Ha abból indulok ki, hogy a közelgő reboot 13 év alatt már a negyedik alkalom lesz, hogy valamilyen formában megpróbálják továbbvinni ennek a filmnek az örökségét, elmondható, hogy A szállító elég mély nyomot hagyott a popkultúrában - mégpedig úgy, hogy igen kevesen vannak, akik remekműnek mondanák. Ez a látszólagos ellentmondás pedig tökéletesen példázza, hogy egy film még akkor is képes lehet (a számos utánzási kísérlet ellenére) utánozhatatlan lenni, ha nem kifejezetten színvonalas.

Frank Martin (Jason Statham) egy sajátos formáját választotta a megélhetésnek: visszavonult tengerészgyalogosként mindenféle lehetetlen (és főként illegális) szállítást vállal BMW-jével. Azért, hogy ne kerüljön a törvény, azaz az egyébként meglehetősen jóindulatú Tarconi felügyelő (François Berléand) markába, Frank kénytelen egy, az egész életét átható rigorózus szabályrendszert kialakítani. Amelyet egészen addig nem is szeg meg, amíg egyik csomagja el nem kezd dörömbölni a csomagtartóban, főhősünk pedig a zsákot kinyitva egy gyönyörű távol-keleti lányt talál...

A szállító nagyjából annak a korszaknak a kezdetével esik egybe, amikor Luc Besson rendezői pályafutásán túllépve megpróbálta egy egész istállót kinevelő producerként újradefiniálni magát, és ez alapvetően jól is sikerült, ha csak abból indulunk ki, a produkcióban részt vevő olyan nevek, mint (az itt még operatőrként dolgozó) Pierre Morel vagy Louis Leterrier azóta milyen karriert futottak be. (Igaz, nem kis részben a bessoni hátszélnek köszönhetően.) Azonban Besson is érezte, hogy az ifjú titánok szárnybontogatása még kevés lenne, így került a képbe Leterrier mellé a rendezői posztra Cory Yuen, aki számos távol-keleti harcművész-mozi tapasztalatát hozta magával a produkcióba, és A szállító összecsapásai erősen merítenek is ezekből az alkotásokból. Yuen legmerészebb vállalása, hogy a fegyvereket szinte teljesen száműzte az akciójelenetekből (amikor szerepet kapnak, az is inkább leszámolásként, mint küzdelemként jelenik meg), ugyanakkor amit pusztakezes küzdelemből ki lehetett hozni, azt ő megtette: izgalmas helyszínválasztásokkal és eszközhasználattal dobta fel ezeket a közelharcokat. Ráadásul a Szállító akciójeleneteinek van humora is, igaz, ez az egész filmről elmondható: Tarconi és Martin interakcióinak esetlen bája, Frank fanyar megjegyzései is ezt a stílust erősítik.

De amennyire bájos, amikor a film nem akarja komolyan venni magát, legalább annyira bugyuta, amikor viszont igen, és a forgatókönyv egyszer sem tudja tisztességesen megoldani a feladatot, amikor a sztori hátteréül szolgáló krimi-szálon kellene dolgoznia. Nem igazán felróható módon borzasztóan együgyű ez a vonal, azonban az ennek nyomán megszületett kriminálisan gyenge és semmitmondó párbeszédek, valamint az ezt még jobban eltúlzó színészek tesznek arról, hogy kifejezetten fájdalmas pontjai legyenek a műnek azok, amikor Statham éppen nem zúz le valakiket. Persze A szállító képességeit jól példázza, hogy főhőse egy meggyőző amerikai akcentust nem tud összehozni, és ehhez hasonlóan jó pár mutatványt végül kicsit szerényebben sikerült kivitelezni, mint amilyennek eredetileg megálmodták. De az tagadhatatlan, hogy az igyekezet megvolt, és ha a végeredmény kicsit át is hajlik B-kategóriába, a főszereplőtől kezdve az akciók helyszínéig gyakorlatilag egyetlen vonása sem mondható sablonosnak.

Így a sok helyütt megbicsakló minőség végül alig nyomja rá a bélyegét a produkcióra, leginkább azért, mert A szállító túlságosan is változatos műfaji hibrid ahhoz, hogy egyik vagy másik tulajdonsága alapján be lehessen skatulyázni. Egyrészről egy Európába áthelyezett klasszikus harcművészfilm, lenyűgöző, de 2002-ben azért helyenként kicsit már megmosolyogtató mozdulatokkal, közben viszont már ott érződik rajta a Morel-féle mindenen átgyalogló dinamika, a napjaink blockbustereit egyre jobban meghatározó cinikus humor. Ezzel pedig minden pillanata van eléggé karakteres ahhoz, hogy ha nem is átütő akciómoziként, de egy kellemes és mind a mai napig emlékezetes élményként vonuljon be a filmtörténelembe.

7,5/10

A szállító teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán