A talán kicsit elkésett időzítésre szolgáljon magyarázatképpen, hogy amikor ez a film aktuális volt, annyi rosszat hallottam róla, hogy már az ingerküszöbömet sem érte el. Pedig az előzetes marketinganyagok egy látványos és pörgős akciófilmet ígértek - és tulajdonképpen ezt is kaptam, amikor valamelyik nap belepillantottam az HBO-n, onnantól kezdve pedig nem eresztett.

A III. világháborúnak és a biológiai fegyvereknek köszönhetően a Föld nagy része kihalt, egyedül a Brit Föderáció és a gyarmatukként funkcionáló Ausztrália maradt élhető. Őket egy, a bolygó középpontján keresztül vezető átjáró köti össze, biztosítva a nyersanyagok és a munkaerő áramlását. A Kolóniát túlzsúfoltság és nyomor jellemzi, ennek köszönhetően jön létre egy terrorszervezet, és ebbe a helyzetbe csöppen Douglas Quiad (Colin Farrell), aki egyszerűen gyári munkásból lesz szuperkém a Rekall-nak köszönhetően. A többit meg már ismerjük.

Ugyanis leszámítva a Kurt Wimmer által saját magától lopott disztopikus világából eredő eltéréseket, le sem lehet tagadni, a film milyen szolgaian másolja 1990-es elődjét. A történetben gyakorlatilag minden fordulat, fontosabb elem pontosan akkor és pontosan úgy jelenik meg, ahogyan az Schwarzenegger kalandjaiban is történt. (Ugyanakkor nem kis öniróniával idéznek meg bizonyos ikonikus momentumokat, mint például a hárommellű nő, vagy az útlevél-ellenőrzés.) Ebből kifolyólag tehát az eredeti ismeretében sok újdonsággal és izgalommal nem szolgálnak a főszereplő kétségei, a képzelet és a valóság határainak elmosódása, egyszóval bármi, ami egy kis érdekességet csempészhetne a sztoriba. Viszont a biztonsági játék az írók részéről abból szempontból jól sül el, hogy ami egyszer már működött, az most is működik, és bár nincsenek eget rengetően nagy karakterfejlődések vagy drámai szituációk, mindez kellően jól áll össze a forgatókönyvben egy teljesen elfogadható színvonalhoz. (Mondjuk hogy Billy Nighy-t miért redukálták egy gyakorlatilag két perces cameo-ra, azt fel nem tudom fogni.)

Egyedül csak Kate Beckinsale (és talán még a borzalmasan egykedvűen létező Jessica Biel) jelenléte volt nagy fájdalmam, Colin Farrell és filmbeli felesége összecsapásainál szabályosan visszasírtam Schwarzenegger és Sharon Stone párosát. De ezen kívül mást nem igazán akartam visszasírni, ugyanis egy kivételesen jó akció-thriller bontakozott ki ebből a műből. A számítógépes utómunka hihetetlenül élethű, ennek, illetve az egészen kivételes fényképezésnek köszönhetően mindig van valami szemet gyönyörködtető a képernyőn (elég csak erre a néhány másodpercre visszautalnom az előzetesből). Len Wiseman pedig egy kifejezetten jó tempójú adrenalinbombába gyúrja össze mindezt, és bár ez önmagában nem feltétlenül lenne pozitívum, a mai blockbustereket elnézve muszáj kiemelnem, hogy az agyonvágott és epilepsziás verekedések hiánya is kifejezetten üdítő.

Az akciójeleneteket tehát élmény nézni, de ezek között sincs nagy bajban a film a játékidő kitöltésével (nem úgy, mint mások...), úgyhogy nekem hatalmas pozitív csalódást okozott. Ki tudja, talán ha nem egy teljesen felesleges remake-nek indult volna (és tulajdonképpen remake-nek tényleg teljesen felesleges is), akkor nagyközönség is egy sokkal pozitívabb attitűddel fogadta volna. Mindenesetre az én hibámat senki ne kövesse el, és adjatok neki egy esélyt mindenképpen!

8/10