Mostanában ha jó sci-fit szeretnénk látni, elég Tom Cruise-hoz fordulni. (Igaz, a Feledésen kívül mindezt csak a szóban forgó produkció mondatja velem). Azonban ami még ennél is jobb, hogy ez a darab szintén nemcsak egy jó sci-fi, hanem egy elképesztően élvezetes blockbuster is egyben.
A Földet egy gyilkos és látszólag legyőzhetetlen idegen faj támadta meg. Cage őrnagy (Tom Cruise) az egyesített haderő sajtósaként érkezik Londonba, ahol kissé indokolatlan módon lefokozzák közlegénnyé, hogy az első sorokba küldjék az új normandiai partraszállás során. Főhősünk rövid úton fűbe harap, azonban túlvilág helyett 24 órával korábban találja magát, és minden kezdődik elölről. Cage nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, amíg össze nem fut a háborús hős Rita Vrataskival (Emily Blunt), aki szintén járt már hasonló cipőben. Ketten pedig nemcsak arra próbálnak megoldást találni, hogy hogyan éljék túl a katasztrofális hadjáratot, hanem hogy egyben hogyan győzzék le egyetlen húzással az idegeneket.
Ebben a forgatókönyvben nehéz lenne olyan elemeket találni, amelyeket a korábbi újjáéledős alkotások ne lőttek volna már el. A fordulópontokkal sem fognak igazán meglepni minket, és még azt sem tudom mondani, hogy túl sok emberi vonás sejlene át a videojátékszerűen sorakozó feladatokból álló sztori mögött. Ugyanakkor mégsem tudom azt mondani, hogy egy legyintéssel soroljuk be a tucatfilmek közé, valahogy pont úgy, ahogy ezt a Feledéssel sem tudtam megtenni.
Mert amihez hozzányúltak az alkotók ebben a darabban, az lehet, hogy nem volt sok, de legalább jól végezték a dolgukat. Liman a nagyszabású CGI-parádék helyett valamivel kisebb, de sokkal jellegzetesebb látványt és akciókat pakolt össze. Filmje pedig mindvégig kiegyensúlyozottan, az izgalmak szinte tökéletes adagolásával pörög. Még a hangulatot is pont akkor oldja néhány poén, amikor már kissé kezdenénk elfeledkezve arról, hogy egy könnyed nyári adrenalinbombát látunk. Az egész produkció jellegén pedig valahogy azt venni észre, hogy minden mesterkéltséget és felesleges manírt hátrahagyva egyszerűen csak azt szeretné, hogy a néző jól érezze magát.
Egy makulátlan blockbuster esszencia, amit kapunk, és amit a Pacific Rim óta még a Marvel-filmek sem tudtak egészen szállítani. A maga közvetlenségével egy egészen önfeledt 2 órára invitálja nézőjét. Ilyenkor pedig nyugodtan félre lehet tenni mindenféle sznobizmust, és egyszerűen csak átadni magunkat az élménynek.
8,5/10
