Örömmel prezentálhatom mindenkinek kérésetek alapján a ComingSoon rovat első heti bontású verzióját. Amely nyitásként egy nem éppen acélos premiernapról számolhat be: Nolan mellől mindenki gyorsan elmenekítette a filmjeit.
Csillagok között / Interstellar
Északiak: A viking saga / Northmen: A Viking Saga
Ezt a teljesen sablonosnak tűnő, lényegében tévéfilmes szintű vikinges kalandot egyetlen tény emeli ki a szememben a hasonszőrű (ál)történelmi alkotások közül: az, hogy szerepel benne Johan Hegg is, aki az Amon Amarth melodikus death metal együttes fő vokalistája. Ha másért nem is, a marcona, öblös hangú fickóért érdemes egy próbát tenni a svájci/német/dél-afrikai koprodukcióval - ha ugyanazt az autentikus viking harcos karaktert hozza, amit a koncerteken, akkor már élmény lesz a mozi! (Werewolfrulez)
Tiltott táncok / Jimmy's Hall
Ken Loach pályafutása során jellemzően korrekt, de nem igazán átütő drámákkal örvendeztetett meg minket (Felkavar a szél, Szesztolvajok), és első látásra a Tiltott táncok is ezt a vonalat fogja folytatni. Már azért is, mert forgatókönyvírónak ismét régi munkatársát, Paul Lavertyt szerezte meg, aki ezúttal is az ír történelem egyik epizódjához nyúlt vissza. Ezek után szerintem nyugodtan állíthatom, hogy valaki akár szereti, akár utálja Loach munkásságát, nagy meglepetések nem fogják érni. (danialves)
A zéró elmélet / The Zero Theorem
Angolmániám a Monty Python-fanságban is manifesztálódott már nagyon régen, ezért nagyon fájt végignéznem, hogyan jutott el Terry Gilliam a zseniális kultfilmektől a méla unalomba fulladó középszerű alkotásokig. A 2000-es években született alkotások már nem érték el a korábbiak színvonalát, a rendezőt utolérte a sok évtizedes profizmus átka: technikailag még mindig kiválóak a filmek, azonban elveszett az egyediség, az alkotóerő már nem a régi. Ezért hiába a jelölték a velencei filmfesztivál fődíjára, biztos vagyok benne, hogy ismét "csak" egy jó, de nem eget rengető alkotás vár ránk, amelyet elsősorban Christopher Waltz miatt érdemes megnézni (FilmBaráth).