Néhány éve a Glee egy hatalmas piacot teremtett, amikor a modern számok feldolgozásait éneklő iskolai kórussal betört a köztudatba. Természetesen mindenki, aki úgy tartotta magáról, hogy van zenei ízlése, messzire elhatárolódott a show-tól, és arról kezdett álmodozni, hogy ez a koncepció milyen jól működne mondjuk Britney Spears-kórusművek helyett a 80-as, 90-es évek rockslágereinek feldolgozásaival. Nos, íme az eredmény.
Tommy, Eddie és Barry (Brian Austin Green, Peter Cambor, Derek Miller) egy esküvőkön fellépő rockbandát alkotnak, akikhez az első epizód során csatlakozik a korábban stúdiózenészként dolgozó Stevie (Harold Perrineau). A srácok teljesen különbözőek, kezdve az elköteleződési problémákkal rendelkező Tommytól a két gyereket is nevelő Eddie-ig, de egy összetartó csapatot alkotnak. Mint később láthatjuk, természetesen nem csak esküvőket vállalnak, hanem a partyk és fesztiválok összes elképzelhető formáját. Az együttes már régóta vár egy komolyabb lehetőségre, éppen ezért kapóra jön, amikor egy véletlen folytán az egyik legbefolyásosabb rendezvényszervező, Roxie Rutherford (Melora Hardin) egyik esküvőjére kerülnek be. A nagy lehetőség tehát adott a kiugrásra, a probléma azonban az, hogy a menyasszony Tommy egykori nagy szerelme.
A részek szerkezete többnyire egyforma, a sztori az epizód végén esedékes rendezvényre vezet fel, általában egy ezzel kapcsolatos és egy ettől független problémát gördítve az útba. A sorozatról elmondható, hogy klasszikus, néhol kicsit már túlságosan is tipikus szitkom-karakterekkel és fordulatokkal operál, ugyanakkor a megszokott 20 perces játékidő helyett 40 percben, ami sokat segít abban, hogy a történet és a szereplők is érdekesek maradjanak. Kapunk rengeteg popkulturális utalást (elsősorban zenei téren), és említés szintjén vagy mellészereplőként néhány komolyabb híresség is megjelenik (pl. Megan Fox egy teljes epizódot vállalt, de Pat Monahan is tiszteletét tette néhány másodpercre). Azonban természetesen az igazi értékmérője a hangulatnak a zene. És azt kell, hogy mondjam, a zene nagyon működik. A banda jellemzően soft-rock cover-öket játszik, néhol az adott násznépre specializálva mondjuk sci-fi vagy indiai stílusban, ugyanakkor a beharangozottakkal ellentétben nem feltétlenül a klasszikus rockbandák számait. A teljesség igénye nélkül olyan előadók művei kerülnek terítékre, mint a Kiss, Kesha, Backstreet Boys, Jay-Z vagy éppen a Village People. És bár a Guns N' Roses-t nem ők fogják visszahozni a nappalinkba, ennek a merészségnek köszönhetően olyan emlékezetes pillanatoknak lehetünk tanúi, mint a sztriptízbárban előadott Bloodhound Gang - Bad Touch, vagy a görög hangszerekkel prezentált Like a G6.
Ugyanakkor még így is nagyon erősen a jó és a gagyi határvonalán egyensúlyoz az összkép. Különösebben poénok nincsenek, inkább a helyzetkomikumokkal próbálnak nevettetni, több (de inkább kevesebb) sikerrel, ugyanakkor a hangulat miatt önkéntelenül is mosolyra húzódik a néző szája. De elmondható, hogy aki nem érzi át ezt az atmoszférát, az könyörtelenül meg fogja utálni ezt a sorozatot. Valószínűleg sablonosnak és bugyutának fogja tartani a történetet és a karaktereket, ráadásul teljesen humortalannak is, és ilyen szemmel nézve még talán egy Disney-tiniszériát is alig előz meg ez a széria. Ezt pedig azért tudom elmondani, mert a készítők részről-részre át tudnak esni az egyik oldalról a másikra, számomra például egy irtózatosan gáz második epizódot egy zseniális harmadik követett, mintha nem is ugyanazt a műsort nézném. Szerencsére viszont ezzel nagyjából a sorozat meg is járt a két végpontját, és innentől kezdve egy egyenletes színvonalon maradt.
Alapvetően maximálisan elmondhatom a Wedding Band-ről, hogy kevés okom van kedvelni, és mégis kedvelem. Ki tudja, talán a hangulat, a jó zenék vagy a szerethető karakterek teszik, de valahogy mindig kárpótol a többi aspektusában mutatott egyszerűségéért és középszerűségéért. Én pedig hétről-hétre egyre nagyobb várakozásokkal ültem le megnézni a legújabb részt. Szóval mindenkinek ajánlom, hogy tegyen vele egy próbát, és ha egy-egy epizód nem is jön be, még ne adja fel, hovatovább már az elején el fog dőlni, hogy szeretni vagy utálni fogja-e ezt a sorozatot.
A Wedding Band teljes adatlapja a Magyar Film Adatbázis (Mafab) oldalán
