Könyvkritika: Nacukava Szószuke: Rintaró és a könyvek útvesztője (2021)
2021. december 06. írta: chipolino

Könyvkritika: Nacukava Szószuke: Rintaró és a könyvek útvesztője (2021)

Mesés utazás a könyvek birodalmába egy macska vezetésével

img_rintaro_blog.jpg

Felemás érzéseim vannak a kötettel kapcsolatban, de az biztos, hogy minden könyvmolynak (de utálom ezt a szót) nagyon érdemes elolvasnia. Nekem egészen sok gondolkodnivalót adott, emiatt tehát jó könyvnek tartom, viszont rengeteg volt benne a szerencsesütis közhely, így ha objektívebben próbálnám nézni, egy közepesen eredeti regényt látnék. Az biztos, hogy a könyveket és a macskákat (miért járnak ők mindig kéz a kézben?) szerető olvasók egy izgalmas, elgondolkodtató és elég rétegelt kötetet kapnak, amely egyszerre gyászfeldolgozó, coming-to-age és mágikus realista mese a könyvek értékéről.

Rintaró átlagos gimnazista fiú, aki kicsit magának való, kevés barátja van, és az ideje nagy részét olvasással tölti. A nagyapjával lakik, aki a Nacuki Antikváriumot vezeti: itt megtalálható a világirodalom összes nagy klasszikusa és igazi ritkaságok is. Egy nap a nagypapa meghal, és Rintarót a nagynénje veszi magához – a fiúnak pár napja van csak, hogy felkészüljön a költözésre, és búcsút vegyen szeretett antikváriumától. Váratlanul azonban egy látogató toppan be hozzá: a vörös-fehér kandúr azért jött, mert Rintaró segítségére van szüksége. A különleges útvesztők veszéllyel és kalanddal teliek, a tét pedig nem más, mint a könyvek megmentése.

Nehéz nekem a japán irodalom, de azért kitartóan próbálkozom. Idén szerintem sikerült jól választanom, mert ez a kötet elég könnyen olvasható (a rövid terjedelem engem már nem téveszt meg, de most valóban haladós a cselekményvezetés), közben pedig végig fontos gondolatokat igyekszik több nézőpontból is körbejárni. Kicsit sűrűnek éreztem a mondanivalót, hiszen Rintaró útja egyfelől a gyászfeldolgozását mutatja meg, másfelől viszont felnövéstörténet is (számomra ebben volt a kötet a legerősebb), amely során egy visszahúzódó fiú előbújik a csigaházából, és önálló életre képes, felelős majdnem-férfivé válik. És akkor még itt vannak a könyvek is.

Rintarónak olyan kérdésekre kell választ adnia az útvesztők során, mint a könyvek anyagiasítása, a rövidített olvasmányok és tartalmi összefoglalók vagy a könyvek értékének az elolvasott számukban való mérése. Könyvmolyoknak szerintem főleg az első útvesztő szolgáltat sok átgondolni- és mérlegelnivalót: én például egyre inkább azt érzem, hogy sokkal többet olvasok, mint amennyit valóban szeretnék, még ha ez paradoxonnak hangzik is. Arról persze nem tehet az ember, hogy sok minden érdekli, és mindig talál az új megjelenések között valamit, amit „muszáj” elolvasnia, de engem egy ideje eléggé frusztrál, hogy egyre csak nő az olvasatlan könyveim száma a polcon. Ráadásul nem mindig jut időm azokra a könyvekre, amiket valóban szeretnék elolvasni, így engem Rintaró tökéletesen megerősített abban, hogy ez így nem mehet tovább, és változtatnom kell. Köszönöm.

Rintaró nagyon szerethető főszereplő, a macska rejtély számomra, de ez így van jól, a többi mellékszereplő pedig a sablonossága ellenére engem megvett magának. A szerelmi szálat kissé bárgyúnak éreztem, de igazából elvoltam vele. Az útvesztők férfijainak gondolatmenete roppant érdekes és sok töprengenivalót rejt, azért pedig különösen jár a piros pont, hogy megvan a feedback is: látjuk, milyen hatással volt rájuk Rintaró, milyen az új életük, boldogabbak-e, és vajon miben is mérjük a boldogságot. Aki sokat olvas, annak azért ajánlom a könyvet, aki pedig keveset, annak azért; azt hiszem, mindenkire hatással lehet nem csak a végkövetkeztetés, hanem a megtett út is. „– A könyveknek lelkük van.”

 

9/10

A kötetet a Libri Könyvkiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr416771550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása