Aldo kritikáját is olvashatjátok.
Gaben kritikáját itt olvashatjátok.
Eszem ágában sem volt megnézni a 2015-ös dinókat. Miért is? Mert 20 évvel ezelőtt akkor élmény volt az első rész, hogy tudtam, nincs az a CGI parádé, ami a nyomába tudna érni. És a harmadik rész után szentül megfogadtam, hogy soha többet nem nézek meg egyetlen jelenetet sem ebből a franchise-ból, ne velem fizettesse ki Spielberg a számláit. Az első kritikák sem voltak biztatóak, ki is hagytam a premierhéten a mozit. Aztán mégis győzött a kíváncsiság, a nosztalgiafaktor, na és persze Chris Pratt kigyúrt teste, és nem utolsósorban meghatódtam attól, hogy egy kedves olvasó tőlem kérte a kritikát, dacára annak, hogy már két kolléga is kifejtette a véleményét az alkotásról. Vagyis szombat délutáni programként elmentem mozizni, őszintén mondom, hogy zéró elvárással, és én lepődtem meg a legjobban azon, hogy milyen jól szórakoztam a filmen. Ha nem a csodát várjuk, amit gyerekkorunkban kaptunk, hanem a helyén kezeljük a sorozat negyedik. részét (vagyis egy látványos családi moziként), akkor nem fogunk csalódni, a saját kategóriájához képest nagyon jól össze lett rakva, egyszeri megtekintésre tökéletesen alkalmas!
Hammond álma megvalósult, a feltámasztott őslények a családok szórakozását szolgálják. Mivel minden csoda három napig tart, a nézőknek mindig újabb látványosság kell. Meg is alkotnak egy hibrid dinoszauruszt, akinek természetesen sikerül meglépnie az amúgy tökéletesen biztonságosnak hitt lakóhelyéről, és naná, hogy elkezdi gyilkolászni a parkban lakozó fajtársait és nagyon erősen fenyegeti az ott békésen lazítgató 20 ezer embert is. Ideje segítségül hívni Owen-t (Chris Pratt), hogy tegyen már végre rendet...
Megdöbbentő, hogy mennyire hozzászoktunk a dinókhoz az elmúlt években, hiába tolják a pofinkba a film elején az eszméletlenül látványos parkot, valahogy nincs meg az a feeling, hogy valami csodásat látunk, még jó, hogy az alkotók is így gondolták, és elejtettek néhány poénos megjegyzést ezzel kapcsolatban, ezért nem érzi magát rémesen rosszul a néző azért, mert Disneyland jut eszébe a látottakról és nem gyerekkori kedvence. Ha túl tudunk ezen lépni, hátradőlünk és élvezzük a műsort, akkor jól fogunk szórakozni a filmen, ha nem, akkor viszont marad a dühöngés. Nekem szerencsém volt, gyerekekkel volt tele a mozi, és ők ugyanúgy ámuldoztak a dinókon, mint én sok évvel ezelőtt. Lehet, hogy ez az oka, de engem nagyon gyorsan magába szippantott a történet, szurkoltam a kölyköknek, Starlordnak és persze Claire néninek. Kár, hogy a vége teljesen súlytalan lett (azért a záró kép elég dögösre sikeredett), mert a kissé nyögvenyelős kezdet után szépen felpörögtek az események, de ennél nagyobb bajunk ne legyen. Spielbergtől ismét kaptunk egy jó kis családi mozit, amelyből azonban soha nem lesz igazi klasszikus, hiába a gigabevétel, ezen a filmen egyszer jól szórakoztunk, és simán el fogjuk felejteni. Mert a felmelegített káposzta jó ugyan, de soha nem lesz olyan, mint az eredeti.
A forgatókönyvre a korrekt minősítését használnám, hiszen a karakterek nagyon jól meg lettek írva, a történet nem volt unalmas, a kezdés lehetett volna pörgősebb, de annyi baj legyen. A CGI abszolút mértékben megfelelt a 2015-ös színvonalnak, a végső leszámolás egyszerűen pazar volt (nem tudom elmondani, mennyire drukkoltam a T-rex-nek, aki a szívem csücske már 20 éve, dacára annak, hogy amúgy egy gyilkológép). Igazából látványban semmi újat nem találtak ki az alkotók, a raptorokat ismerjük, a többi dinót is láttuk már, a két legnagyobb szörny (vízi és szárazföldi) nem egy nagy durranás. Nagyon hiányzik a jó öreg T-rex, de aztán a kedvenc jelenetemben (igen, tudom, hogy ezt a képet egyszer már láttuk az első részben, de annyira menő volt, ahogyan Claire odavitte az aktuális ocsmánysághoz, nem?) végre megjelenik, és tanúi lehetünk egy igazi ősvilági csatának. igen, rengeteg jelenetet áthoztak az első részből, és lehet puffogni azon, hogy lehettek volna kreatívabbak is az alkotók, de lássuk be, pontosan ezek azok a képek, amelyek nélkül nincs meg az igazi Jurassic Park feeling.
Humorban nagyon erős az alkotás, a zene még mindig zseniális. Az akció-érzelem egyensúlya nagyjából egyensúlyban van (mínusz a film eleje, ott egy kicsit túl sok lett a szirup, de aztán szerencsére jön Chris Pratt és feledjük minden gondunk). Jó ötlet volt a munkamániás nagynéni alakja, aki természetesen azonnal rájön, hogy mi is a fontos az életben, amikor veszélyben látja az unokaöccseit. Azért pedig külön elismerést érdemel, hogy tűsarkúban tolta le az akciójeleneteket (legalábbis a távoli kamerabeállításokban, jaj ,de gonosz vagyok, fúj!). De Starlord persze elvitte a show-t, lenyűgözte és megvédte a nőt, akibe amúgy már régen bele volt zúgva, megmentette a kölyköket, hősködött egy jót, de megmutatta az érzelmes oldalát is, és alapjáraton is nagy raptorbarát. A srácok is rájöttek annak rendje és módja szerint, hogy mit jelent a testvéri szeretet, aztán volt itt látvány, akció, izgalom (vagy valami hasonló), minden adott volt a családi kikapcsolódáshoz. És ennél többet nem is lehet elvárni ettől a filmtől, hozza a kötelező szintet, és ráadásul jól.
Chris Pratt volt a film sztárja, hozta is, amit elvártak tőle, derekasan aprította a dinókat és jól bepancsolt a rosszfiúnak, és nem utolsósorban nagyon jól nézett ki (amúgy jól is játszott, de nagyon nem kellett megerőltetnie magát). Bryce Dallas Howard bájosan volt felejthető, a gyerekszereplők aranyosak voltak. Vincent D'Onofrio volt már jobb, Irrfan Khan szintén. A T-rex elvitte a show-t a nagy ronda dinó elől, és ez így van jól.
Abszolút nem maradandó alkotásról van szó (már most is csak pár kedvenc jelenetre emlékszem, pedig most jöttem haza a moziból), de ettől még jó emlékként marad meg, mert nagyon jól szórakoztam rajta. Blockbusternek jó, Jurassic Park-filmnek sem utolsó (a harmadik rész sokkal gyengébb volt ennél), de ettől még sokan fogják utálni azért, mert a "hűha" élmény elmarad. Tisztes iparosmunka, újra megjött a kedvem a dinókhoz, részemről jöhet a következő rész!
8/10
A Jurassic World teljes adatlapja Magyar Filmes Adatbázis (Mafab) oldalán.