Ben Affleck amennyi kritikát kapott színészként, annyi dicséretet zsebelhetett be rendezőként. Legújabb művével pedig tovább folytatja ezt a tendenciát, és úgy látszik, előbb-utóbb elkerülhetetlenné fog válni, hogy ikonná váljon a neve a kamera mögött.
A történet megtörtént eseményeket dolgoz fel, nevezetesen az 1979-ben kirobbant iráni forradalommal és a hozzá kapcsolódó túszdrámával foglalkozik. A korábbi uralkodó amerikai befogadása ellen tüntető tömegek Teheránban elfoglalják az amerikai nagykövetséget és foglyul ejtik az ott dolgozókat. 6 embernek azonban sikerül elmenekülnie és a kanadai konzulátuson találnak menedéket. Viszont ahogyan egyre forrósodik a hangulat, egyre inkább szükségessé válik, hogy kijussanak az országból. A CIA-nak dolgozó Tony Mendez (Affleck) erre eszeli azt a tervet, hogy egy Oscar díjas maszkmester (John Goodman) és egy népszerű producer (Alan Arkin) segítségével egy filmet kreálva, annak stábjaként menekíti ki honfitársait.
A forgatókönyv és a rendezés minden dicséretet megérdemel. Annak ellenére, hogy nincsenek nagy fordulatok és az események pörgős váltakozása sem jellemző, a film olyan jó tempót üt meg, hogy egy pillanatig sem unatkozunk. A feszültséget is kiválóan adagolja, és komolyan izgulni fogunk a kiszámítható végkimenetel mellett is. A sokat kihangsúlyozott hollywoodi kikacsintást én nem éreztem annyira jelentősnek és szatirikusnak, mint ahogy azt beállítják, de jól működött ez a rész is. Külön érdekesség még, hogy Affleck szándékosan igyekezett a felvett képanyag minőségét is úgy alakítani, hogy az minél inkább korabeli hatást keltsen, illetve sok, az eseményekhez kapcsolódó híres képet és videót alkotott újra művében. (Ennek fényében viszont teljesen érthetetlen, hogy egy elég hosszú jelenetben szereplő repülőgépet nagyon látványosan CGI-vel oldottak meg.) A hitelesség egyébként is jellemző a filmre, hiányzik belőle az amerikai szabadságeszme és az azt körülvevő jellemző pátoszosság, nem próbál nagy feneket keríteni a dolgoknak, és még csak hatásvadásznak sem nevezném, ha egy iszonyúan elcsépelt utolsó 10 perccel nem rombolná le ezt az illúziót.
Azonban akármennyire is profi és tetszetős munka ez az alkotás, a legnagyobb baja az, hogy egyszerűen nem érdekes. Elég sok történelmi vagy életrajzi film esik ebbe a csapdába, és most sem sikerült elkerülni, hogy igazából amiről szól, abból semmi nem ragadja meg a néző érdeklődését. A film rengeteg karakterrel dolgozik, így egyikük sincs igazán kidolgozva és hiányoznak a valódi konfliktusok is belőle. Igazán autentikusnak Goodman és Arkin párosát tudnám nevezni, Afflecket mély depressziós arckifejezése kifejezetten irritálóvá teszi idővel, a 6 túsz pedig egyszerűen semmit nem tesz hozzá a történethez. De végső soron működik a film, bár nincs kiért és miért izgulnunk, azért megtesszük, azonban valószínűleg enyhe hiányérzet lesz bennünk, amikor elkezdődik a stáblista.
Azt kell, hogy mondjam tehát, hogy ha valakinek nem keltette fel az érdeklődését a film, az teljesen jogos. Viszont ha a pozitív kritikák hatására mégis a látóterébe került, az is. Talán legfrissebb élményeim közül a Fékezhetetlenhez tudnám hasonlítani: a képernyőn egy magas színvonalú munka, viszont alapvetően ami ezt támogatná, az kevés. Ez azonban éppen elég ahhoz, hogy a Hideg nyomon és A tolvajok városa után Affleck ismét jelezze, hogy komolyan számolni kell vele.
7,5/10
