Sok a westernfilm, de kevés a jóféle. Pedig nem olyan bonyolult a recept: végy egy (vagy több) hallgatag, de a pisztolyt jól forgató főhőst, találj egy jó okot arra, hogy le akarjon számolni a szószátyár, lőfegyvert szintén nem megvetendő módon használni tudó rossz fiúval. Ki ne maradjon a vágtatás a prérin, és persze a mindent eldöntő párbaj a végén, találj néhány olyan színészt, akinek elhiszi a néző, hogy ők a vadnyugat hősei és antihősei, némi látványos akció sem árt, a szöveggel pedig nem kell sokat bajlódni, elég, ha néhány szót szólnak két szúrós szempillantás között a szereplők. És mégis csak ritkán sikerül ebből a nem túl nagyszámú alapvetésből egy szórakoztató, mégis tartalmas filmet összehozni, amelyet megőriz a hűtlen nézői emlékezet.  Nagyon régen láttam a Silveradót, gyermekkoromban nagyon szerettem, ezért kíváncsian vártam, hogy felnőtt fejjel milyen hatást tesz rám, de semmi nem változott: ez még mindig egy nagyon jó kis western, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből!

Emmet (Scott Glenn) az öccséért, Jake-ért (Kevin Costner) indul, hogy meglátogassák a húgukat Silveradóban, majd elinduljanak a napfényes Kaliforniába. Útközben találkozik Padden-nel (Kevin Kline), aki nincs éppen csúcsformában, mert kirabolták, de gyorsan összekapják magukat, és kiszabadítják a börtönből Jake-et, és már vágtáznak is a tesóhoz, de közben összefutnak a néger Mal - lel (Danny Glover), aki szintén családegyesítési célzattal indul a nevezett településre. Persze nem tart sokáig az idill, záros határidőn belül összerúgják a port Cobb seriffel (Brian Dennehy), aki nem is biztos, hogy a jó oldalon áll. Odáig fajulnak az események, hogy a seriff emberei elrabolják Emmet húgának a fiát, erre mit tehet egy igazi westernhős? Kalapot fel, pisztolytáskát látványosan felövez, lóra pattan, összegyűjti a cimborákat, és már vágtáznak is a hőn várt végső leszámolás felé...

Nem klasszikus westernfilm, de éppen az a legnagyobb erénye, hogy nem veszi magát komolyan. Nem hiányzik a dráma sem, de alapvetően a szórakoztatás a cél, látványosan koreografált akciójelenetek sora várja a nézőt, aki ugyan már rengetegszer látta ezt a történetet, mégis egy jó forgatókönyvvel, jól megírt karakterekkel és kiváló színészi alakításokkal meg lehet győzni arról, hogy érdemes volt rászánni ez életéből két órát erre a filmre.

Kicsit lassan indul be a történet, de legalább van időnk megkedveli a főszereplőket, a kevés szavú Emmet-et, a vadóc Jake-et, a kiábrándult Padden-t, a bosszúszomjas Mal-t. A műfaji kliséken nem túllépő, de közel sem unalmas képsorok után csak eljutunk a zseniális végjátékhoz, hogy aztán egy jót szentségeljünk azon, hogy milyen rövidre és gyenguszra sikeredett a seriff és Padden közötti végső leszámolás (nem volt kétséges a párbaj kimenetele, de azért kicsit izgalmasabb is lehetett volna), de ennél nagyobb bajunk ne legyen, hiszen összességében egy nagyon is szórakoztató alkotáshoz van szerencsénk.

Westernfilmhez képest meglepően sok karaktert mozgat a történet, de mindenkinél sikerül megtalálni azt a momentumot, amiért érdekes a figura. Emmet a családjáért bármire képes (abszolút kedvenc jelenet, amikor megtudja, hogy a fiút elrabolták, erre azonnal összeszedi magát, szó nélkül veszi a pisztolytáskát, és indul a kölyökért, imádtam!), Jake egy igazi vadnyugati playboy, kedvesen felszínes fiú, Paddon alakja a legösszetettebb, nála a barátság a kulcs, Mal-nak a húgával kell megtalálnia a közös hangot. Mellettük Cobb seriff csak mellékszereplő lehet, de ezúttal nem akkora probléma, hogy a főgonosz alakja kicsit halovány, a négy fő karakter története van olyan érdekes, hogy ne legyen túl nagy a hiányérzet. A szöveg jól eltalált, de hát egy westernnél éppen az a lényeg, hogy keveset beszélnek, macsósan egy szúrós pillantással, vagy egy jelentőségteljes bólintással megbeszélik a fontos dolgokat. Az operatőri munka kiváló, a kamerabeállítások és a vágás szintén, a zene pedig zseniálisan jó! 

Scott Glenn tökéletes választás volt Emmet szerepére, elegánsan hozta a klasszikus westernhőst, Kevin Costner még ifjonti hévvel próbált felnőni a játszótársakhoz, ez nem sikerült neki teljesen, de nagyon jól állt neki vidám, akció - és nőbolond cowboy szerepe. Danny Glover nem kevés drámai erőt csillogtat meg, azonban Kevin Kline klasszissal jobb, mindenkit lemos a vászonról. Brian Dennehy nem sok vizet zavar, Linda Hunt kiváló, mint mindig, Jeff Goldblum nem váltotta meg a világot, ellenben nagyon jól nézett ki.

Lawrence Kasdan (akinek a Star Wars és Az elveszett frigyláda fosztogatói forgatókönyvét köszönhetjük) minőségi westernt tett le az asztalra, amely nem meglepő módon a forgatókönyvnek, a jól megírt karaktereknek köszönheti  alapvetően a sikerét. Egyáltalán nem tökéletes a film, a közelében sincs a zsigerig hatoló drámának, ami a klasszikus westernek sajátja, inkább szórakoztató, mint elgondolkodtató, de ez így van jól.

Jól összerakott, szórakoztató western, amelyből a drámai erő sem hiányzik, egyszer mindenképpen látni kell!

7/10