Ez a film tehet arról, hogy a Magnumról nem a fagyi jut először eszünkbe. A 44-es mordályon túl még két ikonikus mondatot adott a kognitív emlékezetnek ez az alkotás: "Tudom, hogy mire gondolsz most. Hogy hatot lőttem-e, vagy csak ötöt?". Clint Eastwood legendás szerepével az übermacsó zsaru mintaképe lett, nagyon sok évébe telt, hogy megváltoztassa a nézők fejében a róla élő képet. Láttam már a filmet, de korábban nem ejtett igazán rabul, nem értettem, miért alakult ki akkora kultusz körülötte. Sok év után újráztam, és végre megtudtam: ez egy nagyon jól összerakott thriller, ami még ma sem poros!
Harry Callahan (Clint Eastwood) cinikus és öntörvényű, de nagyon jó zsaru, aki mindig elvégzi a piszkos munkát, ezért hívják Piszkos Harry-nek. Egy kegyetlen gyilkos öldökli az embereket San Fransisco utcáin, majd elrabol egy fiatal lányt. A nyomozó biztos benne, hogy a lány már halott, de ennek ellenére a nyomozás érdekében mindent megtesz a megtalálása érdekében, ezt néhány bordája, és majdnem a társa, Chico (Reni Santoni) élete bánja. Azonban mindez hiábavaló volt, a gyilkost hamarosan felmentik, Harry azonban nem hagyja ennyiben a dolgot...
Összeforrott ez a szerep Eastwood-dal, pedig eredetileg Frank Sinatrának szánták, de ő egy csukósérülés miatt nem tudta elég hitelesen kezelni a 44-es Magnumot. A westernfilmeken edződött Clint-nek nem voltak ilyen problémái, így ő vitte sikerre Piszkos Harry figuráját, sőt ő rendezte az öngyilkos megmentésének jelenetét is. Igaz történeten alapul a film, a zodiákus gyilkos máig megoldatlan ügyét dolgozta fel, szórakoztató, de tartalmas módon, és nem utolsósorban rendkívül erős társadalomkritikai éllel is bír. Mérföldkő volt az alkotás a maga korában a zsarufilmek tekintetében: a cinikus, öntörvényű rendőr alakja merőben elütött a korábbi sematikus karakterektől. Nagy siker volt a film, több folytatást is megélt, és nem mellesleg az egekig szökött a 44-es Magnum eladási rátája.
Nem kezdődik olyan erősen a film, mint ahogyan azt gondolnánk, de aztán jön az ikonikus jelenet a Magnum-mal és a legendává vált szózattal, amire még ma is felkapja az ember lánya (biztos vagyok benne, hogy a fia is) a fejét. Szerencsére a történet is beindul, egy nagyon izgalmas thriller kerekedik belőle, jól szerkesztve, okosan rendezve. A forgatókönyv jól sikerült, a karakterek jól meg lettek írva, nemcsak a főszereplőé, hanem a gyilkosé, és a mellékszereplőké is. A szöveg kifejezetten erős lett, nem véletlenül tud mindenki idézni a filmből, kevés szóval sokat mond el a főhős jelleméről a forgatókönyvíró. Harry alakja közel sem egysíkú, sokkal több, mint egy übermacsó zsaru. aki bele van zúgva a szolgálati fegyverébe, és imádja a balhét. Nem, ő egy kiváló rendőr, akinek a törvény betűjénél sokkal fontosabb az emberek élete, és a gyilkosok kézre kerítése, ha kell, törvénytelen eszközökhöz nyúl, hogy igazságot szolgáltasson. Ugyanakkor régen kiégett már (saját bevallása szerint ő maga sem tudja, hogy miért csinálja ezt az egészet), tudja, hogy nem mehet ez már sokáig, ezért elmegy a végsőkig, mert már minden mindegy. Szerencsére a gyilkos alakja is érdekes lett, így méltó ellenfélre lelt Harry, aki intelligens (zseniális húzás, hogy szétvereti a saját fejét, azért, hogy a nyomozóra hárítsa a gyanút), kegyetlen, de nem túl bátor, egy szörnyeteg, akinek megvannak az emberi gyengeségei is.
Nagyon jól összerakott thrillerről van szó, kiváló a történetszövés, végig fent tudja tartani az érdeklődést, kár, hogy kicsit nehezen indulnak be az események. Érdekes, hogy a néző ismeri a gyilkost, tehát nem a személye a lényeges, hanem a nyomozás végigkövetése, mindkét fél szempontjából. Láthatjuk, hogyan jut el Harry az elkövetőig, és azt is, hogyan éli meg a gyilkos a történetet. A képek is nagyon jók, még ennyi év távlatából is erős érzelmi hatást tudnak elérni (részemről abszolút kedvenc az arcberendezés saját kérésre történő látványos átrendezése, illetve Harry a hídon - egy szót sem szól, de a gyilkos tudja, hogy itt a vége a játéknak, zseniális!), a kamerabeállítások sem hétköznapiak (főleg a keresztnél zajló eseményeknél látszik ez a legjobban), a vágások jók, a zene kiválóan festi alá a történetet.
Clint Eastwood-ra ráöntötték Piszkos Harry karakterét, tökéletesen eggyé vált a szereppel. Andrew Robinson élete szerepét játszhatta el a filmben, méltó ellenfele volt a vásznon Eastwood-nak, kiváló alakítást nyújtott. Reni Santoni Chico szerepében kicsit halványabb, Harry Guardino játéka sem túl erős.
Don Siegel filmje nem véletlenül vált legendássá, ebben a filmben minden összejött: jó forgatókönyv, jó színészek, kiváló operatőri munka, jól dramatizált történet, megérdemelt volt a siker. A szórakoztatás mellett arra is felhívja a figyelmet az alkotás, hogy milyen komoly problémát jelentett az erőszak abban az időben Amerikában. A színészvezetés kiváló, a jelenetek erősek, a szöveg ütős, még mai szemmel nézve is izgalmas thriller.
Időtálló klasszikus, amely tartalmas szórakozást nyújt, kötelező darab!
8/10
