"I didn't go to film school, I went to films" - Quentin Tarantino egyik kedvenc mondata, amelyet biztosan sok filmessé válni vágyó rajongója tett magáévá. Az Angulo-testvéreknél (akik közül már ketten is a filmiparban dolgoznak) megszállottabban valószínűleg kevesen követték szigorúbban ezt a hitvallást: ők egész életükben filmeket néztek - igaz nem önszántukból, hanem meglehetősen különös gyerekkoruk melléktermékeként. Róluk szól ez a produkció, amely azonban akaratlanul a másik végletet is képviseli, és bemutatja, hogy milyen az, ha valaki ugyan részt vett filmes képzésen, de nem igazán érti a mozgóképeket. Ez a valaki pedig sajnos pont A mi falkánk rendezője, Crystal Moselle, akit éppen saját hősei mentik meg a teljes kudarctól.
Az Angulo-fivérek New York sűrűjében élnek, a srácok mégsem világlátott kozmopoliták, illetve ami ismeretük van a világról, azt Tarantinotól és Nolantől tanulták. Ugyanis apjuk szigorúsága és meglehetősen paranoiás ideológiai nevelése miatt szinte soha nem hagyhatják el lakásukat (évente néhányszor mehetnek csak ki, de előfordul már, hogy egy évben ki sem mozdultak), otthon tanulnak és egész életterüket pár szoba jelenti. Éppen ezért menekülnek a mozgóképekhez, amelyeket nem csak éjt-nappallá téve néznek, de elképesztő lelkesedéssel és erőfeszítéssel újra is játsszák őket, kartonpapírból gyártva kellékeket és tökéletesen betanulva a szövegeket. Ebbe a sajátos világba enged betekintést A mi falkánk.
Nem tudom finomabban megfogalmazni, filmes szempontból eszméletlenül undorító módon néz ki a produkció. Moselle olyan szinten csak felvette és nem filmezte A mi falkánkat, hogy néha nehéz megkülönböztetni, melyek a szereplők amatőr felvételei, és melyeket követte el a rendezőnő, ha nem lenne a DV-kamerák klasszikus timestampje, talán nem is tudnánk egyáltalán. Természetesen megértem, hogy egy talpalatnyi lakásban, a család életének felforgatása nélkül lehetetlen volt profi körülmények között filmezni, de úgy érzem, Moselle igénytelensége túlnőtte még ezt is, és egyszerűen nem vászonra való. Bevilágítatlan, rángatózó képek, a fókuszból ki be ugráló, sokszor a kamerával is alig elkapott szereplők, és teljes koncepciótlanság (a közönség abszolút jogosan nevetett fel olyan pillanatokon, amikor egy fontos beszélgetés után az éppen alvó macskán nyugodott meg a kamera...).
Nemcsak képileg nagyon esetleges ugyanis a mű, de nehezen tud egy koherens narratívát is kirajzolni, a vágóasztalon sokszor éves időugrások lettek úgy prezentálva, mintha egy koherens, folyamatosan előrefelé haladó narratíva részét képeznék. És ez ugyan egyszer sincs szó szerint így előadva, mégis azt látjuk, hogy film állandóan újraírja magát, rengeteg (a történet szempontjából egyébként eléggé fontos) elem homályban hagyásával folyamatosan hamis érzeteket keltve nézőjében - nem véletlen, hogy az interneten minden második komment azzal vádolja A mi falkánkat, hogy csak egy hoax. Én nem feltételezném ezt Moselle-ről, ezt az érzetet sokkal inkább annak tudom be, hogy maga sem volt tisztában azzal, mit is akar elmesélni és kihangsúlyozni. Ő csak elment egy családhoz filmezni, aztán utólag csak félig-meddig tudta a nyersanyagból újjáalkotni azt a történetet, amelynek tanúja volt.
Azonban szerencsére A mi falkánk egy olyan mű, amelynek szereplői minden filmes eszköznél többet mondanak: a srácok hatalmas alakok, akiknek hihetetlenül profi Tarantino-újrajátszásait, a mozgóképek kapcsán mutatott lelkesedésüket, rácsodálkozásukat az ajtójukon kívüli világra élmény nézni. Ehhez az élményhez nem kellenek nagy rendezői hókuszpókuszok, bőven elég az a kamera, amely már eleve a fiúk kezében volt, és éppen ez az egyszerűség a nagyszerű látottakban.
Ami persze magában hordozza azt is, hogy produkcióként A mi falkánk nem tudott sokat hozzá tenni ezekhez az életképekhez, és ha nagyon szigorúan veszem, éppen ezért nehezen is értelmezhető dokumentumfilmként. De ha nem Crystal Moselle, hanem "sztárjai" esetlenségét figyeljük, akkor nem egy gyenge alkotást, hanem ügyetlen, de bájos és szerethető darabot láthatunk.
A mi falkánk teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
