
A történet egy rövid, de annál nagyobb költségvetésű bevezetéssel kezdődik, amelyben megtudjuk, hogy a viking mitológia szereplői tulajdonképpen földönkívüliek, akik Norvégiában gyilkolták a jégóriásokat, akiket végül le is győztek, Odinnak, Thor apjának köszönhetően. Ezt követően a film az első kb. 40 percben prezentál egy fantasy-jellegű történetet, ahol el is lövik az összes puskaport és a CGI-re szánt dollármilliók jó részét. (Ettől függetlenül főleg Asgard kidolgozása nekem eléggé elnagyoltnak tűnik.) Azonban Thor-t engedetlenségének köszönhetően bolygónkra száműzik, ahol villámgyorsan megkapjuk a szokott szuperhősös-kliséket: az arrogáns királyfiból világmegmentő hős lesz, beleszeret az első nőbe akit meglát, és még némi forgatókönyvírói erőlködés árán azt is elérték, hogy a szuperképességét is elveszítse erre az időszakra, természetesen azért, hogy a film végén szokásos bossfight-ra teljes fényében tündökölve térjen vissza. (Ez utóbbi viszont nem lett olyan nagy durranás, mint illett volna lennie.)

Azt kell, hogy mondjam, a Thor nem tudott kitörni a képregényfilmek sablonjából, bár jó lett, de még mindig csak középszerű és súlytalan. Iparosmunka, amibe nem fognak a kritikusok belekötni, de nem is fogják az égig magasztalni.
6/10
(u.i.: aki az Avengersből egy kis ízelítőt szeretne látni, az várja ki a stáblista végét)