Nem kell épülnie, alapból ott van, hiszen a Halálcsillaggal kezdődött minden.

Gyermekkoromban a Star Warsról szólt minden, Darth Vadert imádtuk utálni, halálosan szerelmesek voltunk Han Solóba (már aki, nekem soha nem jött be Harrison Ford, de az Indiana Jones sorozatot nagyon szerettem), ájultan csodáltuk a jediket, és az ikonikus lézerkardokkal vívott kézitusákat. Gigantikus űrcsaták, birodalmi lépegetők, na és persze R2-D2, C-3PO határozták meg azokat az éveket. Aztán elkezdtem felnőni, és rájöttem, hogy George Lucas mesterséges világa nekem túl rideg, viszont egy életre lenyűgözött a világűr végtelenje, ezért teljes természetességgel landoltam a Star Trek univerzumban.

A Star Trek és a Star Wars fanok hagyományosan utálják egymást. Ez persze csak műbalhé, a két tábornak igazából semmi baja sincs egymással, de ha már van ok jól beszólni a másiknak (kizárólag vicces célzattal!), miért hagynánk ki, nem igaz? A legmorbidabb élményem ezzel kapcsolatban az volt, hogy teljesen véletlenül egy Star Wars találkozó résztvevőivel futottam össze a metróban, és egy birodalmi egyenruhában lévő fazonnal halál komolyan  diskuráltam olyan hihetetlenül fontos kérdésekről, mint például: ugye nem gondolják komolyan, hogy az ő Köztársaságuk valaha is a nyomába fog érni a mi Föderációnknak, vagy hogy lesz-e valaha olyan fenséges űrhajójuk, hogy az Enterprise, vagy hogy nekünk lesz-e végre egy Darth Vaderhez hasonló gonoszunk. Fannak lenni nem mentség, hanem állapot...

Mivel a két tábor úgyis nemsokára egyesül a J.J. Abrams univerzumban (merthogy ugye ő lesz a felelős az új Star Wars filmekért is, tehát profi módon, a nézőket teljes mértékben kiszolgálva, de mégis egy kaptafára fognak készülni az új alkotások) vegyük számba a különbségeket, amíg még vannak.

Kezdjük a filozófiai háttérrel. Star Warséknál nagyon nincs filozófia, van a rossz Birodalom, a jó felkelők, és ők jól elvannak egymással. Star Trekéknél viszont az alapgondolat az űr felfedezése, új világok megismerése. Tehát nem törünk-zúzunk ész nélkül, hanem előbb körülnézünk, megismerjük a helyet, a lakosokat, és ha úgy hozza a helyzet, akkor persze mi is megmutatjuk, hogy azért kaptunk harci kiképzést is.

Nézzük a látványt: ha pusztán technikai szempontokat veszünk figyelembe, akkor Lucas vitathatatlanul nyeri ezt a fordulót, ő tényleg egy korszakos zseni a maga műfajában. De. A Star Wars világa teljesen steril, hideg, érzéketlen, a mesterséges lények uralják. Az első három rész még hagyján, de az újonnan készült három epizódban tényleg minden a technikáról szól (jellemző példa, hogy a második részt én mindig szelektíven nézem: kizárólag abba a néhány percbe kapcsolódom be, amikor a jedik kardoznak az arénában, a többi egyszerűen hidegen hagy). A Star Trek filmekben ezzel szemben nem a látványon van a hangsúly, hanem az érzelmeken, jellemző módon akkor bukott a legnagyobbat a film, ha az akciót állították középpontba. Az éltető űrcsatát persze mindkét sorozat szállítja a rajongóknak, de az alapvető különbség az, hogy Lucasnál nem társul fennköltség ehhez, kizárólag a látványra koncentrál, míg a Star Trek filmeknél mindig párás szemekkel nézzük az Enterprise-t, amint hős kapitányával és legénységével fedélzetén büszkén fordul szembe ellenfelével. És persze ne felejtsük el, hogy nincs Star Trek film anélkül, hogy ne nézzük végig, ahogy kedvenc űrhajónk méltóságteljesen kivonul az űrdokkból (tudom, hogy nagyon szentimentális vagyok, de rám a mai napig olyan szinten hat a látvány, hogy automatikusan elkezdenek folyni a könnyeim, pedig a hétköznapokban egy praktikus közgazdász vagyok, de olyan felemelő érzés látni, ahogy az Enterprise elindul megvédeni a világbékét, illetve új világok felfedezésére indul).

Akkor lássuk a forgatókönyv-színész-rendező szentháromságot. A Star Wars filmek abszolút George Lucas fennhatósága alatt születtek, így természetesen mindről ugyanaz mondható el: a forgatókönyvre nem túl sok gondot fordítottak (bár az első három részben a humor jelentős szerepet játszott, az újakról még ez sem mondható el).  a színészek nagyon gyengék (ez alól csak Harrison Ford a kivétel - bár ő is csak egy közepes színész, akinek szerencséje volt, de legalább tudja ezt magáról, és nem játszotta soha a nagy művészt -  és természetesen Alec Guiness egy másik kategória). A színészvezetés csak nyomokban ismerhető fel, viszont a rendezés olyan erős, hogy mégis egyben tudja tartani a filmeket. A Star Trek filmek úgy hullámoznak, mint a Balaton vihar idején: vannak nagyon jól sikerült és bűnrossz darabjai a sorozatnak. A forgatókönyvek általában nem voltak rosszak de igazán falrengetőek sem. Sok rendező megfordult az Enteprise fedélzetén, igazán jó azonban csak Nicholas Meyer volt, a többiek erősen közepesek teljesítményt nyújtottak, és ez sajnos látszott a filmeken is. A színészek erősen közepesek voltak, csak Shatner és Nimoy emelkedett ki a legénységből, majd később Patrick Stewart és Brent Spiner, a legújabb legénység pedig úgy felejthető, ahogy van. Mégis, az Enterprise legénységhez sokkal több érzelem fűzte mindig is a rajongókat, mint a Star Wars szereplőihez. Az előbbiek családtagok voltak, az utóbbiak végtelen távolságban lebegő ikonok.

A Star Warsnak van egy behozhatatlan előnye: Darth Vader. Ő volt az igazi sztár, a megtestesült gonosz, a fekete alakjával, a jellegzetes hangjával örökre beírta magát a filmtörténetbe. A Star Trek filmeknek ezzel szemben mindig az volt a legnagyobb gyengéjük, hogy nem volt egy karizmatikus főgonoszuk (ez alól egyetlen kivétel van: Ricardo Montalbano a második részben Khan alakjában maradandót alkotott), pedig többször is kiváló színészeket szerződtettek, de valamiért mindig levetette őket a szerep, ennek fő oka valószínűleg a forgatókönyvben keresendő, na és persze abban, hogy senki és semmi nem homályosíthatta el a hős kapitányokat, azonban ez a hagyomány nem tett jót a filmeknek, reméljük, J.J. talál majd tartósan megoldást erre a problémára.

A végtelenségig lehetne folytatni a sort, de ideje félretenni a nézeteltéréseket, a  lézerkardot és a fézert, és elindulni a mozi felé, hiszen J.J. már hangol: már csak napok kérdése, és jön az új Star Trek film, nemsokára pedig az új Star Wars film, úgyhogy nincs más dolgunk, mint hátradőlni és elmerülni a mindkét tábor számára oly kedves világűr végtelenjében.

Live long and prosper, ifjú padavan! (=Hajrá J.J.!)