Könyvkritika: Richelle Mead: Vámpírakadémia (2022)
2022. október 17. írta: chipolino

Könyvkritika: Richelle Mead: Vámpírakadémia (2022)

Ifjúsági vámpírregény remek karakterekkel

img_vampirakademia_blog.jpg

Igen, én ezt még nem olvastam. És ugyan a barátnőm már régen felhívta rá a figyelmemet, most, az Agave új kiadásával jött el a pillanat, mert egyrészt csodaszép lett az új borító, másrészt pedig remélhetőleg a sorozat összes része megjelenik újra, így be lehet majd szerezni minden kötetet. Az eredeti kiadás 2007-es (az első magyar kiadás 2009-es), tehát az Alkonyat-láz tetőpontján jelent meg, most pedig a sorozat apropóján új köntösben vehetjük kézbe. Ha kisebb felhajtás övezi is most, szerintem érdemes adni neki egy esélyt; szórakoztató ifjúsági regény, amely újabb aspektusokkal bővíti a fejünkben élő vámpírképet.

Lissa Dragomir és Rose Hathaway két évvel ezelőtt megszökött a Montana erdeinek mélyén lévő Szent Vlagyimir Akadémiáról. Elfogják és visszahurcolják őket a vámpíriskolába, amely a mora uralkodói családok és damfír testőreik számára szolgál oktatási intézményként (és biztonságos helyként). Az iskola falain belül a két lánynak nem csak a szokásos intrikákkal és pletykákkal kell megbirkóznia, hanem valódi fenyegetésekkel is.

Nehezen tudok eltekinteni attól, hogy bár ez határozottan ifjúsági regény (a szóhasználatától a stílusán keresztül a konfliktusaiig), mintha ezzel a borítóval magasabbra lett volna pozicionálva – én legalábbis kicsit komolyabb dologra számítottam. Félreértés ne essék, vannak itt igazán mély és fajsúlyos konfliktusok, traumák, identitáskérdések, de az egésznek a tálalása számomra nagyon nyűgösen volt olvasható. Képtelen voltam megszeretni a narrátor Rose-t – sőt, kifejezetten idegesített is végig, és ha a nézőpontkarakter eszetlensége bosszant, akkor hiába kedvelem a többi szereplőt, hiszen mindenkit az ő szemén keresztül látok.

Pozitívum a regény feszes tempója, a fordulatok elhelyezése (bár az olvasó szerintem a szereplőknél kilométerekkel hamarabb rájön, hogy vajon kinek állna érdekében megszerezni Lissa erejét), és főleg a karakterépítés. Nagyon közel került hozzám Lissa, és teljesen shippelem őket Christiannel, mindkettejük további útjára kíváncsi vagyok. A Rose és Dmitrij közötti szerencsétlenkedés nekem inkább kínos, mint érdekes, de hátha a következő kötetekre fejlődik valamit ez a szerelmi szál is.

Kifejezetten szeretem az iskolákban játszódó történeteket, a Szent Vlagyimir Akadémia pedig egyfajta dark academy, amelynek belső hatalmi játszmái érdekesek lehetnének, leszámítva, hogy a fókusz főleg a ki-kivel-feküdt-le és a ki-kiből-ivott kérdéseken időzik. Emiatt is nagyon tiniregény még ez a kötet, hiszen a háttérben millió fontosabb dolog van, amiről sokkal érdemesebb lenne szót ejteni – például Christian szüleinek sorsa, Lissa képességének háttere és lehetőségei, a strigák által jelentett fenyegetés, a megújításra váró hatalmi hierarchia stb. stb.

Remélhetőleg a további kötetekben kikerülünk ebből a zárt világból az életbe, mert nagyon kíváncsi lennék, hogy a kedvelt szereplőim hogyan nőnek fel a rájuk váró feladatokhoz – gondolom senki számára nem kérdés, hogy elkerülhetetlen a mora-striga állóháború újraértelmezése, Lissának és Rose-nak pedig valószínűleg meg kell majd vívniuk a saját harcaikat. Jöhet a második kötet.

 

8/10

A kötetet az Agave Könyvek jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr317954938

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása