Őszintén szólva az utóbbi években visszatért a hitem a sportfilmekkel kapcsolatban, hisz ha a Draft Dayt, a Moneyballt, Az utolsó csavart vagy a When the Game Stands Tall-t vagy a 42-est említem, mindegyikkel kapcsolatban kellemes filmélmény jut az eszembe. Nem csoda tehát, hogy nem volt számomra közömbös a Disney új „dobása”, a McFarland, USA, amely ugyan történetét tekintve csupán sablonokból építkezik, a végkép még így is maradandó és lebilincselő.

Jim White (Kevin Costner) lecsúszott sportedző, aki kellemetlen modora miatt egy állásában sem tud megmaradni, ezért családjával folyton költöznie kell. Úgy tűnik, hősünk folyamatosan baltázza el a lehetőségeit, és utolsó lehetőségként csak egy mexikói határon fekvő kisváros, McFarland nyújthat neki munkát. Az edző és családja először viszolyog az ottani körülmények miatt, azonban hamarosan megtalálják a közös nevezőt a lakosokkal, White pedig rájön, hogy az ültetvényeken dolgozó fiatal munkások az életvitelük miatt kivételes futóadottságokkal rendelkeznek.

A McFarland, USA egy nagyvonalakban klasszikus true story-felemelkedéstörténet, annak minden velejárójával, azaz megkapjuk a szokásos kulturális és anyagi különbségeket, bemutatásra kerül a rendkívül tehetséges, ám sanyarú sorsú fiatalok életkörülménye is, valamint kapunk egy jó adag lelkizést is White edző családi és szakmai dilemmáival kapcsolatban. A film ezen sablonos momentumok ellenére azonban valami miatt mégis működik, a történet végig izgalmas, a karakterek szimpatikusak, illetve a terepfutás egyedi szabályrendszere is érdekes szegmenseket teremt az alkotásban.

A sablonok mellett azonban egyedi ízeket is tartogat a forgatókönyv: az ehhez hasonló felemelkedés-történetekkel ellentétben itt sokkal többet tanul az edző a fiataloktól, mint fordítva, a fiatal, többnyire ismeretlen mexikói színészek hiteles alakítást nyújtanak, Kevin Costner és Maria Bello pedig rutinosan, bár néha kicsit szürkén hozza a szerepét.

A McFarland, USA tehát egy abszolút kielégítő filmélmény lett, amely annak ellenére tud adni valami új érzést a nézőjének, hogy a történetének minden szegmensével találkoztunk már a korábbiakban,  viszont a sokszínű és szimpatikus karakterek, az érdekes megközelítés, Niki Caro magabiztos rendezői munkája és Adam Arkapaw nagyszerű képei miatt minimum egy próbálkozást megér a film, viszont világmegváltást senki ne várjon tőle.

7/10

A McFarland, USA teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán