsit becsapós, itt időnként nagyon komoly drámákat ismerhetünk meg, szerencsére azonban nem olyan mélységben, hogy megfeküdje a gyomrunkat. Nem olvastam a Mielőtt a kávé kihűl című könyvet, azonban gasztromán vagyok, noha az ázsiai konyha nem a kedvencem, mégis óriási kíváncsisággal álltam neki ennek a könyvnek, és nem csalódtam, tökéletes kikapcsolódást nyújtott, miközben megvoltak a maga mélységei, nem éreztem úgy, hogy pillekönnyű történeteket olvasok. Mert maga az élet zajlik a szemünk előtt a maga körforgásában, miközben mindenki a múltjának egy ízélményét keresi, megoldást keres a jelen problémájára, és az ételeknek köszönhetően tovább tud lépni. Különleges hely ez a kifőzde, amely egyben nyomozóiroda is, hihetetlen ízélmények várják a betévedő vendégeket, akiknek nemcsak az ízlelőbimbói járnak vitustáncot, hanem szembe tudnak nézni az őket foglalkoztató dolgokkal is. Abszolút kedvencem lett a cica, aki jóval kisebb szerepet játszik a történetekben, mint a borító sejtetni engedi, mégis nélküle nem lenne teljes a kifőzde egyedi hangulata. Jó volt ebben a közegben időzni, egyrészt megjött a kedvem a japán konyhához, másrészt pedig nagyon is érdekes sorsokról olvashattam, amelyek megérintettek, volt min gondolkodni, miközben teljesen ki tudtam lépni a hétköznapokból. Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki egy könnyed kikapcsolódásra vágyik, de nem fél szembenézni kemény történetekkel.

A Kamogava kifőzde nem nagyon reklámozza magát, mégis mindenki megtalálja, akinek szüksége van a szolgáltatásaira. Mert itt nem csak nagyon finomakat lehet enni, hanem nyomozóiroda is egyben, amely arra vállalkozik, hogy múltbeli ízélmények után kutatnak. Hat történet, hat sors, hat finom étel....

Nem vagyok romantikus alkat, de a borító azonnal megvett magának, annyira kifejező a hangulata, könnyed izgalmakat ígér, amelyet tökéletesen meg is valósít a szerző. A macsek sajnos tényleg nem annyira központi szereplő, mint gondoltam, de ő is hozzátartozik a kifőzdéhez, nélküle nem lenne teljes a szereplőgárda, amely alapvetően két személyből, a séfből és a lányából áll. Jó csapatot alkotnak ketten, nemcsak a konyhát igazgatják kiválóan, hanem a nyomozóirodát is, amelyben a lány szerzi be az információkat az ügyfelektől, a nyomozás pedig az édesapáé, aki hihetetlen kevés nyomból kiindulva is csodákra képes. Mert nagyon régi ízélményeket kell újraalkotniuk, amelyhez előbb meg kell találni az ügyfél által nyújtott információmorzsák alapján a múlt emlékeit, amelyek segítségével a jelen problémái megoldódnak. Ahány történet, annyi sors, annyi élethelyzet, akad idős, illetve fiatal ügyfél, van, aki elveszített valakit, van, aki el fog, és van, aki az elrontott életét próbálja megoldani, már túl későn. Szomorúan szép sztorik ezek, habár akad közöttük happy end, a többségük mégis keserédes, hétköznapian drámai. 

Alaposan továbbképezhettem magam a japán konyhából, amelyről őszintén szólva eddig nem tudtam semmit, ehhez képest most olyan ízorgiát zúdított elém a szerző, hogy csak pislogni tudtam. A kifőzdében ugyanis valójában egyáltalán nem egyszerű ételeket lehet kapni, hanem mindenki óriási meglepetésére hihetetlenül finom és sokféle étek várja az ügyfelet, aki kezdetben nagyon nem hiszi el, hogy ebben a kifőzdében fognak megoldódni gasztronyomozati problémái. Aztán maximum két héten belül visszatér, és egy fejedelmi lakoma várja, amelyben pontosan azt az ízt kapja, amit keresett, és közben még azokra az információkra is szert tesz, amely szükséges ahhoz, hogy tovább tudjon lépni aktuális élethelyzetéből. Egyszerű, de nagyszerű sablon, amely a maga szokásos formátumában zajlik minden esetben, mégis mindegyik történetnek megvan a maga sajátos íze és zamata. Miközben bágyadtan ámuldozunk a fenséges ételeken, a szellemünk is megkapja a szükséges betevőjét, így nem marad hiányérzet a könyv elolvasása után.

Kár, hogy ilyen rövid a kötet, olvastam volna még, remélem, lesz folytatás. Jó volt időt tölteni ebben a különleges közegben, amelyben az ételeknek kiemelt szerepük van - az olvasó tényleg csak kapkodja a fejét, annyi finomság leírását kapja meg - , de igazán a megkapó emberi sorsok miatt marad emlékezetes ez a gasztronyomozás. Mert az ízek sokszor életünket meghatározó pillanatokat ragadnak meg, és eljön az idő, amikor rájövünk, hogy még dolgunk van ezzel, és vissza akarjuk idézni ezt a momentumot, amelynek segítségével megoldást vagy lezárást kapunk a jelenben bennünket foglalkoztató problémára. Hat történetet kapunk, mindegyik más élethelyzetben lévő ügyfél sorsát mutatja meg nekünk, hétköznapian egyszerű, mégis alapvetően fontos problémákkal, amellyel nagyon közel tudnak kerülni hozzánk. Megjött a kedvem gyerekkorom ízeihez, fontos pillanatok jutottak az eszembe, amelynek megvoltak a maga gasztronómiai vonatkozásai, szép emlékek és fontos emberek az életemből kerültek a látkörömbe, teljesen elvarázsolt ez a könyv.

9/10

A könyvet a General Press Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.