Nem habos-babos fantasy. Nem lehet megszeretni a szereplőket, mégsem ereszt, mert a maga nagyon sajátos formátumában rendkívül fontos kérdésekkel foglalkozik. Kik vagyunk mi? Honnan származunk? Mi a teremtés? Honnan jövünk? Mert hiába a fajzatokkal kapcsolatban merülnek fel ezek a kérdések, azért alapvetően mégiscsak az emberekről szól ez a rendkívül filozofikus történet. Fel meri tenni az alapvető kérdéseket és el mer menni a falig annak érdekében, hogy megtalálja a válaszokat. Kirill szemén keresztül igazából saját magunkat keressük, és ezért tud nagyot ütni ez a történet. Ugyanakkor ezen túl nagyon komoly erkölcsi kérdéseket is boncolgat, hiszen nem fél hozzányúlni az emberi jogok témájához. Mert lehetnek-e ugyanolyan jogai a fajzatoknak, mint az embereknek? Hiszen állatoknak születtek, hogy aztán hirtelen emberré váljanak és az átnevelő programoknak köszönhetően úgy is kezdenek viselkedni. Azonban sohasem fognak ugyanúgy gondolkodni. Mert ők teljesen mások, ugyanakkor zavaróan hasonlóak hozzánk. És ezért nem is tudjuk sehová sem tenni őket, nem kerülünk hozzájuk olyan közel, hogy megszeressük őket, hiába az izgalmas karakterek, a jól megírt történet. Mert mégiscsak idegenek tőlünk, hiába tudjuk, hogy ugyanolyan érzelmeik vannak, mint nekünk, és ugyanolyan értelmesek, mint mi, mégsem emberek. Hanem micsodák? Ezt ők is nagyon szerették tudni, hiszen a semmiből jöttek és a semmibe tartanak, mivel sterilek, nem tudnak szaporodni. Kirill, az őz blogger óriási utat jár be, amikor komolyan elkezdi keresni a válaszokat létük alapvető kérdéseire, és nagy árat fizet azért, hogy megtalálja a válaszokat. A regény közepéig igazából nem sok minden történik, utána azonban olyan viharos sebességgel kezdenek zajlani az események, hogy az olvasó pislogni sem mer, nehogy lemaradjon valamiről. Hatalmas és katartikus alkotás, amelyben nagyon sok minden benne van, bátor és nagyon kreatív a szerző, kár, hogy kissé lassan indulnak be az események, de ennél nagyobb bajunk ne legyen.

Húsz évvel ezelőtt hirtelen megjelennek a fajzatok, akik az első döbbenet után egyre több segítséget kapnak az emberektől, hogy meg tudják állni a helyüket a világukban. Mostanra ott tartanak az események, hogy egy népszavazás előtt állunk, amelynek az a tétje, hogy kapjanak -e az emberekével megegyező jogokat a fajzatok. August Dahl mindent megtesz ennek érdekében, azonban a dolgok közel sem úgy alakulnak, ahogyan eltervezte...

A fajzatok megjelenése érthető módon felzaklatta az embereket, finoman szólva is szélsőségesen reagáltak erre a rendkívüli eseményre. Húsz év azonban hosszú idő, lassan belenyugodtak a megváltoztathatatlanba, és elkezdték kialakítani a közös életet. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy a fajzatokat magukkal egyenlőként kezelik, hiszen gettóba zárják őket, kiemelik őket a társadalomból, ha vétenek annak emberi szabályai ellen, és megannyi ezer más módon korlátozzák őket abban, hogy úgy éljenek, ahogyan nekik tetszik. A fajzatok nyilván nem elégedettek ezzel a helyzettel, és miközben kétségbeesetten keresik a születésük okait és a teremtésük titkait, próbálnak kiutat találni a számukra lehetővé tett életlehetőségekből. Abban van ellentét August Dahl és a titokzatos Feketebárány között, hogy miként tudnak változtatni, nem mindenki szerint megoldás a problémáikra a népszavazás. Óriási ellentétek feszülnek egymásnak, ebből nyilvánvalóan katartikus erejű összecsapás lesz, amelynek alapvetően csak vesztesei lehetnek, mégis ezáltal fognak előre haladni az események.

A könyv első fele a megalapozásé, megismerhetjük három főszereplőnket, August Dahlt, a fajzatjogi aktivistát, akiről mindenki azt hiszi, hogy ember, hogy aztán mindenki döbbenetére  nyilvánosságra hozza, hogy ő igazából fajzat. Ennek eredményeként egyrészt azonnal pária lesz, másrészt viszont teljes gőzzel a népszavazási kampánnyal tud foglalkozni, amelynek sikere érdekében mindent megtesz, sokszor azt sem nézi, hogy kiken kell keresztülgázolnia érte. A kampány reklámarcának kiválasztja Pilart, a borzlányt, aki ember életének első fél évét a tévé előtt élte le, ezért rettenetesen naiv, és borzalmasan nehéz a számára a ráébredés a való életre. A lány az események közepette egy igaz barátra is szert tesz Kirill az őz blogger személyében, aki nem kisebbre vállalkozott, mint annak kiderítésére, hogy megtudja, hogyan születtek a fajzatok. Meg is tudja, azonban óriási árat kell fizetnie érte. Ahogyan mindenki másnak is, ez tényleg nem egy rózsaszín történet, a szerző nem fél a mélységektől és nem kíméli a karaktereit, ahogyan az olvasó lelkét sem.

A könyv második felében ritmust vált a szerző, már nem a világépítésre és a karakterekre koncentrál, hanem viharos gyorsasággal elkezdi összeszőni a szálakat, amelyek egyre jobban összegabalyodnak, hogy aztán a végén hatalmas erővel szakadjanak szét és álljanak össze újra. Erősebb idegzetű olvasóknak ajánlanám ezt az alkotást, egyrészt mert tényleg nem lehet megszeretni a szereplőket, másrészt pedig a történet nagyon felkavaró. De érdemes rászánnunk magunkat az elolvasására, mert valóban katartikus élményt kapunk tőle. Alapvető kérdéseket tesz fel a szerző, és a válaszoknak súlyos ára van, megrengeti a szívet-lelket, de ilyen az igazán jó könyv, biztosan nem felejtjük el egyhamar. Sokat lehet rajta gondolkodni, belemegy a rázósabb témákba, nem fél attól, hogy jól megráncigálja az olvasó lelkivilágát. Kár lenne kihagyni az életünkből.

9/10

A könyvet a Libertine kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.