Ahogy egyre több ötletet látunk megvalósulni a filmvásznon, ezzel párhuzamosan egyre többször merül fel a plágium gyanúja egyes alkotások kapcsán. Történjen ez akaratlanul vagy akaratlagosan, általában nem nyeri el az éles szemű nézők tetszését. Azonban ritkán, de előfordul, hogy olyan remekművet kapunk, ahol ez egyáltalán nem is érdekes.
A filmben adva van egy disztópikus világ, ahol a III. világháború után eldöntötték, hogy az egyetlen módszer a következő világégés megelőzésére, hogy kiölik minden emberből az érzelmeket egy Prózium nevezetű szer segítségével. Ennek segítésére eltörlik a művészetet és halálbüntetést vezetnek be az érzelem bűnében vétkesek számára. Ezen felül pedig létre hoznak egy harcművész-papságot, amely az "érzésbűnözők" elleni harca szuperkatonáit tömöríti. Ennek az egységnek a tagja John Preston (Christian Bale), aki egy nap nem veszi be a kijelölt prózium-adagját, és az őt ért benyomások hamar a rendszerrel szembeni ellenállók oldalára dobják.
Azt hiszem a forgatókönyvet nem fenyegeti az a veszély, hogy elnyeri a "legeredetibb történet" díját valamelyik filmfesztiválon, ugyanis az író-rendező Kurt Wimmer felsorolhatatlan mennyiségű mozgóképből és könyvből ollózta össze a sztorit. (A teljesség igénye nélkül: Mátrix, 1984, Fahrenheit 451). Érezhetően rengeteg eredetinek tűnő történeti elem is azért szerepel, hogy más műveket másoljon. Ennek ellenére egy-két fordulat és egy könnyen kitalálható mondanivaló még belefért a történetbe, de semmiképpen nem a forgatókönyvet érzem az Equilibrium legnagyobb erősségének. Emellett az alkotás még talán azzal is küzd, hogy egy minden részletében kidolgozott és egységes világot állítson a néző elé, mégsem ezzel fogunk foglalkozni.
Ugyanis az Equilibriumnak zseniális hangulata van és film az elejétől kezdve minden eszközt megragad arra, hogy hatással legyen a befogadóra, legyen szó egy jól megkomponált harci jelenetről vagy egy remekül megírt párbeszédről, ráadásul a zene is teljesen ennek van alárendelve. És persze nem feledkezhetünk el Christian Bale remek játékáról sem, aki ismét bizonyította, hogy nagyon jó színész. Őszintén szólva nem könnyű feladat egy érzelmek nélküli szerepet eljátszani (na jó, Kristen Stewart azért igen tehetséges ebben), de úgy vélem, hogy az összes színész kiválóan megoldotta a feladatát.
Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy Kurt Wimmernek ezek után miért nem nyílt alkalma újabb filmet rendezni, mert egy remek rendezői munkát tett le az asztalra. Ha nem arra koncentrálunk, hogy ezt a jelenetet hol is láttuk korábban, hanem hagyjuk, hogy magával ragadjon az atmoszféra, akkor garantálom, hogy mindenkinek egy nagyon jó filmélményben lesz része.
9/10
