Sorozat: A szolgálólány meséje - 1. évad
2017. június 16. írta: danialves

Sorozat: A szolgálólány meséje - 1. évad

Ritkán történik olyan, hogy egy sértődött troll rátapintana a lényegre, de az American Gods-pilotkritikám kapcsán kiválóan állapította meg valaki, hogy el vagyok kényeztetve. Ezt magam sem tagadom, hiszen a kínkeservesen hatásvadász széria elkaszálásával többek között olyan néznivalóknak voltam kénytelen szentelni a figyelmem, mint A hátrahagyottak, a House of Cards vagy éppen ez a sorozat, amellyel egyszerre debütáltak. A szolgálólány meséje akár inverze is lehetne a görcsösen maníros Gaiman-adaptációnak, nemcsak azért, mert már most biztos vagyok, hogy az év legjobbját tisztelhetjük benne, hanem mert ezt szögesen ellentétes elvek mentén érte el. Attól bravúros, hogy csupa olyan döntést hoz, amelyek látszólag kézenfekvőek, valójában azonban rémálommal érnek fel egy tévés producer számára, aki egy sikerszériát kíván létrehozni. De nem hogy ezen ellentmondások ellenére ér sikert, hanem éppen, hogy ezek miatt.handmaids-tale-1492723159.jpg

A legtöbb kritika azért tarja nagyra Margaret Atwood regényét és adaptációját, mert hibátlan érzékkel vetíti ki a nyugati világban jelentkező populizmus holdudvarában felbukkanó ideológiákat a nők szülőgéppé degradálásától az álszentül képviselt keresztény fundamentalizmusig. Egy olyan világot képzel el, ahol egy meddőségi járvány miatt a szülőképes nők válnak a legértékesebb "árucikké", ezzel párhuzamosan pedig a nők teljesen jogfosztottá válnak a létrejövő teokratikus, puritán elveket valló diktatúrában - ennek eredménye a szolgálólányok kasztja, akiknek semmi más dolguk nincs, mint hogy egy bibliai példa nyomán gyereket szüljenek az ország vezetőinek meddő feleségeik helyett. Nyilván megkerülhetetlenek és kézenfekvőek az asszociációk akár egyes magyar politikusok hírhedtté vált megnyilvánulásaival, de meglehetősen sekélyes lenne riasztó jóslatként méltatnom a sorozatot. A szolgálólány meséje kapcsán ugyanis az az első ellentmondás, hogy messze nem az a didaktikus tanmese, aminek a fentiek alapján tűnhetne. Nem kreál más disztópiákra rálicitáló nyomorpornót, a legijesztőbb vonás benne nem az elnyomás mértéke, hanem hogy önkényuralma rajzfilmes igazságtalanság helyett meglehetősen következetes és racionális. Ennek a világnak nincsenek hatalmukkal visszaélő papírmasé gonoszai, rendszerében minden az előre lefektetett szabályok szerint működik - egy igazi emberarcú diktatúra ez, amelyre nemcsak az a ki is mondott gondolat igaz, hogy lehetetlen észrevenni a kialakulását, hanem még a létezése is igen hamar természetesnek érződik. Sőt, ironikus módon az eredményei is igazolják: az USA utódjaként létrejött Gileád 78%-kal csökkentette a szén-dioxid kibocsátását, sikeresen leküzdötte a meddőség problémáját - mi lenne minden humanista vágya, ha nem ez? Nem ez lebegett a szemünk előtt, amikor könnyeinket törölgettük Az ember gyermeke végén?

A sorozat erőszakrendszere ábrázolásában látszólag tudatosan saját maga ellen dolgozik: a férfiuralom egyetlen prominens képviselője az a Fred Waterford, aki maga is egy kétségek között vergődő, gyenge figura, akiről szép lassan kiderül, hogy még a rendszerben elfoglalt pozíciója sem kőbe vésett, impotenciája pedig messze túllépi a szimbolikus mértéket. Legtöbbször inkább szánalmas, mint félelmetes, ugyanakkor ezzel világít rá arra, hogy ezt a rendszert valójában a nők tartják életben. A felesége, aki nem hogy aktívan részt vett ennek az ideológiának megteremtésében, de dolgozószobájába menekülő férje helyett ő az, aki a mindennapos stresszforrást jelenti főhősünk számára a rendszer fő funkcionáriusaként fellépő Lydia néni mellett. Azonban ők sem "jó" antagonisták, már amennyiben történetmesélői szempontokat tartunk szem előtt. Az Yvonne Strahovski alakította Serena Waterford nőként maga is a rendszer elnyomottja, és éppen ezért sokszor szolidáris szolgálóival, de az intézményesített megcsalása kapcsán megélt féltékenysége, meddősége, valamint az általa is elszenvedett másodrendű szerep miatt érzett értéktelensége és a reménybeli gyermekáldás öröme folyamatos belső vívódást okoz számára. Ann Dowdnak kicsit kevesebb ideje akad kibontakozni Lydia néni szerepében, de az utolsó két epizód során hibátlanul árnyalják vele kapcsolatban is a kialakult "szívtelen hajcsár"-képet.handmaids.jpg

Az a furcsa helyzet áll tehát elő, hogy a műben a negatív oldal lényegesen sokrétűbb, mint a pozitív (June köreiből a visszaemlékezésekben feltűnő nagyszájú leszbikus barátnő, illetve Luke vagy Nick sem bírt ennyire édekfeszítő vonásokkal, és a sorozat kissé meg is bicsaklott, amikor rájuk fókuszált), ugyanakkor ez a legkevésbé sem kéne, hogy furcsa legyen egy éppen ezzel a visszataszító környezettel foglalkozó történetben. Ugyanis A szolgálólány meséje valójában nem a szolgálólány meséje, hanem uráé és úrnőjéé, akik a 6. résztől már egyre nyilvánvalóbban dominálják a narratívát. Hiszen egy ilyen felállásban nem az áldozatok szorulnak megértésre, hanem az, hogy egy ilyen mindenkit megnyomorító rezsim hogyan jöhet létre és hogyan maradhat fenn - és hogyan jön létre újra és újra a történelem során, valamint napjainkban is, miközben a lázadó-igazságosztó történeteket ünnepeljük a mozivásznon és a tévék képernyőjén. Az alkotás nem a totalitárius ideológia célpontjainak követel empátiát, hanem fenntartóinak, akik - mint azt folytonosan példázza - ugyanúgy áldozatok is egyben. A Fred Waterfordoknak, akik körül a rendszer pragmatizmusa elfojtja az emberi kapcsolatoknak még a csíráját is (saját házasságukat is beleértve), a Serena Waterfordoknak, akiket lehet, hogy nem erőszakolnak meg hónapról hónapra rituálisan, viszont nőként ugyanúgy elnyomottak és megalázottak - pedig annak idején még ők maguk kardoskodtak politikai agitátorokként ezért a bánásmódért. A Nickeknek, akik számára soha nem adatott meg, hogy igazi férfiként viselkedjenek és hamis ideálokban keresik magukat, a Lydia néniknek, akik legnagyobb igyekezetük ellenére sem képesek elnyomni emberi ösztöneiket.

Azaz negatív karaktereit nem a George R. R. Martin-i cinizmussal vonultatja fel, hanem hétköznapi, sérülékeny figurákként, akik nem elvtelenségből, hanem saját aggodalmaik, hiányosságaik miatt építik fel és tartják fenn rendszerüket - de minden nap vezekelnek is ezért. A főszereplő June is látszólag csak azért kerül a szemünk elé, hogy minden egyes alkalommal helyretegyük magunkban, a legnagyobb áldozatok mégsem a rezsim működtetői - azonban az ő szerepe ennél jóval összetettebb. Az ő példája mutatja, hogy egy folyamatos vívódásban lévő, kétségek között vergődő rendszerrel szemben egyetlen személy akaratereje is mennyire eredményes lehet: June sem egy lelkesítő beszédeket tartó, egyedül bombamerényleteket kitervelő és végrehajtó klasszikus hős (sőt, az aktuális feminista példaképpel ellentétben még hadseregeket sem kaszabol le egymagában), egyetlen érdemi, de annál következetesebb cselekedete a 10 epizód során, hogy a mű tételmondatát magáévá téve nem hagyja magát. Itt a felek nem az utcán és nem tettekkel csapnak össze, a harc elmék és akaratok között folyik. És lehet, hogy főhősünk helyzete a legtöbb esetben nem változik, sőt, néha romlik, valójában sorra aratja a győzelmeket azzal, hogy miközben körülötte szép lassan megjelennek a repedések a rendszeren, ő sérülten, de töretlenül és ugyanazzal a lobogó elszántsággal veti meg a lábát.handmaids.png

Ahogyan ő is azzal teszi a legtöbbet, hogy alig cselekszik és nem változik semmit, A szolgálólány meséjében az az említésre méltó, hogy nem említésre méltó. A fent ecsetelt megközelítés legyen bár közel példátlan, ezen kívül igen kevés olyan alkotóelemet találni a műben, ami a kortárs prémium-sorozatokat jellemezné: a nagyszabású ötletekkel, vad fordulatokkal, polgárpukkasztóan merész vállalásokkal egyaránt adós marad az évad, amelyről még az is ritkán mondható el, hogy határozott narratíva mentén működne. Egyszer csak belecsöppenünk ebbe a világba, tanúi leszünk a szereplők hétköznapjainak, alkalmasint előkerül néhány flashback, majd az epizód végén távozunk és akár heteket vagy hónapokat is ugrunk a következő képernyőn látott eseményig. A szolgálólány meséje mégis ebből kovácsol sikert: bár kevés, amiből dolgozhat, azt igyekszik a legnagyobb átgondoltsággal, alapossággal és hatásfokkal felhasználni. Nem akarja agyoncsapni nézőjét, hanem azt bizonyítja, hogy a visszafogottságán keresztül előhívott nüanszok akár még többet is érnek a bejáratott hatáskeltő eszközöknél. Sok jelenet csattanója nem több egy mosolynál, egy tekintetnél, egy félmondatnál vagy egy képnél, ezekből ugyanakkor elképesztő erőt tud meríteni a sorozat, előbb-utóbb pedig még a tölteléknek tűnő közjátékokból is óriási katarzisokat képes teremteni.

Elismerem, ide nem vezet könnyű út. Nem könnyű nem a kézenfekvően morálisan alábbvalót vagy kéjesen mocsok underwoodi alakokat látni negatív figuráiba, hanem olyan embereket, akiknek valójában mind megvannak a maguk indokai tetteikre, de sokkal többet fogunk tanulni, mint amikor sértettetten visszavonulunk elvtársaink közé simogattatni magunkat. Nem könnyű megélni a kényelmes diadalmenetek hiányát, de June legnagyobb elnyomottságában is inkább fog győztesnek érződni, mintha Katniss Everdeenként egyedül vitt volna végig egy forradalmat. De talán erről is beszélünk, amikor azt mondjuk, hogy milyen jó, hogy a legtöbb sorozat felnőttként kezeli nézőit.

A szolgálólány meséje teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4312598555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mestska · http://cities.blog.hu 2017.06.16. 09:39:57

OFFOFFOFF

Az American Gods-t szerettem könyvben, bár a hype szerintem már akkor nagy volt. kíváncsi voltam rá sorozatban is, de a negyedik résznél járva teljesen üres az egész. Főszereplőnek sikerült kiválasztani egy teljesen jellegtelen figurát, emellé meg hatásvadász, de borzasztóan kínos és unalmas jeleneteket berakni.

miketbeszéltek 2017.06.18. 14:16:51

Magam keresztényként is sokszor viszolygok a kereszténydemokrata képmutatástól, és módszerektől. De magyarázzátok meg nekem: miért csak annak az oldalnak a megnyilvánulásai a gúny tárgyai, és mitől lenne felsőbbrendű, modernebb az a világnézet, élet-és családszemlélet, amely nem képes reprodukálni magát; ergo kihalásra ítéli a saját etnikumát?

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.06.18. 14:57:57

@miketbeszéltek: Az a világnézet felsőbbrendűbb és modernebb, amelyben nem az állam mondja meg, hogy egy ember mihez kezdjen az életével, a testével és hogy hány gyereket akarjon vállalni. És mondjuk nem tekinti másodrendűnek ilyen szempontok alapján bizonyos állampolgárait.

De én meg azt nem értem, hogy a nők emberszámba vétele, nem lealjasítása szülőgéppé miért jelentené automatikusan egy etnikum kihalását? (Mármint valós szituációban, a sorozat esetében egyértelmű.) Az önrendelkezés miért nem jelentheti azt, hogy valaki meg gyereket vállal, ha úgy tetszik neki? Egyáltalán, miért csak végletekben tudunk gondolkodni? (Azt már hozzá sem teszem, hogy bármilyen csoport fennmaradása milyen alapon akkora érték, hogy felülírja annak tagjai egyéni jólétét és boldogságát?)

Ad Dio 2017.06.18. 23:05:17

@danialves:

Ez egy műprobléma. Ugyanis senki nem tekint másodrendűnek senkit. Amikor valaki azt mondja, hogy egy társadalom számára hasznosabb az, aki áldozatot vállal a következő generációért mint az, aki ezt nem teszi, nem egyenlő azzal, hogy lenézi az illetőt. Ezer és egy oka lehet annak, hogy valaki nem vállal gyermeket. Ezt tiszteletben kell tartani. De aki többet is vállal, azt a társadalom megsegítheti.

Nincs olyan, hogy individum társadalom nélkül...

Ad Dio 2017.06.18. 23:07:04

@miketbeszéltek:

" miért csak annak az oldalnak a megnyilvánulásai a gúny tárgyai,"

Ennek két alapoka van: ez egyik az, hogy szánalmasan ostobán van előadva az ügy aka "magas a labda". A másik okot meg úgy hívják: politika, ideológia, hatalom.

miketbeszéltek 2017.06.19. 00:16:36

@danialves: Miközben bírálod a szélsőséges gondolkozásmódot, magad is a sorozat szélsőséges véleményét támogatod..... Ugyanis tény, hogy a mai Európa demográfiai mutatója nem elég a népesség fennmaradásához, pláne a lakosság munkaképes százalékának biztosításához. Nem tekinthető felelősnek, és gúnyt legalább annyira megérdemel az a politikus, aki ezen ne akarna változtatni. Viszont a „saját test feletti önrendelkezésnek” nem csak a diktatúra, erőszak; a nők „szülőgéppé” degradálása stb. az egyetlen alternatívája. Hanem az (az USÁban egyébként elterjedtebb) gondolkozásmód, amelynek az elsődleges életcélja kényszer nélkül, belső meggyőződésből nem a hedonizmus kiélése, valamint a karrier építése , hanem áldásnak, boldogságforrásnak tekinti a gyermekeket; amely-ha az etnikai vonatkozástól el is tekintünk- az emberi élet értelmének tekinti a következő generációban megmaradó nevét, szellemi és anyagi örökségét is. Ahol az anya nem szülőgép (annyi erővel meg tenyészcsődörnek/bikának hívhatnánk az apát) hanem megbecsült, szeretett, nélkülözhetetlen része a családnak. Persze van egy ellentmondás: bizony a nők nem hogy szolgálólányok, hanem bizonyos szempontból értékesebbek a férfiaknál. Ugyanis az anyaság (biológiai felépítésből adódó) szerepét mi férfiak nem tudjuk pótolni. Ezzel szemben valóban dilemma, hogy egy asszony a tehetségét, megszerzett tudását kamatoztatja-e, vagy ezt (ideiglenesen) hagyja parlagon az anyaság vállalása miatt. De ahogy írtam: bizonyos (fejlett) országokban ez nem antagonizmus.
Szerinted nincsenek magasabb normák? Nem egészségesebb egyéni szinten is az életösztön az ön(el)pusztításnál? A reprodukció nem elemi alapelve biológiai felépítésünknek, fiziológiánknak/működésünknek, egyedfejlődésünknek?
(Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de a saját test feletti önrendelkezés emlegetése gyakran az abortusz legalizálásának fő érve, amelynek célja, hogy tagadja egy autonóm élet elpusztításának a tényét.)

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.06.19. 09:33:30

@Ad Dio: "Ugyanis senki nem tekint másodrendűnek senkit."
Akkor úgy néz ki, más univerzumokban élünk... (

"Amikor valaki azt mondja, hogy egy társadalom számára hasznosabb az, aki áldozatot vállal a következő generációért mint az, aki ezt nem teszi, nem egyenlő azzal, hogy lenézi az illetőt. "
Igen, csak ilyet senki nem mond, hanem konkrétan beleugat abba, hogy hogyan vállaljon áldozatot... (De akkor gondolom azzal sem lenne semmi problémád, ha azt mondanám, hogy a nyugdíjasok kövessenek el kollektív öngyilkosságot, hiszen az milyen hasznos lenne a következő generációk számára a nyugdíjrendszer szempontjából. A társadalom mindenek felett!)

@miketbeszéltek: Nézd, én elég sok fárasztó és felesleges kört lefutottam már olyanokkal, akik érthető okokból nem igazán szerettek relevánsan reagálni és mindig új köröket nyitottak mellébeszélésben, szóval maradjunk abban, hogy most utoljára még végigmegyek ezen, de legközelebb csak akkor írj, ha tudsz válaszolni a kérdéseimre.

"Miközben bírálod a szélsőséges gondolkozásmódot, magad is a sorozat szélsőséges véleményét támogatod"
A sorozatnak nincs semmilyen véleménye, a sorozat felvázol egy világképet, ami egyébként zseniálisan szellemes és jól végigvitt. Most megkérdezhetném, hogy gondolkodásod szerint ha az 1984-et szeretem, akkor mégis milyen véleményt támogatok, de inkább térjünk vissza az eredeti kérdésre, amire nem adtál választ: miért beszélsz etnikumok kihalásáról? Ahogy magad is írod, egy csökkenő demográfiai folyamatról van szó, ami sem mértékeiben, sem előrehaladottságában nem tart ott, hogy kihalásról beszéljünk. (A munkaképes korú lakosságnak meg végképp semmi köze ehhez, az ezen való polemizálást a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer hívta életre, ráadásul az automatizálás elterjedésével jó eséllyel máskülönben egyre kevesebb munkaerőre lenne szükség már most is.)

"bizonyos (fejlett) országokban ez nem antagonizmus. "
Persze hogy nem antagonizmus, az antagonizmus az, amire a kérdésem is vonatkozott, csak ügyesen kikerülted, hogy miért jó az bárkinek is, ha az állam belepofázik abba, hogy mit kezdjen az életével.

És akkor most jön az, hogy arra kérdésre, hogy miért fontosabb a csoport fennmaradása az egyén jóléténél jössz azzal, hogy de mert EGYÉNI szinten az életösztön... :D Igen, egyéni szinten az életösztön akkora, hogy egy random állat pont magasról tesz arra, hogy hány fajtársa hal éhen, ha neki ettől jobb. De nem tudom, te hogy vagy vele, szerintem az ember pont azért ember, mert az állatok biológiai programozásánál kicsit eltérőbb és magasabb szinten tud működni, ha nem így lenne, akkor nem léteznének azok az etnikumok sem amelyekről beszélünk.

G_Norton 2017.06.19. 17:28:08

@miketbeszéltek: "Szerinted nincsenek magasabb normák? Nem egészségesebb egyéni szinten is az életösztön az ön(el)pusztításnál? A reprodukció nem elemi alapelve biológiai felépítésünknek, fiziológiánknak/működésünknek, egyedfejlődésünknek?"

Ezt meg is teszik a fejlődő országok. Mármint magas ott a gyermekszületés aránya. Ahogy te írod le, úgy kb tényleg az jön le az embernek, hogy Európa a kihalás szélén tántorog, holott ez nem igaz. Öregedő, méhkas-korfákról beszélhetünk, ami probléma, ami megoldható anélkül is, hogy két lábon járó méhnek nézzük a nőket, mert xy szereti félreértelmezni a keresztény tanokat (a sorozatban erről is szó van, konkrétan az, hogy szó szerint értelmezik a Bibliát).

A magasabb normákról annyi, hogy az koronként változott. 200 éve ha a fölös gyereket eladták a legszegényebb körökben, az normálisnak volt vehető, ma már nem az. Könnyen lehet, hogy ezer év múlva a kereszténység is csak kuriózum lesz, mert egy "jobb", magasabb normájú vallás kiszorítja a paletta nagy részéről.

Ad Dio 2017.06.21. 09:06:00

@danialves:

Igen, csak ilyet senki nem mond, hanem konkrétan beleugat abba, hogy hogyan vállaljon áldozatot...

Mondj már erre a egy konkrét törvényi példát erre az állításodra.

"De akkor gondolom azzal sem lenne semmi problémád, ha azt mondanám, hogy a nyugdíjasok kövessenek el kollektív öngyilkosságot, hiszen az milyen hasznos lenne a következő generációk számára a nyugdíjrendszer szempontjából. A társadalom mindenek felett!"

Ne már. Muszáj lemenni kutyába? Próbáld a vélt vagy valós sérelmeidet értelmes, emberi módon alátámasztani. Plíz... tiszteljük már meg egymást ennyivel... előreköszi.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.06.22. 08:12:03

@Ad Dio: Aranyos vagy, hogy nekem mondod, hogy ne menjek le kutyába, miközben szerinted "sérelmeim vannak", csak mert hoztam egy absztrakt analógiát. :D Miközben nem tudom, hogy észrevetted-e, de ugye kettőnk közül mintha éppen te lennél az, aki itt azon az alapon folytat kötözködést, mert találva érezte magát a posztom egy félmondata által. Amivel alapvetően még semmi bajom, csak akkor ne kezdd el már játszani is az eszed mellé. "előreköszi" ;)

"Mondj már erre a egy konkrét törvényi példát erre az állításodra."
CSOK, családi adókedvezmény? Párosítva ez mondjuk a részmunkaidős lehetőségekkel (vagyis azok hiányával). Vagy menjünk egy kicsit kifelé az országból, mondjuk a lengyel majdnem-abortusztilalomig?

Ad Dio 2017.06.23. 02:00:08

@danialves:

"Aranyos vagy, hogy nekem mondod, hogy ne menjek le kutyába, miközben szerinted "sérelmeim vannak""

vs.

" azzal sem lenne semmi problémád, ha azt mondanám, hogy a nyugdíjasok kövessenek el kollektív öngyilkosságot, hiszen az milyen hasznos lenne a következő generációk számára"

Remélem nem kell tovább magyaráznom hogy ki ment le kutyába...

"CSOK, családi adókedvezmény? Párosítva ez mondjuk a részmunkaidős lehetőségekkel (vagyis azok hiányával). "

Nos, hát erről beszélek... csak nem hiszem hogy megértetted... az, hogy egy rendszer JUTALMAZ bizonyos dolgokat, amiket a társadalom számára hasznosnak ítél (nb a politikai hatalom feladata a társadalom jólétének megteremtése), az NEM azt jelenti, hogy beleugat abba, hogy ki hogy vállaljon áldozatot. Ez egy (pozitív) feedback rendszer és semmi több. NEM beleugatás, NEM vagy köteles eszerint élni, ráadásul SEMMI hátrányod nem származik abból, ha nem így teszel. Maximum előnyöd sem lesz belőle.
Részidős munkalehetőségek... már megint kutyában vagyunk... mond csak: ki a fene ír ki részidős munkalehetőségeket? A kormány, vagy a piac? Ja, értem...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.06.23. 10:46:26

@Ad Dio: Nem kell magyaráznod semmit, hanem ahogy előbb is jeleztem, inkább felfogni, hogy ha már érdemben nem tudsz erre a mondatomra mit reagálni, akkor nehogy még neked álljon feljebb. Valamint láhatóan az a része sem ment át, hogy annak fényében, hogy érdemben sem a sorozathoz, sem a kritikához nem tudsz hozzászólni (kétségeim vannak afelől is, hogy egyáltalán elolvastál-e belőle bármit is), itt kettőnk közül egyelőre neked kéne nagy erőkkel kepeszteni azért, hogy vitaképesnek mutatkozz. És ezt harmadszorra már nem fogom leírni.

"csak nem hiszem hogy megértetted"
Nem, sajnos az a probléma, hogy te nem érted a "beleugatás" fogalmát, és lelkesen próbálod összemosni minden mással.

"ki a fene ír ki részidős munkalehetőségeket? A kormány, vagy a piac?"
Nem érzed ezt egy picit nevetségesnek annak fényében, hogy két mondattal előbb még egy olyan intézményt (CSOK) védesz, ahol (a lakások ÁFÁjának csökkentésével) a kormány masszívan belenyúl a piaci folyamatokba? :D Lehidalok, hogy ilyen átlátszó mellébeszélést ekkora arccal vagy képes előadni. :D

Ad Dio 2017.06.25. 09:50:47

@danialves:

"Nem érzed ezt egy picit nevetségesnek annak fényében, hogy két mondattal előbb még egy olyan intézményt (CSOK) védesz, ahol (a lakások ÁFÁjának csökkentésével) a kormány masszívan belenyúl a piaci folyamatokba? :D Lehidalok, hogy ilyen átlátszó mellébeszélést ekkora arccal vagy képes előadni. :D"

Tehát akkor van jó belenyúlás és rossz belenyúlás? Vagyis ha az állam úgy nyúlna bele, ahogy Neked jó, az jó, míg lehetséges rossz is? Vagy minden belenyúlás rossz? :-)

De a pont nem is ez, hanem az, hogy a részidős munka kifejezetten ELLENKEZIK a piaci igényekkel. Egy maroknyi részterületet kivéve a munkaadók NEM szeretik. Ma is alkalmazhatna bárki részidőst, a feltételei arányosak a teljes időssel, de mégsem teszik.

Btw nálam nyitott kapukat döngetsz a részidős munka előmozdításával, csak szkeptikus vagyok abban a tekintetben, hogy érdemes-e az államnak széllel szemben...

"hogy érdemben sem a sorozathoz, sem a kritikához nem tudsz hozzászólni (kétségeim vannak afelől is, hogy egyáltalán elolvastál-e belőle bármit is)"

A világunk egyik pillére a liberalizmus, ez pedig a toleranciára épül. A tolerancia pedig nem más, mint a másik eltérő véleményének tiszteletben tartása. Nem untatnálak ennek a dolognak a filozófiai hátterével, csupán azért vettem ezt egy kissé elő, hogy felhívjam a figyelmedet arra, hogy a Tiedtől eltérő vélemény nem jelenti egyből azt, hogy az illető nem olvasta e, amit leírtál. Elolvasta. Nem kommentelte... ahogy szinte senki... ez két okból lehet: a leírtak önmagukban állva gondolati monolitként világítanak, melyhez a zseni kategóriáig bezárólag senki hozzátenni vagy elvenni nem tud, vaaaaagy.... esetleeeeg.... ott van a másik lehetőség... mármint az, hogy a szöveg nem ütötte meg azt a szintet, amit kommentelni érdemes ugyebár. Mások nevében nyilatkozni nem akarok, a magam véleményét pedig megtartanám.

"itt kettőnk közül egyelőre neked kéne nagy erőkkel kepeszteni azért, hogy vitaképesnek mutatkozz"

Hangzik ez el olyan ember szájából, aki az első ártalmatlan hozzászólásomra nyugdíjasok öngyilkoltatásával válaszolt :-D. Czimbi, nem lennék a szomszédod...

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2017.06.25. 13:37:55

@Ad Dio: "Hangzik ez el olyan ember szájából, aki az első ártalmatlan hozzászólásomra nyugdíjasok öngyilkoltatásával válaszolt :-D"
Egyszerűen lenyűgöz, hogy abból, hogy semmi értelmeset nem tudtál kinyögni az egész eszmefuttatásod alapját megdöntő példára, valamiért azt vonod le, hogy én nem vagyok vitaképes. :D

Valamint mint azt már előzőleg is kifejtettem, nem azért gondolom, hogy nem olvastad el a posztot, mert ellenkező véleményt fogalmazol meg, hanem pont mert nem fogalmazol meg ellenkező véleményt, ugyanis NEM A POSZTHOZ SZÓLSZ HOZZÁ. Nem gondolom, hogy értelmi fogyatékos és / vagy memóriazavaros lennél, hogy erre így kelljen felhívnom a figyelmedet, szóval akkor ha már te nem vagy rá hajlandó, én befejezem helyetted is az álszentkedést és kimondom, hogy csak trollkodni vagy itt. Leálltál kötözködni úgy, hogy még csak nem is a posztra, hanem az egyik kommentemre reagáltál, a saját önellentmondásaidra semmit nem tudsz kinyögni, ehelyett nekiállsz félremagyarázva mellébeszélni, ennél meg már csak az szánalmasabb, amikor utána még van képed ezt úgy beállítani, hogy te itt rettentő értékes gondolatokkal hozakodtál elő, amiket én nem méltatok eléggé, és ennek okán felveszed ezt a kioktató, pökhendi stílust. Szóval maradjunk abban, hogy én meg esetleg úgy gondolom, hogy a kommentjeid nem ütik meg azt a szintet, amit a posztjaim alatt szeretnék látni, ami számodra azt jelenti, hogy mostantól sajnos máshol leszel kénytelen folytatni ezt a rendkívüli hozzáadott értékkel bíró véleményformáló tevékenységet...

fingerbangs 2017.10.10. 02:24:33

ennél rosszabb sorozatot szerintem még nem láttam, borzalmas nagy fos
a főszereplő trampli csaj meg olyan visszataszító hogy rossz nézni
nem értem hogy lehet ez siker
süti beállítások módosítása