Silverado (1985)
2014. július 01. írta: FilmBaráth

Silverado (1985)

silverado.jpgSok a westernfilm, de kevés a jóféle. Pedig nem olyan bonyolult a recept: végy egy (vagy több) hallgatag, de a pisztolyt jól forgató főhőst, találj egy jó okot arra, hogy le akarjon számolni a szószátyár, lőfegyvert szintén nem megvetendő módon használni tudó rossz fiúval. Ki ne maradjon a vágtatás a prérin, és persze a mindent eldöntő párbaj a végén, találj néhány olyan színészt, akinek elhiszi a néző, hogy ők a vadnyugat hősei és antihősei, némi látványos akció sem árt, a szöveggel pedig nem kell sokat bajlódni, elég, ha néhány szót szólnak két szúrós szempillantás között a szereplők. És mégis csak ritkán sikerül ebből a nem túl nagyszámú alapvetésből egy szórakoztató, mégis tartalmas filmet összehozni, amelyet megőriz a hűtlen nézői emlékezet.  Nagyon régen láttam a Silveradót, gyermekkoromban nagyon szerettem, ezért kíváncsian vártam, hogy felnőtt fejjel milyen hatást tesz rám, de semmi nem változott: ez még mindig egy nagyon jó kis western, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből!

Emmet (Scott Glenn) az öccséért, Jake-ért (Kevin Costner) indul, hogy meglátogassák a húgukat Silveradóban, majd elinduljanak a napfényes Kaliforniába. Útközben találkozik Padden-nel (Kevin Kline), aki nincs éppen csúcsformában, mert kirabolták, de gyorsan összekapják magukat, és kiszabadítják a börtönből Jake-et, és már vágtáznak is a tesóhoz, de közben összefutnak a néger Mal - lel (Danny Glover), aki szintén családegyesítési célzattal indul a nevezett településre. Persze nem tart sokáig az idill, záros határidőn belül összerúgják a port Cobb seriffel (Brian Dennehy), aki nem is biztos, hogy a jó oldalon áll. Odáig fajulnak az események, hogy a seriff emberei elrabolják Emmet húgának a fiát, erre mit tehet egy igazi westernhős? Kalapot fel, pisztolytáskát látványosan felövez, lóra pattan, összegyűjti a cimborákat, és már vágtáznak is a hőn várt végső leszámolás felé...

Nem klasszikus westernfilm, de éppen az a legnagyobb erénye, hogy nem veszi magát komolyan. Nem hiányzik a dráma sem, de alapvetően a szórakoztatás a cél, látványosan koreografált akciójelenetek sora várja a nézőt, aki ugyan már rengetegszer látta ezt a történetet, mégis egy jó forgatókönyvvel, jól megírt karakterekkel és kiváló színészi alakításokkal meg lehet győzni arról, hogy érdemes volt rászánni ez életéből két órát erre a filmre.

Kicsit lassan indul be a történet, de legalább van időnk megkedveli a főszereplőket, a kevés szavú Emmet-et, a vadóc Jake-et, a kiábrándult Padden-t, a bosszúszomjas Mal-t. A műfaji kliséken nem túllépő, de közel sem unalmas képsorok után csak eljutunk a zseniális végjátékhoz, hogy aztán egy jót szentségeljünk azon, hogy milyen rövidre és gyenguszra sikeredett a seriff és Padden közötti végső leszámolás (nem volt kétséges a párbaj kimenetele, de azért kicsit izgalmasabb is lehetett volna), de ennél nagyobb bajunk ne legyen, hiszen összességében egy nagyon is szórakoztató alkotáshoz van szerencsénk.

Westernfilmhez képest meglepően sok karaktert mozgat a történet, de mindenkinél sikerül megtalálni azt a momentumot, amiért érdekes a figura. Emmet a családjáért bármire képes (abszolút kedvenc jelenet, amikor megtudja, hogy a fiút elrabolták, erre azonnal összeszedi magát, szó nélkül veszi a pisztolytáskát, és indul a kölyökért, imádtam!), Jake egy igazi vadnyugati playboy, kedvesen felszínes fiú, Paddon alakja a legösszetettebb, nála a barátság a kulcs, Mal-nak a húgával kell megtalálnia a közös hangot. Mellettük Cobb seriff csak mellékszereplő lehet, de ezúttal nem akkora probléma, hogy a főgonosz alakja kicsit halovány, a négy fő karakter története van olyan érdekes, hogy ne legyen túl nagy a hiányérzet. A szöveg jól eltalált, de hát egy westernnél éppen az a lényeg, hogy keveset beszélnek, macsósan egy szúrós pillantással, vagy egy jelentőségteljes bólintással megbeszélik a fontos dolgokat. Az operatőri munka kiváló, a kamerabeállítások és a vágás szintén, a zene pedig zseniálisan jó! 

silverado2.pngScott Glenn tökéletes választás volt Emmet szerepére, elegánsan hozta a klasszikus westernhőst, Kevin Costner még ifjonti hévvel próbált felnőni a játszótársakhoz, ez nem sikerült neki teljesen, de nagyon jól állt neki vidám, akció - és nőbolond cowboy szerepe. Danny Glover nem kevés drámai erőt csillogtat meg, azonban Kevin Kline klasszissal jobb, mindenkit lemos a vászonról. Brian Dennehy nem sok vizet zavar, Linda Hunt kiváló, mint mindig, Jeff Goldblum nem váltotta meg a világot, ellenben nagyon jól nézett ki.

Lawrence Kasdan (akinek a Star Wars és Az elveszett frigyláda fosztogatói forgatókönyvét köszönhetjük) minőségi westernt tett le az asztalra, amely nem meglepő módon a forgatókönyvnek, a jól megírt karaktereknek köszönheti  alapvetően a sikerét. Egyáltalán nem tökéletes a film, a közelében sincs a zsigerig hatoló drámának, ami a klasszikus westernek sajátja, inkább szórakoztató, mint elgondolkodtató, de ez így van jól.

Jól összerakott, szórakoztató western, amelyből a drámai erő sem hiányzik, egyszer mindenképpen látni kell!

7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr856405867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr_utcai_arcos 2014.07.01. 14:11:16

Amikor nagyon régen (értsd, hej de fiatal voltam még) láttam, az akkori westernekhez képest, ez elég kis vacak lagymatag izé volt. Aztán amikor kitört rajtam a western korszak pár éve, ezt is felvettem a listámra és teljesen meglepett, milyen jó kis film ez valójában! Így egy lopott idézettel: jogos a taps és a sikolyok!

A megvalósult amerikai ólom.. 2014.07.01. 23:42:08

Nekem a Nincs bocsánat (Unforgiven) a kedvenc westernem.

Tóth Ernőné · http://35mm.blog.hu 2014.07.02. 09:46:09

Általában a Smoking Barrels cikkeit komolyan szoktam venni színvonaluk miatt, de itt már az elején elszállt a dolog: ha a szerző szerint a JÓ westernhez csak annyi kell, hogy: "végy egy (vagy több) hallgatag, de a pisztolyt jól forgató főhőst, találj egy jó okot arra, hogy le akarjon számolni a szószátyár, lőfegyvert szintén nem megvetendő módon használni tudó rossz fiúval.", akkor baj van. A legjobb westernek pont azért emelkednek ki, mert valami mélyebb, általánosabb emberi kérdést is megfelelően bele tudtak vinni a sztoriba - plusz ne felejtsük el, hogy a film vizuális műfaj, tehát az operatőri munka, a vágás, a zene stb. alapvető részei.
Nekem jó western pl.: Volt egyszer egy vadnyugat (ez konkrétan a legjobb westernfilm szerintem), Fegyvertársak, A jó a rossz és a csúf, A félszemű. Ezekre mind érvényes, amit fentebb írtam.

Ja, a cikk amúgy tök jó, és meg fogom nézni a filmet. :)

FilmBaráth 2014.07.02. 10:38:10

@Tóth Ernőné: Az általad kifogásolt mondat nem a JÓ westernekre, hanem általában a westernekre vonatkozik, és nem kevés iróniát hordoz:-)
Tökéletesen egyetértek veled abban, hogy melyek a jó westernfilm ismérvei. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a Volt egyszer egy Vadnyugat a legjobb a műfajban, mert szerintem A jó, a rossz és a csúf az.:-)
Örülök, hogy amúgy tetszett a cikk, és remélem, a továbbiakban is komolyan veszel bennünket:-)

Dr_utcai_arcos 2014.07.03. 20:20:27

@Tóth Ernőné: @FilmBaráth: Egyikőtöknek sincs igaza, a Vörös Nap a legjobb western ;)!
süti beállítások módosítása