Az Alien kritikám sorait azzal zártam, hogy James Cameron folytatása volt többek között az első film, amely többet is ki tudott hozni a xenomorfból (bár ez a párhuzam tényleg nem teljesen korrekt abból a szempontból, hogy két teljesen különböző alkotásról beszélhetünk).…
Kegyetlen dolgokat kell az embernek művelnie néhány klasszikussal (persze, ha valaki nosztalgiasznob, akkor nem), én pedig most éppen Ridley Scott művével jártam így. Elsőre még engem is sokkal jobban lenyűgözött, másodszorra viszont már egyáltalán nem volt képes ugyanazt a…
A blog horrorkedvelő követőinek felzárkóztatását a múltkori Lucio Fulci-film kitárgyalása után egy újabb '80-as évekbeli olasz klasszikus, a Phenomena bemutatásával folytatjuk. A rendezőt, Dario Argento-t illik ismernie mindenkinek, aki csak egy icipici vonzalmat is érez a horror…
Aki olyan balga volt, hogy tett egy próbát az Exodus-szal, már bőven kiszörnyülködhette magát Ridley Scott legújabb alkotásán, ilyenkor pedig jobb a rendező egy korábbi remekművével helyreállítani a lelkivilágunkat. A Gladiátornál kiválóbb alany erre pedig nem is lehetne,…
Ismét arra a következtetésre jutottam, hogy itt a blogon már kitárgyalt filmet szükséges lenne újra elővenni, picit leporolni és beszélni róla. Bár most az indok kissé különbözik. A nemrég megjelent Contact másodvéleményemmel ellentétben itt most nem arról van szó, hogy…
Az ember lánya azt gondolná, túl van már azon a koron, hogy a herceget várja a fehér lovon (bár az elvi esélye még megvan rá, hogy jöjjön, hiszen még nem keltem el), aztán tessék, annyira belefeledkezik egy több mint 70 éves mesébe, hogy teljes gőzzel a jóképű ifjú romantikus…
Ha egy filmet 20 év után felélesztenek, hogy remake-et/előzményt/folytatást készítsenek hozzá, annak oka van, legalábbis a horror műfaját kivéve. És itt most nem feltétlenül csak a gátlástalan pénzszerzésre gondolok, hanem arra, hogy minden bizonnyal az eredeti valami olyat…
Életemben egyszer voltam nagyon közel ahhoz, hogy elhordjanak mindennek a moziban, naná, hogy John Wayne volt az oka. Békésen ücsörögtem anno a Kill Bill 2. részén, amikor megláttam egy jelenetet, amelyet szinte teljes egészében Az üldözőkből vett kölcsön Tarantino (Ford…
A Smoking Barrels blog olvasóközönségéből legtöbben a 2009-es gyártású, 3D-s remake kapcsán ismerhetik ezt a mára "elfeledett klasszikus" kategóriába emelkedett kanadai horrorfilmet. A remake legnagyobb erénye az volt, hogy gore-ban gazdag mulatságnak számított, és ennek kapcsán…
Kik vagyunk, honnan jövünk, merre tartunk? Ritka az olyan film, amely ilyen mély filozófiai kérdésekre keresi a választ, még ritkább az olyan, amelyik olyan jól teszi azt, hogy életre szóló élményt tud nyújtani. Kubrick zsenije kellett ahhoz, hogy megszülessen minden idők legjobb…
A blogon nem tengnek túl a klasszikus olasz horrorfilmeket kiveséző kritikák, így a statisztika javítása és egyben a közhangulat rombolása érdekében egy olyan alkotást hoztam el Nektek, amelyet a legendás olasz horrormester, Lucio Fulci álmodott vászonra. A vérfagyasztó mozik…
"Ha véget ér a zene, próbálj meg megölni". Westernromantika Sergio Leone módra, és ha már meg kell halni, legalább Morricone zseniális muzsikáját hallgassuk meg utoljára, nem igaz? Meg kell hagyni, van stílusa ennek a filmnek, amely azon kevés folytatások közé tartozik, amelyik…
Sem a húsleves, sem a csók nem túl jó újramelegítve, persze mindig vannak kivételek, melyek csak megerősítik a szabályt. A horrorfilmek világában a Gonosz halott második része minden szempontból rendhagyó „újramelegítése” az első résznek: remake, folytatás és paródia is…
"Mi ez a gagyi retek?" - nyögnek fel általában azon ismerőseim, akiknek megmutatom Sam Raimi rendező (Pókember trilógia, Pokolba taszítva) minimálbüdzséből készült horror-alapvetését. Való igaz, a trükkök és a maszkok látványosan megöregedtek ebben az alkotásban. A csilivili…