Nem minden tündér magas, karcsú és csodaszép, vannak olyanok, akiknek a belső értékei ellensúlyozzák a külső hiányosságokat. Nem hiszed? Akkor te még nem ismered Áfonykát, az aprócska, gömbölyded erdei tündért, akinek "a haja bogyókék, a szeme levélzöld, az orra fitoska; fitoska orra körül pedig temérdek világszép szeplő virít". Varró Zsuzsa elméjének szüleménye a kisasszony, akinél a tehetség genetikailag kódolt, hiszen testvére nem más, mint Varró Dani, akinek nemrégiben jelent meg a verseskötete, ideje volt, hogy ő is feltegye magát a térképre a kicsik és a nagyok világában. Tavaly jelent meg ez a könyvecske, amely olyan viharos sikert aratott, hogy muszáj volt utánajárnom, vajon mivel vehette le a lábáról az olvasókat a szerző? Nos, semmi mással, mint a zengő-bongó szöveggel, amelynek olyan sodrása és temperamentuma van, hogy méla szomorúsággal vettem tudomásul, hogy máris vége a kalandoknak, és  alig várom, hogy a következő részt is a kezembe vehessem, mert Áfonyka története varázslatos, az egyetlen hibája az, hogy a benne rejlő szómágiát inkább a felnőttek értékelik, a kisebbek a tizedét sem értik meg a zseniális mondatoknak, szófordulatoknak és a fantáziadús szövegnek.

Áfonyka, az erdei tündér korábban ébred fel téli álmából, mint szokott, és miközben az eddig számára ismeretlen látványban gyönyörködik, Böhöm Venti, a szeleburdi szél felkapja, és elrepíti otthonából, a Gyöngyvirágos Tölgyesből. A kis tündér hihetetlen kalandokba keveredik, melynek során találkozik többek között az erdőnyelővel, a Rettenetes (Krucifix) Ronaldóval, a sárkánnyal, és természetesen megmenti az erdőt a biztos pusztulástól...

Varró Dániel írt néhány versbetétet a könyvhöz, amelyek természetesen kiválóak, de a mese önmagában is remek, Varró Zsuzsa saját univerzumot teremtett, élmény elveszni az erődben zajló rendkívül érdekes kalandokban, amelyek nem annyira komolyak, hogy igazán megijednénk tőlük, de vannak annyira izgalmasak, hogy lekösse a gyerekek és a felnőttek figyelmét.  Virtuóz szöveg jellemzi ezt a bájos mesét, amely talán tényleg túlságosan míves a megcélzott gyerekközönség számára, de a szülők biztosan istenien fognak szórakozni rajta. Áfonyka nem szívbajos típus, ha már így hirtelen távol került otthonról, úgy döntött, szétnéz a nagyvilágban, és olyan nem hétköznapi figurákkal találkozik útja során, mint Hencida és Boncida, a két rímhányó és sportmániás nyúl, Hecsedli Jambus Boldizsár, a költői lelkületű medve, Filoména királykisasszony, Besamel királyfi (aki amúgy egy bükkfa, de ez egy hosszú történet), Zontág Dezső, akinek nyomában ott jár az ősz, Lombvidéki Szilfalaska, Lucfenyvesi Rizike, akik fogalkozásukra nézvést facsemetéket nevelnek, és akkor a Csillagszemű Malacról, Kankalinról, a virágjósról és Kaliméra kapitányról még szó sem esett. Megannyi barátra lel Áfonyka az erdőben sétálgatva és amúgy mellesleg mindenkin segít, mert ugye ez a tündérek dolga.

Áfonyka nagyon szeretni való egyéniség, már a külseje is zabálnivaló a mókuspulcsijával és a nyúlcipővel a lábán, fullba nyomja a jóságot és kedvességet, a világot a maga természetes valójában fogadja el, és a felmerülő problémákra úgy tekint, hogy azokat meg kell oldani, nem esik kétségbe, az eszét és időnként a varázserejét használja, nem egy átlag tündér, az biztos. Miközben velünk együtt bejárja az erdőt, nemcsak új barátokra lel, hanem világot is lát, kilép a komfortzónájából, és a saját történetén keresztül tanítja meg az apróságokat arra, hogy jónak lenni jó, a külcsín nem számít, csak a belbecs, és nem igaz, hogy nem tehetsz semmit azért, hogy kicsit jobbá tedd a téged körülvevő világot, a békét pedig saját magadban kell keresned és megtalálod. Szép, de egyáltalán nem szájbarágós mese, amelyet a végtelen fantázia és a talán egy árnyalattal túltolt, de zseniális szöveg emel ki a középszerből. Áfonyka történte egyszerű, de nagyszerű, nincsenek benne hatalmas konfliktusok, és egetverő izgalmak, egy hétköznapian szép mese, amelyet nagyon lehet szeretni, annyira szívet melengetőek a sorai.

A kevesebb néha több, nem kell lenyűgöző körítés és zengzetes szavak, nagyon jól tud esni egy ilyen kedves történet, amely ki tud zökkenteni a hétköznapok szürkeségéből, melegséget és vidámságot tud vinni a mindennapokba, fel tudja melegíteni a külvilág zordonsága miatt kicsit már megkeményedett szíveket és lelkeket, De hát Áfonykának ez a dolga, hiszen tündér, nem?

9/10