Mivel az Eragon kimaradt, így ez volt az első Paolini-könyvem, így nem tudtam, mire számítsak. Az már az első rész elején feltűnt, hogy a szerző hosszú eposzok írásához szokott, mert nagyon lassan építkezik a szöveg. Talán túlságosan is, ezért nehezen rázódtam bele az olvasásba, de aztán beindultak…

Először a könyv borítója jött velem szembe, ami olyan tetszetős volt, hogy azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Ezt fokozta a filmes védőborító és a fülszöveg is. A leírás alapján úgy éreztem, ez az én könyvem lesz, mert sok potenciált láttam az alapötletben. Szeretem az ilyen átvitt értelmű, egy…

Ritkán gondolkozok ennyit bejegyzésen, mint most ezen, de rájöttem, hogy annyi mondanivalóm lenne erről a könyvről, hogy az egy egész regényt kitöltene. Végül röviden úgy fogalmaznám meg a véleményemet, hogy a Pusztulás gyermekei egy nagy kaland volt. Ez a második könyv, amit olvastam a szerzőtől,…