A magyar műfaji filmek palettáját eléggé ritkán színesítik valódi thrillerek, pláne manapság. A Kontroll ugyanakkor nem csupán a thriller elemei miatt fontos alkotás, sokkal inkább azért tud a mai napig is már-már kult státuszban „tetszelegni”, mert úgy mesél a magyar valóságról, hogy a mondanivaló oltárán nem áldozza fel a valódi filmélményt. Antal Nimród debütáló filmje ebből adódóan egy furcsa hibrid: szürreális, de mégis életszerű, thrilleri és humoros elemekkel dolgozik, ugyanakkor mégis egy kőkemény karakterdráma.

A történet középpontjában egy különc ellenőrcsapat áll, akik nap mint nap kényszerűek szembesülni az emberi sötétséggel. A vezetőjük Bulcsú (Csányi Sándor) egy igazán különös és titokzatos alak: igyekszik titkolni a múltját, ugyanakkor folyamatosan a metró aluljáróiban és megállóiban tartózkodik.

Őszintén szólva elég kemény dió úgy összefoglalni a Kontroll szinopszisát, hogy az a film valódi értékeit közvetítse, az alkotás ugyanis az egyszerű története ellenére nem csupán székbeszögező izgalmakat tudhat magáénak, de a karakterek által kommunikált drámai szál is gazdagítja a sztori repertoárát. Antal Nimród rendezése zseniális, a rendező Pados Gyula operatőrrel karöltve egy már-már utópikus világként aposztrofálja a metrót, a folyamatos neonfény valamint az elektronikus betéteket használó NEO zenekar zenéje pedig egy kis bizarr futurisztikus bájt kölcsönöz a képsoroknak.

Ugyanakkor butaság lenne azt gondolni, hogy a jövőben, vagy akár egy fikciós valóságban járunk; a történet sokkal inkább a mai Magyarországról szól, és főleg az önmaga árnyékából vagy a megszokott környezetből kitörni képtelen, érvényesülni nem tudó emberről beszél, mindezt megspékelve a jó és a rossz énünk örök harcának esszenciájával. Nimródék castingja gyakorlatilag tökéletesre sikeredett: az itt még csupán szárnyait bontogató, ám láthatóan rendkívül tehetséges Csányi Sándor végig uralja Bulcsú rejtélyes karakterét, a Mucsi Zoltán, Pindroch Csaba, Badár Sándor és Nagy Zsolt alkotta ellenőrcsapat sziporkázik, a fontos mellékszerepekben feltűnő Balla Eszter és Kovács Lajos pedig abszolút megérdemel egy kiadós vállveregetést.

Így, több mint tíz évvel a film megjelenése után azt hiszem kijelenthetjük: a múlt évtized egyik legfontosabb, legsokoldalúbb és egyben legszórakoztatóbb hazai filmje lett a Kontroll, amely olyan ügyes kézzel vegyíti a thriller, a dráma és sokszor a horror elemeit, valamint olyan jól alkalmazott szimbólumokkal dolgozik, hogy garantáltan emlékezni fogunk rá a jövőben is. A Kontroll tehát egy olyan élmény, amelyet egyszer mindenkinek át kellene élnie: szórakoztató, megrázó és egyben rendkívül tanulságos. Pláne nekünk, magyaroknak.

9/10