Sajnos vannak bizonyos tendenciák a filmiparban, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, a ritka kivételek ellenére sem. Például, hogy ha valaki egészen feledhető és középszerű akciómozikkal vetette észre magát az elmúlt 10 évben, az valószínűleg legközelebb sem fogja megugrani a szintet. Nem titok, hogy Louis Leterrier-ről beszélek, aki a Szállító sikere óta folyamatosan termeli az egyre rosszabb alkotásokat. Azonban mentségére, ezt a művet nem (ezt a művet sem) ő rontotta el, hanem az a 3 forgatókönyvíró, akikre igaz ugyanez a tendencia.
Négy kisstílű bűvész és mentalista (Jesse Eisenberg, Woody Harrelson, Isla Fisher, Dave Franco) egy titokzatos ajánlatot kap. Mi ebből pedig csak annyit látunk, hogy egy év múlva már telt ház van az előadásaikon, egy gazdag mecénás (Michael Caine) támogatja őket, ráadásul legújabb bűvészmutatványukkal eurómilliókat tüntetnek el egy francia bankból. Ez már felkelti az FBI figyelmét is, Rhodes ügynök (Mark Ruffalo) el is határozza, hogy kézre keríti a tetteseket. Azonban ők úgy tűnik még nála is agyafúrtabbak, még szerencse, hogy a bűvészek lebuktatásából élő Thaddeus Bradley (Morgan Freeman) Rhodes segítségére siet.
Tulajdonképpen, ha úgy veszem, kaptunk egy oldschool átverős filmet. Jó sok macska-egér küzdelemmel, üldözésekkel és fordulatokkal. Azonban ez az egész pont egy nagy nullát tesz hozzá a műfaj eddigi örökségéhez. És még csak nem is az a baj, hogy a vásznon látható bűvészet tulajdonképpen csak egy rakás filmes trükk, vagy hogy gyenge konyhafilozófiával próbálják Nolan hasonló témájú mesterművének hangulatát idézni, hanem, hogy a legnagyobb szemfényvesztés maga a kész mű, amely egészen semmilyen és középszerű és semmit nem vált valóra az ígéretei közül. Ráadásul itt még azt sem tudom mondani, mint a Halálos iramban vagy a Die Hard kapcsán, hogy legalább volt egy-két pörgős és látványos akciójelenet, ami időről-időre feledteti ezt az egészet. Ami leginkább hasonlít ehhez a játékidő során, az is csak annyiból áll, hogy a szereplők rohangálnak egymás után.
Úgyhogy: Ed Solomon, Boaz Yakin, Edward Ricourt. Jegyezzük meg jól ezt a három nevet. És SOHA, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZT ne üljön be senki olyan produkcióra, ahol lennek a három úriembernek a neve szerepel a stáblistán. Már ha egyáltalán ők írták ezt, mert hasonlóan színvonalas és eredeti szkriptet egy randomgenerátor is össze tudott volna hozni. (Egyébként azt észrevettétek, hogy minél többen dolgoznak egy forgatókönyvön, az annál rosszabb lesz?) Az még akár kellemes újítás is lehetett volna, hogy a filmet ezúttal nem a szokványos módon, a szimpatikus csalók, hanem az őket üldöző zsaru szemszögéből mutatják be. Azonban így is csak sablonokat, erőltetett konfliktusokat, szánalmas párbeszédeket és teljesen semmilyen, motiváció nélküli karaktereket tudnak varázslóink előhúzni a kalapból, . Ebből kifolyólag tehát a két (igazából később három-négy) fél küzdelmének nincs dinamikája, a szereplők és az események leginkább csak lógnak a levegőben és a végére bár sikerül (a rengeteg rossz után) néhány jó fordulatot is összehozni, ezeknek már minimális súlya sincs, pont a fentiek miatt. Ha pedig karakterek sincsenek, színészi játékról sincs nagyon értelme beszélni, bármennyire lehetne magas labdákat dobálni az Eisenberg-utálóknak vagy a Harrelson-fanoknak. De ha egyszer Eisenberg karakteréről csak annyit tudunk, hogy "irányításmániás" (ezt viszont legalább jó sokszor szájba rágják), akkor érthető, hogy nincs mit jól vagy rosszul eljátszani. Ilyen szereplőgárdával ez pazarlás felsőfokon.
Ironikusan azt kell, hogy mondjam, a legnagyobb átverést maga a film követte el azzal, hogy kihúzott a zsebemből 1190 Ft-ot ellenszolgáltatásként erre a teljesen feledhető és átlagos élményre. Mert amit láttam, az inkább csak olcsó és ezerszer látott bazári trükkök tömkelege volt, mint valódi varázslat.
5/10
