A guardista / The Guard

Martin McDonagh öccse, John Michael is belevágott a filmezésbe, és ha nem is ér fel rögtön bátyjához, kifejezetten ígéretesen indult pályafutása. Alapvetően az ötlet nem érdemesíti ezt a produkciót többre egy átlagos buddy cop filmnél. A bunkó, vidéki, ámde józan paraszti ésszel működő rendőr, és a tanult, de a helyi viszonyokhoz teljesen hülye nyomozó egymásra találása meglehetősen kiszámítható vonalon halad előre. Azonban McDonagh mindent megtesz annak érdekében, hogy minél jobban felforgassa ezeket a kliséket, legyen szó a Nietzschét idézgető drogdílerekről, vagy a bevetett zsáner-szófordulatok kifigurázásáról. Ezek pedig kellő egyediséget és humort adnak a képlethez, így a végeredmény bár naggyá nem válik, eléggé szórakoztató és emlékezetes tud lenni. Tipikus elsőfilmes próbálkozás a maga bizonytalanságaival, de már a zsenialitás szikrájával.

Oh Boy

Az Oh Boy elképzeléséhez nem kell nagyon megerőltetnie senkinek magát, ez a film gyakorlatilag a Frances Ha, amerikai nő helyett német férfival a főszerepben. Aki hasonlóképpen nem tud semmit kezdeni az életével, egy befejezetlen egyetemi képzés után éppen kőgazdag apját lejmolja. Igaz, ő legalább kevésbé irritáló, amihez jelentősen hozzájárul az, hogy a játékidő nagy részében csak csendesen ül a sarokban és néz ki a fejéből, miközben a különböző mellékszereplők beszélnek hozzá vagy egymáshoz. Merész lenne tehát azt mondani, hogy Jan Ole Gerster filmje bármiféle történettel vagy karakterdrámával kényeztetne el minket, a produkció egyetlen említésre méltó aspektusa, hogy a mellékkaraktereken keresztül rengeteg érdekes sorsot tud bemutatni. Csak az a kellemetlen, hogy ehhez főszereplőnkre semmi szükség nincs.