Akinek az életéről szóló filmért Benedict Cumberbatch Oscar-díjat fog kapni. Én lennék a legboldogabb, ha ezen örömteli esemény bekövetkezne (masszív antialkoholista vagyok, de erre az alkalomra be fogom hűteni a pezsgőt!), ámde azért ne siessünk ennyire. A filmet ugyanis még el sem kezdték forgatni. Még csak most kezd összeállni a szereplők listája. A főszerep természetesen Bené, és az elmúlt hét  híre - legalábbis vállaltan elfogult önmagam számára - az, hogy Keira Knightley is csatlakozott a projekthez. Nem mondom, hogy örülök ennek, de nekem végülis teljesen mindegy, hogy Ben kit mos le a vászonról (több klasszissal jobb színész, mint Keira).

A rajongói oldalakon terjedő véleményen ("csak egy zseni játszhat el egy zsenit") jókat mosolyogtam (Ben valóban kiváló színész, de azért a zseni státusztól kicsit még messze van véleményem szerint), azon azonban nagyon felháborodtam, hogy főleg azt emelik ki a hírek Alan Turingről, hogy homoszexuális volt. Igen, tényleg az volt, de egyrészt kizárt dolog, hogy a film erre a tényre koncentráljon elsősorban (Ben bevállalós fiú, de a besorolás miatt kieső bevételt nem fogják bekockáztatni a producerek, tehát nem számíthatunk szaftos szexjelenetekre), másrészt pedig egyébként ragyogó tudós volt, aki nagyban hozzájárult a németek legyőzéséhez a második világháborúban és ez sokkal fontosabb szerintem, mint a szexuális irányultsága.

Ismerkedjünk meg egy kicsit közelebbről a tragikus véget ért tudóssal.

Alan Mathison Turing (1912-1954) brit matematikus a modern számítógép tudomány egyik atyja volt. A második világháború alatt sikeres erőfeszítéseket tett a német rejtjelkódok feltörésére. A háború után az egyik legkorábbi digitális számítógép létrehozásán fáradozott, és közreadott több provokatív írást, köztük a gondolatébresztő „Tudnak-e a gépek gondolkodni?” címűt.

Londonban született, felső középosztálybeli család második fiaként. Apja köztisztviselő volt, Indiában szolgált, és mivel sokat ingázott a India és Anglia között, egészen 1926-ig rokonoknál laktak a gyerekek, hogy megóvják őket a brit kolóniákon rájuk leselkedő veszélyektől. A kis Alanen már korán megmutatkoztak a zsenialitás csírái: 3 hét alatt tanult meg olvasni saját magától, és korán érdeklődést mutatott a számok és a fejtörők iránt.

Szülei beíratták egy nagyon jó iskolába, azonban - ahogy az a zseniknél lenni szokott - hamar problémái akadtak dekandens viselkedése miatt. Azt gondolnák, simán vette a középiskolai akadályokat, de nem. Megbukott az érettségin. Többször is. Ugyanis nem érdekelték a humán tantárgyak, ezért nem foglalkozott velük. Ennek ellenére felvették a Cambridge egyetemre. Főként a logika és a valószínűség-számítás érdekelte. A doktori fokozatot a Princeton Egyetemen abszolválta. Diplomamunkáját az aktív (számító)gépes adatfeldolgozásból írta. Turing ebben a munkájában olyan matematikai problémákról is ír, amik nem kiszámíthatóak, akármennyi idő és memória is áll rendelkezésre.

A második világháború alatt nagyon fontos résztvevője volt annak a Bletchley Park-i kódtörő csoportnak, amely a nácik hírhedt Enigmáját törte fel. Elősegítette matematikai megérzéseivel mind az Enigma kódjainak feltörését, mind a Hal nevű távíró rejtjeleinek megfejtését. Ezek a tapasztalatok nagy hasznára voltak a Colossus nevű digitális számítógép megalkotásakor. Max Newman és Thomas Flowers is különböző gépeket hoztak létre a kód feltörésére 1943-ban. Turing szintén részt vett a lengyel „Bomba” továbbfejlesztett változatának kidolgozásában, aminek segítségével az Enigma üzeneteinek kulcsát keresték meg (a kulcs segítségével aztán az aznapi Enigma üzeneteket meg tudták fejteni). Ezek az elektromechanikai eszközözök, az úgynevezett „Enigma-gépek” képesek voltak nagy sebességgel ellenőrizni az Enigma-rotorok különféle beállításait, így kizárva a lehetséges beállítások nagy részét. A maradékot kellett csak manuálisan ellenőrizni, így általában 3-6 órával az éjféli kódváltás után el tudták olvasni a német Enigma-üzeneteket. Az Enigma kódjainak megfejtése döntő jelentőségű volt a németek legyőzésében. Turing ez irányú munkássága az 1970-es évekig titokban maradt, csak legközelebbi barátai tudtak erről.

Becslések szerint Turing munkája Európában mintegy 2 évvel rövidítette le a második világháborút! Ez vajon hány ezer emberéletet jelent? Nem vagyok matematikus, de nagyon sokat.

A háború után Londonban folytatta tudományos munkáját, a mesterséges intelligencia egyik első elméleti megalapozója volt. Egyébként atletizált és futott. Olyan szinten, hogy csak egy sérülés akadályozta meg abban, hogy részt vegyen az 1948-as londoni olimpián.

1950-ben jelentette meg később híressé vált írását, „Számítógépek és intelligencia” címmel, amiben elsőként írja le a Turing-tesztet, amivel el lehet dönteni, hogy egy gép gondolkozik-e. 1952-ben Turing egy sakk-programot írt. Mivel a számítógépet nem érezte elég gyorsnak a futtatásához, ő maga szimulált egy komputert, ami körülbelül fél órát gondolkodott egy lépésen. A játszma a Bécsi játék Falkbeer variációjában kezdődött, Turing gépe a 29. lépésben veszített.

Élete utolsó éveiben a biomatematikával foglalkozott. Vagyis ragyogó elme volt, egy másik korban a brit nép nemzeti hőse lehetett volna.

Azonban homoszexuális volt, és ez a tény az ő korában büntetendő cselekmény volt. 1952-ben Turing újdonsült partnere, Arnold Murray betörőket segített a matematikus házába. Turing ezért feljelentést tett a rendőrségen. A nyomozás során Turing beismerte, szexuális kapcsolatban állt a fiatalemberrel. Turingot vád alá helyezték, elítélték, végül pedig választhatott a börtön és a libidócsökkentést célzó hormonkezelés között. Az egy éven át tartó hormonkezelés mellett döntött.

1954-ben a takarítója talált rá holtan. Ciánmérgezésben halt meg, valószínűleg attól a félig elfogyasztott almától, melyet az ágya mellett találtak. Magát az almát soha nem vizsgálták, a ciánmérgezést a holttest alapján állapították meg. A többség úgy véli, a tudós halála nem lehetett véletlen, édesanyja szerint viszont baleset történt, ami Turing hanyagul tárolt vegyszerei miatt következhetett be. Talán anyja megnyugtatására választotta ezt a módszert, talán kedvenc meséje, a Hófehérke ihlette, nem tudni. Azt is lehetségesnek tartották, hogy gyilkosság áldozata lett, nehogy féltett államtitkok szivárogjanak ki rajta keresztül.

2009. szeptember 11-én – jelentős társadalmi nyomás hatására – Gordon Brown brit miniszterelnök bocsánatot kért a mindenkori kormány nevében azért a visszataszító bánásmódért, amelyben a tudóst részesítették annak idején a hatóságok, és ezzel halálba kergették. Jobb később mint soha.

2001-ben már készült egy nagyon középszerű film Dougray Scott-tal és Kate Winslettel Engima címmel, ami a kódtörésről szól. Láttam, teljesen felejthető alkotás, nem méltó a történelmi tetthez.

Nagyon remélem, hogy a nagyszerű tudósnak méltó emléket fog állítani a film. Ben Oscar-díjának is örülni fogok, de úgy vélem, ezúttal fontosabb, hogy végre megtudja a világ, hogy mit köszönhet ennek a zseniális matematikusnak.

Ha én írnám a forgatókönyvet, ezek lennének a kezdő sorok:

"Mi a bűn? Amit a társadalom annak tart. Mit számít az erény? Semmit."