Idén már biztosan lesz egy jó magyar film, és ahogy az általam szerencsére sajnos nem látott Dumapárbaj kritikáit olvasgattam, ennek éppen ideje volt, hiába járunk még csak január közepén. A Parkolóban pedig az az igazán jó, hogy olyan aspektusaival jeleskedik, amelyek az itthoni alkotásoknak nem feltétlenül erősségei, még akkor is, ha az erős kezdés jelen esetben végül egy elég lagymatag befejezést hoz magával.

Imre (Szervét Tibor) egy gyönyörű Ford Mustanggal érkezik egy belvárosi foghíjban kialakított parkolóban. A kietlen telken kiszemeli magának az egyetlen fedett helyet, azonban a parkoló tulajdonosa, a kissé furcsa szokásokkal rendelkező Légiós (Lengyel Ferenc) ezt az egy kérését megtagadja. Ezzel pedig a rámenős cégvezető és a rendíthetetlenül elvhű tulajdonos között megkezdődik a harc, amely eleinte mentális, majd egyre inkább fizikai eszközökkel folyik. A tét pedig végül már nem is arról a néhány négyzetméteres betondarabról szól, hanem, hogy kinek a világképe érvényesül a parkoló sajátos mikrokozmoszában.

Rengeteg pozitív tulajdonságát lehet sorolni a Parkolónak: magyar alkotáshoz képest ha nem is teljességgel forradalmi, de kifejezetten érett és intelligens gondolatisággal rendelkezik, a főszereplők lépésről-lépésre mélyített karakterdrámáit pedig kifejezetten okosan mutatja be ennek mentén. Az előzetes által sugallt fanyar humor pedig sokkal inkább csak a felszínen van jelen, a film ugyanis inkább egy komolyan vehető dráma szeretne és tud is lenni. Ezen felül pedig a rendezés és az operatőri munka letisztultsága nemzetközi színvonalról tanúskodik, és a színészek munkája is kiemelkedő, igaz, elsősorban a mellékszereplők viszik a prímet.

Azonban egy végzetes probléma a művel kapcsolatban, hogy nincs benne elég tartalom. A cselekmény a másfél órányi terjedelem ellenére sem túl mozgalmas, a karakterek komótosan kibomló háttere pedig nem hordozza magában azt a katarzist, amivel végül ezt kompenzálni lehetne. Így a produkció bár eleinte magában hordozza a zsenialitás szikráját, a válaszai szép lassan egyre nagyobb csalódást keltenek, a lezárás pedig nem csúcs-, hanem inkább mélypontja az egész élménynek. 

Amely azonban addig is tud szolgálni néhány hátborzongatóan jó pillanattal, amely (legalábbis drámai oldalról) az utóbbi években meglehetősen hiánycikk volt a magyar porondon, így hiába a lezárás rossz szájíze, összességében mégis egy elismerésre méltó munkaként tudok csak gondolni a filmre. Rövidfilmként talán jobban működött volna, de én bízom az alkotókban, hogy a következő alkalommal már egy sokkal több muníciót tartalmazó forgatókönyvvel állnak elő.

7,5/10