Sötét időket élünk, amikor a filmipar egyre bátrabban uszít ránk ordas eszméket és próbálja elpusztítani a bennünk pislákoló világosság írmagját is: nem elég, hogy egy ilyen tudjukmilyen Oscar-győztessel becstelenítették meg nemzetünk hírnevét, mindannyiunk gyerekkori kedvence, árja maszkulinitásának alapköve, a Star Wars (természetesen egy zsidó kezében) iszonyatos feminista- és négerpropagandává silányult (és a rendező még azt is megígérte, hogy meleg buzeráns karakterek is érkeznek majd). Azonban mi, akik egy-egy Lovasíjász vetítés tábortüzének melegénél összebújva érezzünk már csak biztonságban magunkat, nem maradhatunk csendben, és ki kell mondanunk, hogy már a múltban is számos alkalommal próbálta már megmételyezni lelkünket a liberálfeminista fertő. Itt az idő tehát, hogy lerántsuk ezekről a tudat alatt ható propagandamozikról a leplet:
A film egy űrhajó legénységére vadászó idegenről szól, akinek tombolását egyedül egy nő éli túl, mindenféle férfi segítség nélkül (a fantasztikum tehát tényleg jelen van). Az űrlény ráadásul áldozatai torkába helyezi el utódait, ezzel végrehajtva azt a burkolt feminista agymosást, hogy az orális szex valami undorító és elkerülendő dolog, és inkább öregedjenek meg magányosan a macskájukkal.
Azt mind tudjuk, hogy az amerikai egy olyan gyökértelen és szánalmas "nép", hogy egyetlen történelmi távlatba helyezhető ünnepük bő 200 éve történt államalapításuk, de azt mi sem gondoltuk volna, hogy annyira lealjasulnak, hogy legújabb nézhetetlen katasztrófafilmjükben egy néger és egy zsidó menti meg őket az idegenektől. Kézenfekvő lenne azt hinni, hogy ez mindössze csak saját életképtelenségük újabb bizonyítéka, de a nyitott szemmel járók számára egyértelmű az agymosó szándék.
Egy újabb feminista propaganda, amely arra bátorítja a nőket, hogy legyenek erőszakosak, ráadásul pont a tökéletes maszkulinitást megjelentő testépítő bajnokokat teszi meg ellenségképnek. Az egyetlen dolog, ami menti ezt a borzasztó agymosást, hogy főhősnője legalább beteljesíti a női princípiumot.
Egy eposzi történet arról, ahogyan két illegális határsértő terrorista egy háborús övezetből menekülve, hosszú gyalogút után hatalmas pusztítást végez egy országban, mert azok nem építettek a határra kerítést - tanulságos mese lenne, ha nem éppen ezeket a migránsmerénylőket állítaná be hősnek. Ráadásul borzasztóan undorító, hogy a mű hőseit kizárólag szőke, fehér bőrű humanoidok adják, míg a sötétebb bőrűek egytől-egyig gonoszak - mi ez, ha nem bujtatott nácizmus?
A film nagyon helyesen egy női parkigazgatót helyez a középpontba, azonban az egész narratívát arra építi fel, hogy bűntudatot keltsen a munkájukat fontosnak tartó nőkben, a dzsungel közepén is magassarkúban topogó főszereplőjével pedig azt üzeni, hogy a férfi-elnyomás által bebetonozott nőiességképet még a legveszedelmesebb helyzetben is be kell tartani. Arra már inkább nem is írok semmit, hogy természetesen hősnőnk végül az általa az első randin kikosarazott, bárdolatlan és hozzá teljesen méltatlan férfikollégája megmentésére szorul és karjaiba omlik a film végén...
Láthatjuk tehát, hogy filmvilág rendre bombáz minket még ilyen fajgyűlölő, kirekesztő, hímsoviniszta darabokkal, amelyek néha egészen tudat alatt viszik át üzenetüket. Csak remélhetjük, hogy előbb-utóbb eljön majd egy kor, amikor végre megtörik ez az agymosás, és például egy nő vagy egy színesbőrű figura is lehet egy Star Wars főszereplője... Addig is viszont folytatnunk kell a harcot!