Frog a villámkritikájában ugyan nem hordta le ezt a tavalyi filmet, de finoman szólva sem volt elégedett a látottakkal. Ennek ellenére én úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt, már csak azért is, mert már foglalkoztat egy ideje a Dyatlov incidens, így teljes mértékben felkeltette az érdeklődésemet ez az ál-dokumentarista mozi. Lehet, hogy a Dyatlov témában való áskálódásom mondatja ezt velem, de nemhogy kellemesen csalódtam, azt kell mondanom, hogy egy igen jó film kerekedett az orosz hegymászók legendája köré.

Az '50-es években egy olyan rejtélyes és megmagyarázhatatlan véget ért egy orosz fiatalokból álló expedíció, amire mindmáig keresik a szakemberek a választ. Kilencből kilenc hegymászó meghalt, ám mindenkin más-más sérüléseket, halálra utalró jeleket véltek felfedezni, így nem meglepő, hogy még napjainkban sem született általánosan elfogadott magyarázat a történtekre. Filmünk főszereplője öt amerikai egyetemista, akik dacolva a magasságokkal és a szélsőséges körülményekkel úgy döntenek, hogy rekonstruálják a több, mint 50 éve megesett Dyatlov-rejtélyt (az ügyet a túrát vezető orosz fiatalember neve után keresztelték el).

A sztori szerintem több, mint ígéretesnek mondható és a legtöbb lehetőséggel élni is tudtak az alkotók. Ugyan a karakterek nem biztos, hogy mindenki szívébe belopják magukat, de attól függetlenül érdekel a sorsuk és az egész végkimenetele a kalandnak is ugyanúgy számos izgalmat hordoz magában. Többé-kevésbé realisztikusan viselkedik az öt főhős, nincsenek köztük legyőzhetetlen keménykötésűek, elhisszük, hogy hús-vér emberek teszik próbára magukat és próbálnak a misztikum nyomába eredni. Mostanság sajnos egyre inkább elkorcsosult a found-footage zsáner, vagyis az a jelenség, amikor a film túlnyomó többségét kézi kamerával rögzítik, ezzel még hitelessebbé téve a történetet. Sok B-kategóriás kézi kamerás thriller-horrorral ellentétben a Halálhegy esetében tényleg indokolt volt ez a fajta megoldás, hiszen az öt diák dokumentálni akarta a projektet és ebből nem is adódtak a későbbiek folyamán problémák.

A legnagyobb erénye ezen brit produkciónak szerintem egyértelműen a hangulata. Atmoszférateremtésben majdhogynem kiváló, hiszen a kötelezőnek mondható lassabb felvezetés után, az utolsó 20-30 perc válik igazán hátborzongatóvá. A film vége felé egyre csavarosabbá válik a cselekmény, úgy tűnik, mintha a titkokra fény derülne. Nekem ugyan magasan van a félelemküszöböm, de ezek a pillanatok kifejezetten hangulatosak lettek, de az alsónadrág azért még tiszta maradt. A dolog másik pikantériáját számomra az okok kutatása is jelentette. Én ugyanis nagyon kedvelem ezeket a vitákat a különböző konspirációs elméletekről, főleg, ha a szóban forgó alany olyan titokzatos és izgalmas, mint a Dyatlov-rejtély. Olyan mintha Renny Harlin ezzel a filmmel a saját verzióját akarta volna felvázolni, megmutatni a világnak, hogy ő miként látja ezt az egészet. A zenék annyira nem játszanak fontos szerepet, hozzáteszem nem is volt rájuk szükség. Ellenben a fényképezés nagyon sokat dob a hangulaton, mi is ott érezzük magunkat a hófödte orosz hegyekben érezve a jócskán fagypont alatt lévő hőmérsékletet.

Pár logikai bukfenc azért akad és a szereplők viselkedése sem mondható minden esetben éppen a legrealisztikusabbnak, de összességében a Halálhegy egy meglehetősen pörgős, feszült thriller, amire szerintem érdemes rászánni másfél órát. Méltatlanul alulértékelt műnak tartom, kategórián belül pedig abszolút az elit ligát képviseli.

8/10