Nagy meglepetéssel fedeztem fel ezt a művet, tekintve, hogy nem hallottam még róla, pedig az első lépcsőfokon helyezkedik el M. Night Shyamalan karrierjében a Hatodik érzék sikere és a teljes feledésbe merülés között. Talán annyira nem is számít klasszikusnak, némiképp joggal, ugyanakkor mindenképpen nézésre érdemes.

David (Bruce Willis) egy teljesen átlagos ember, átlagos külsővel, átlagos munkával, átlagos házzal és átlagos házassági problémákkal. Elijah (Samuel L. Jackson) pedig minden tekintetben különleges: a képregények művészetével foglalkozik, és egyedi megjelenése van. Azonban másban is egymás ellentétei: Elijah egy különleges csontritkulásban szenved, amelynek köszönhetően elképesztően törékenyek a csontjai, David-en viszont mintha nem fogna semmi sem, a fegyverektől a betegségekig. David ezt maga sem akarja elhinni, de Elijah megkeresi, és mindenáron meg akarja győzni erről..

Bátran merem kijelenteni, hogy nem egy szokványos, képregényből adaptált szuperhős-filmről van szó. A rendező-forgatókönyvíró a témát teljesen más oldalról járja körbe, egy egészen más felvetéssel: mi történik, ha a hős nem ismeri fel vagy nem akarja felvállalni képességeit? Ennek megfelelően a történet szerkesztése sem a megszokott, nincsenek benne látványos ütközetek és a valóságtól elrugaszkodott megoldások. A fikció ellenére a film tulajdonképpen egy nagyon emberközeli és realisztikus hangot üt meg, egy lassabb és kevésbé kapkodó tempóban. Gyakorlatilag David karakterdrámája áll a középpontban, aki inkább hasonlít (a szexuális vágyakat leszámítva) az Amerikai szépség Lester-jére, mint bármelyik Marvel-hősre . Ebből kifolyólag a hangsúlyok is teljesen máshova helyeződnek, és inkább egy komoly drámát, mintsem egy feszültséggel teli akció-thrillert látunk. (Persze az utolsó percekre azért marad egy komoly csavar)

Ez mindenesetre azonban egy kicsit kevés, a karakter és a film nem elég egyedi ahhoz, hogy az nézőt kellően magával rántsa. Bár ami történeti szinten hiányzott, azt vizuálisan igyekezett pótolni a rendező. Itt természetesen nem nagyszabású látványra kell gondolni, hanem egészen különleges beállításokra, kezdve a nyitó, vonatos képektől David egyetlen komoly harcáig. Ritkán szoktam egy jelenetről nagyon áradozni, de Shyamalan Eduardo Serra operatőrrel (Véres gyémánt, Harry Potter 7/1-2.) együtt nagyon jól megkomponálta ezt a képsort.

Rengeteg apró dolog van tehát, ami ezt az alkotást az átlagos fölé emeli, ugyanakkor az igazi átütő erő hiányzik belőle ahhoz, hogy igazán megmaradjon az emlékezetünkben. Ez viszont ne riasszon el senkit, egyszeri megnézésre tökéletes, és jó eséllyel jobban fogunk rajta szórakozni, mint a tucatfilmeken.

7,5/10