[A FORGATÓKÖNYV INNEN TÖLTHETŐ LE]

Öngyilkosság napjainkban westernnel házalni a stúdióknál? Talán, de az elmúlt év termése is azt mutatja, hogy érdemes legalább valami aprósággal feldobni a bevált formulákat, hogy a produkció felkeltse a nézők érdeklődését. S. Craig Zahler azonban rutinosnak mondható ilyen szempontból, idén érkezik a Bone Tomahawk című bemutatkozó filmje ebből a műfajból, és készülőben van a hasonló vonásokat mutató Mean Business on North Ganson Street című könyvének adaptációja DiCaprioval a főszerepben.  A The Brigands of Rattleborge is egy olyan író képét festi le, aki tökéletesen tisztában van a műfaji panelekkel, ugyanakkor nem fél átlépni sem azokat. A forgatókönyvéről tehát az mindenképpen elmondható, hogy nem szokványos, a kérdés már csak annyi, hogy ez milyen előjellel használható.

Kezdetnek például ott van az, hogy a forgatókönyv legalább fele egyszerű expozíció, amelyek a feleslegesen elnyújtott nyitójelenettel kezdve folyamatosan a karakterek bemutatására szolgálna. Méghozzá olyan szereplőkére, akiknek többsége teljesen irrelevánssá válik később, amikor a mű elindul egy klasszikus bosszúwestern útvonalán. Amely út így viszonylag rövidre sikerül, és mint minden hosszan építkező alkotás esetében, itt is óhatatlanul is azt érezni, hogy a finálé csalódást keltően kis volumenű ahhoz képest, amennyit várnunk kellett rá.

De nem mondanám, hogy alapvetően rossz vagy fárasztó élmény lenne ezt a könyvet olvasni, hála annak, hogy Zahler munkája elképesztően aprólékosan van kidolgozva. A legegyszerűbb leíró részeket is lenyűgöző pontossággal vetett papírra (hatalmas a kontraszt a múlt heti Wars of Eternal Springgel, ahol még a legfontosabb jelenetekben is alig olvashatók részletek), a szereplőket lelkiismeretesen az utolsó vonásukig ábrázolja, és sikeresen ruházza fel őket érdekes tulajdonságokkal, ennek hála pedig nemcsak egy élő és lélegző világot kapunk, de minden eseménytelensége ellenére is magával tud ragadni a szkript.

Az igazi erénye viszont nem feltétlenül ebben rejlik a darabnak, hanem Zahler eredeti fordulataiban és könyörületet nem ismerő naturalisztikusságában. A szerző megtagadja a western bevett szokásait, művében nincsenek hősök, morális útmutatás, csak nagyobb és kisebb rossz - és akkor sem fogja vissza magát, amikor ezt a nagyobb rosszat ábrázolnia kell. (Elég, ha csak annyit mondok, hogy Park Chan-Wook nevét emlegették a projekt kapcsán.) Ily módon az utolsó 40 oldal utazása méltán vetekedhet a legnagyobb klasszikusokkal, és talán még azokhoz képest is képes egy új utat kijelölni.

Azonban ehhez még ki kéne dobálni a karakterek legalább felét, lerövidíteni a forgatókönyv első felét, és ezzel párhuzamosan inkább a másodikat bővíteni. De ha vannak is még gyengeségei, a Brigands of Rattleborge képében egy olyan művel állunk szemben, amelyben megvan a potenciál arra, hogy egy lenyűgöző és maradandó produkció legyen, és ha van valaki, aki feltámaszthatja a westernt, az most S. Craig Zahler.

Ha van ötleted, javaslatod, milyen forgatókönyvről legyen szó legközelebb, írd meg kommentben!