Bevallom őszintén, amikor meghallottam, hogy egy olasz film készül egy rohamrendőr egységről, elsőre nekem is az Elit halálosztók ugrott be, mint szerintem mindenki másnak. És utólag azt kell, hogy mondjam, sok párhuzamot tudunk találni a két mű között, azonban ez az alkotás mégiscsak ízig-vérig európai és földhözragadt. Méghozzá földhözragadt a lehető legjobb értelemben.

Cobra, Negro és Mazinga rohamrendőrként dolgoznak, és az ő csapatukhoz csatlakozik az újonc Adriano. A srác eleinte indulatai kiéléseként fogja fel a munkát, azonban a társai igyekeznek megtanítani neki a helyes utat. Azonban ahogy ellepik őket az igazságszolgáltatás visszásságai, a bevándorlók kapcsán keletkező feszültségek, és a saját problémáik, már egyre kevésbé látszik, mi is lenne az a bizonyos helyes út.

És talán az Elit halálosztókkal húzott párhuzamok emiatt sem állják meg hiánytalanul a helyüket. Ugyanis a brazil film némiképp szájbarágós világszemlélete helyett itt a forgatókönyv hagyja az eseményeket folyni a saját medrükben, anélkül, hogy bármifél konklúziót vonna le vagy értékítéletet mondana. Azonban ez egyben a történet, a karakterfejlődések megértését is megnehezíti, elsősorban azért, mert váratlanul ért, hogy nincs erkölcsi győztes vagy igazságosztó a történetben.

Másrészt pedig így nem tudták elfedni azt, hogy a szereplők meglehetősen bevezetetlenül kerültek a történetbe. Hozzá kell tennem, hogy a színészek sem segítettek sokat a szereplők lényegének átadásában, ugyanakkor minden hiányosság ellenére is remekül működtek a karakterábrázolások és maga a film is. Elsősorban azért, mert egy remek rendezést kapunk, de főleg mert végső soron itt mutatkozik meg az, amit úgy fogalmaztam meg, hogy "jó értelemben földhözragadt". Valósnak ható eseményeket, valódi problémákat látunk, amelyeket mi is át tudunk élni, legyen szó a bevándorlók problémájáról és az etnikai feszültségekről, vagy a jogalkotás tehetetlensége nyomán kialakuló szélsőséges mozgalmakról. (Ráadásul ezeken felül rengeteg 2-3 évvel ezelőtti olaszországi hír is visszaköszönt.)

Márpedig amíg Hollywood inkább a 150 évvel ezelőtti rabszolgafelszabadításokról forgat filmet a déli határukon átszökő mexikóiak helyett, addig ez az előnye mindig meglesz az európai filmeknek: bármi is legyen a téma, úgy fogjuk érezni, hogy rólunk, a mi életünkről szól. Éppen ezért még ha a megvalósítás sok helyen nem is tökéletes, én csak ajánlani tudom ezt a gondolatébresztő, minőségi alkotást.

9/10