A Wachowski fivérek, testvérek (Larry, Lana és Andy) a Matrix filmekkel robbantak be igazán a köztudatba. A trilógiát megelőző munkájuk gyümölcse a Fülledtség, ami egyébként első filmje volt a testvérpárnak, ahol a rendezői feladatot is ők látták el (A Bérgyilkosok-ban forgatókönyv megírása volt a feladatuk ). Nézzük, hogy miről is szól az 1996-ban készült film.
Corky (Gina Gershon) nemrég szabadult a börtönből. Egyik ismerősének köszönhetően munkát kap, egy lakást kell felújítania. A fiatal lány tudja, hogy az Ő előéletével nem könnyű visszakapaszkodni, éppen ezért gondolkodás nélkül elfogadja az ajánlatot. Közvetlenül a szomszédban él Caesar (Joe Pantoliano) a maffia egyik sokadrangú tagja és fiatal barátnője, Violet (Jennifer Tilly). A két nő között már az első pillanatot követően erős vonzalom alakul ki. Violet élete merő unalom. Okos nő, tudja, hogy Caesar mellett megkap mindent, amire csak szüksége van, de azzal is tisztában van, hogy sokáig nem bírja a férfi mellett. Csak a megfelelő partnerre vár, aki segítségével képes lesz örökre megszabadulni a számára csak kolonc maffiózótól. Egy véletlennek köszönhetően Caesar kétmillió dollárral érkezik haza egyik este, a probléma “csupán” annyi, hogy a pénz véres, az ő feladata pedig tisztára (szó szerint) mosni, Gino Marzonne (Rcihard Sarafian) a maffiavezér érkezéséig. Violet és Corky között közben heves kapcsolat alakul ki. A két nő megbízik egymásban, tehát minden adott, hogy Violet megvalósítsa a tervét. Corky először bizonytalan, de aztán enged a kísértésnek. A két nő azonban tudja, hibázniuk nem szabad, ha mégis megteszik, akkor az életükkel fizetnek majd.
A történet nagyon egyszerű, de ez a legnagyobb erőssége. Egy szálon zajlik, nagyjából végig lehet sejteni, hogy mi fog történni, de mégsem fullad unalomba. Egy abszolút alap, szokványos maffiaszálon futó sztorit hoztak a Wachowski testvérek, egyedül a két “buzi” nő (Caesar-t idézve) karaktere, viszonya az, ami nem szokványos. Ehhez a filmhez egy bonyolultabb, csavarokkal teli alaptörténet talán zavaró is lett volna. Az viszont biztos, hogy elvonta volna a figyelmet az egész film legnagyobb erősségéről, a hangulatról, a nagybetűs fülledtségről. Itt ragadom meg a lehetőséget és dicsérem meg a sokat szidott, magyar címadókat. Ezúttal abszolút telitalált lett a magyar cím, a néző tényleg 107 perc tömény fülledtséget, burkolt erotikát kap.
A filmet végig a két nő kapcsolata élteti, a leszbikus pár viszonya az, ami érdeklődést fent tartja. Már a kezdő képkockától kezdődően vibrál a levegő Corky és Violet között. Corky a domináns, Ő a férfiasabb, de Violet-et sem kell félteni. Igazából Ő az, aki irányít, nőies bájával, vonzerejével teljesen megbolondítja a naturálisabb Corky-t. Viszont nem használja ki, tudja, hogy szüksége van a vadóc nőre, tisztában van vele, hogy ketten, ha van egy kis szerencséjük, nyerő párost alkothatnak.
Nehéz és szükségtelen is eldönteni, hogy Gina Gershon vagy Jennifer Tilly a dominánsabb. Tipikusan az az eset, amikor a kettő együtt lehengerlő. A két karakter sokban különbözik, éppen ezért ki is egészítik egymást. Egyik sem a tipikus szépségideál, de ennek ellenére sugárzik belőlük az erotika. Veszélyes vizekre evezett a két Wachowski, hiszen a homoszexualitás nem a legkönnyebben emészthető téma. Itt azonban szinte természetesnek tűnik a két nő viszonya, köszönhető annak, hogy passzolnak, jól néznek ki együtt a vásznon, és így együtt a tömény erotika megtestesítői.
Eddig méltatlanul kevés szó esett a történet egyetlen fontosabb férfi szereplőjéről. A Caesar-t alakító Joe Pantoliano bár végig a háttérbe marad (ennek így is kell lennie), de mégis a maga nemében, nagyon erős alakítást visz véghez. A tipikusan a töltelékember szerepe az övé a maffiában. A piszkos munkák elvégzésére tökéletes, ezért meg is kapja a megérdemelt jutalmát. Jól él, mindene megvan. Ahhoz viszont kevés, hogy fontos feladatokat bízzanak rá. Ezt valamilyen szinten megcáfolja a film végén. De akkor sem az esze, a leleményessége kerül előtérbe, hanem a brutalitása. A piszkos munka elvégzése nem okoz problémát számára, de nem elég karakteres ahhoz, hogy igazi vezér lehessen belőle. Pantoliano azonosulni tud a karakterrel, s főleg a film második felében igazán lendületes a játéka.
Egy-két kisebb hiányosságot eltekintve, ezek is főleg a történetben lelhetőek fel, de nem olyan fajsúlyúak, amelyek nagymértékben befolyásolják az összképet a Fülledtség egy jó film. Erős színészi játékot, remek zenéket, nézőbarát sztori és egy egyedi hangulatot kap a néző, ezeknek függvényében a 107 perces hamar elillan.
