A monte-carlói televíziós fesztiválon dupla magyar siker született: az Aglaja három Arany Nimfát nyert (legjobb film, legjobb rendező, legjobb női főszereplő), és bónusznak megkapta a Monacói Vöröskereszt különdíját. A dokumentumfilm kategóriában pedig az On the Spot csapata nyerte el a rangos kitüntetést.

Nagy öröm ez a kiugró siker, ráfért már a magyar filmiparra. Természetesen azonnal kíváncsi lettem a filmre (tudom, hogy nem szép tőlem, de már annyiszor csalódtam a magyar filmekben, hogy kihagytam, amikor a moziban játszották), ezért az első adandó alkalommal megnéztem az HBO-n. 

Nos, sajnos azt kell mondanom, hogy kicsit csalódott vagyok. Ónodi Eszter méltán nyerte el a legjobb színésznő díját, azonban a film engem nem nyűgözött le annyira.

A cirkusz varázslatos világának nem túl szép hétköznapjaiba enged bepillantást a film. A fény, ragyogás, csillogás, amit mi a porondon látunk, az artisták szemszögéből nézve nem is olyan szép. Naponta kockáztatják az életüket, ki vannak szolgáltatva a cirkuszigazgatók kényének-kedvének, gyilkos versenyben állnak egymással a közönség szeretetéért, a sikerért, és a megélhetésért. Romániában indul a történet, melynek csillaga Sabina (Ónodi Eszter), az artista, a férje pedig a bohóc, és van két lányuk, köztük a kisebb a tündérien szép Aglaja, akinek az édesanyja szebb jövőt szán. Pénzre van szükségük, amit úgy oldanak meg, hogy lopnak a cirkuszigazgatótól (Kamarás Iván), ezért menekülniük kell az országból. Új hazájukban, Németországban Sabina nem kap szerződést, kénytelen szimpla háziasszonyként élni a közben sztárrá vált bohóc férje oldalán. Azonban bármire képes a sikerért, ezért a rablott pénzen megveszi az egyik balesetet szenvedett artistalánytól a számát, így ő lesz az acélhajú asszony, aki a hajánál fogva fellógatva mutatja be produkcióját. Sztár lesz, azonban a család felbomlik, Aglaja intézetbe kerül, ahonnan csak néhány év múlva hozza ki az édesanyja. A boldog családi élet azonban nem megy olyan könnyen..

A forgatókönyv alapvetően nem volt rossz, az anya és lánya konfliktus a film feléig kiegyensúlyozottan kerül bemutatásra, azonban az után Aglaja alakja kezd elhomályosodni, az anya figurája teljesen átveszi az uralmat. Az ő jellemfejlődését pontosan nyomon tudjuk követni, a karakter teljes mélységében bemutatásra kerül, azonban a lány alakja felnőtt korában elnagyolt lesz, ezért a történet végének fordulata nem igazán hihető, nem látszik, hogy mikor történt a gondolkodásában a fordulat, ezért a katarzis sajnos elmarad. Kár. A film gyönyörűen van fényképezve, a lírai képek tökéletesen kifejezik a mondanivalót. A vágások, és az időbeli ugrások azonban nem jó ritmusban követik egymást, időnként zavarossá válik a történet, a jelenetek nem egyformán erősek, hullámzik a színvonal.

A szereplők közül Ónodi Eszter magasan kiemelkedik, megérdemelten kapta az Arany Nimfát. Az emberábrázolás tökéletes, pontosan bemutatja a sikerért mindenre képes művészt, akit a taps, a közönség szeretete éltet, és gondolkodás nélkül felhasználja lányát céljai eléréshez. Mégsem gonosz, csak önző, valóban hisz abban, hogy csak jót akar a lányának, de mindenkit gátlástalanul manipulál a környezetében, és bármilyen helyzetből képes talpra állni. A jól megírt, összetett karaktert teljes mértékben kibontja a színésznő, minden jelenetben hiteles. 

A többi szereplő közül kiragyog a gyermek Aglaját játszó Jávor Babett, aki csodálkozó szemekkel fedezi fel maga körül a világot, maga a megtestesült ártatlanság, mégis nagyon erős a filmes jelenléte, süt a vászonról a tehetsége, ifjú kora ellenére képes mély emberábrázolásra, ami gyerekszínészek között meglehetősen ritka adomány. Kamarás Iván azonban számomra csalódást jelentett, nem erőltette meg magát túlságosan, elég közepesre sikerült az alakítása. A mellékszerepekben kiváló színészeket láthatunk, öröm volt nézni Lázár Kati, Molnár Piroska és Börcsök Enikő alakítását.

A rendező, Deák Krisztina (Jadviga párnája) alapvetően jól látta el a feladatát: a színészvezetés néhány kivételtől eltekintve tökéletes, a film hangulata kifejező. Azonban, amikor Aglaja felnő, megbicsaklik a történet, szétesnek a karakterek, ezért zavarossá válik a film, a végére ellaposodik.

Összességében egy nagyon szép, lírai film született, Ónodi Eszter alakítása emlékezetes, azonban katartikus élményre ne számítsunk.

7/10