Szédítően frissítő strandkönyv. Van benne minden, ami kell: szerelem, krimi, kaland és rengeteg Balaton. Régen jártam a magyar tengernél, de ezt a könyvet olvasva újra megjött a kedvem, hogy visszatérjek a gyerekkori nyaralások színterére. Nagy kedvencem a Caro-sorozat, és örülök, hogy ezúttal Magyarországon játszódnak az események, a nagyvárosi kalandok után nagyon üdítő, hogy egy balatoni kisváros a helyszín. Itt azonban minden van csak béke és nyugalom nincs, hiszen főhősünk vonzza a bajt, és ezúttal családi okokból kerül óriási slamasztikába, amelyből természetesen a sok bukdácsolás után valahogy mégis jól tud kijönni. A könyv borítója nagyon jól eltalálta a hangulatot, ez egy romantikus krimiszerűség, amelyben a kaland fontosabb, mint a nyomozás, de kit zavar, amikor egy ilyen jóképű magyar fiút hoz Caro elé a sors, aki amúgy civilben a gyerekkori szerelme. Az angol lány megjelenése felkavarja a békés kisvárost, főhősnőnk szeles természete nem hagyja hidegen a lakosokat, akik közül a legautentikusabb szerintem a szomszéd néni, aki mindenről tud és mindenre odafigyel, mindent megold és ellentmondást nem tűrően osztja ki a feladatokat a külföldi lánynak, aki lássuk be, egy kicsit elveszetten viselkedik ezen a helyen. Na de megérkezik a helyi erősítés, és máris minden gond megoldódik, hogy aztán annál nagyobb problémákkal kelljen szembenézni. Mindent egybevetve ez egy nagyon szórakoztató történet, amelyben a krimiszál annak ellenére halovány, hogy egy igazi balatoni nagyhal nyomában jár Caro és elbűvölő főnöke. Szívmelengető a könyv humora, ahogyan az is, ahogyan a londoni lány felfedezi magyar gyökereit, eszébe jutnak a régi nyaralások, és lassan, de biztosan rabul ejti a Balaton. A szerelemi szálak is bonyolódnak rendesen, Caronak tisztáznia kell magában  a főnöke iránti vonzalmát és természetesen itt van Ádám is, akitől kezdetben egyáltalán nincs elragadtatva, de ahogy telik az idő, természetesen kezd megváltozni róla a véleménye...

Caro-nak Rakoncára kell utaznia nagybátyja temetésére. Nem szívesen hagyja ott Londont, nem is tervez ott tölteni néhány napnál többet, de aztán a végrendelet minden megváltoztat. Ebben ugyanis a nagybátyja rá hagyja egy panzió felét, ráadásul el sem adhatja, ezért mindenképpen el kell kezdenie foglalkozni a problémával és be kell rendezkednie arra, hogy hosszabb időt fog itt tölteni. Mindeközben megjelenik a főnöke, akivel együtt kitalálják, hogyan épüljön be egy szállodába séfnek (dacára annak, hogy nem igazán tud főzni), annak érdekében, hogy leleplezzék a balatoni nagyvállalkozó gyanús üzelmeit...

Kicsit lassúdadan indulnak be az események, de amint Caro beteszi a lábát Rakoncára, máris az események közepén találja magát. Az első találkozás a gyerekkori szerelemmel finoman szólva sem sikerül jól, akkor pedig végképp elfajulnak az ellentétek, amikor kiderül, hogy ketten együtt örökölték a panziót és valahogy dűlőre kell jutniuk egymással. Aztán persze sok vita után a két fiatal megtalálja a közös nevezőt, és együttes erővel szállnak szembe a helyi hatalmassággal, hogy megóvják a felvásárlástól a nagybácsi hagyatékát. Caro főnökének ötlete elsőre és másodjára is elég merésznek tűnik, tekintettel arra, hogy a lánynak tényleg nem erőssége a sütés-főzés, de aztán kap egy kis segítséget Ádám séfjétől, és ezzel a tudással felvértezve kellő önbizalommal vág bele abba, hogy néhány napig eljátssza a világlátott konyhafőnököt azért, hogy információkat szerezzen a tulajdonosról. Persze nem megy minden simán, van itt emberrablás, házba történő betörés és véres menekülés a Balaton kellős közepéről.

Kalandokban nincs hiány, Caronak pedig minden sete-sutasága ellenére helyén van a szíve és az esze, melynek köszönhetően a legképtelenebb helyzetekből is kivágja magát. Mindezen izgalmak közepette a szívügyekre is időt kell szakítania, hiszen főnökével tisztáznia kell, hogy annak házassága (még ha névleges is) milyen mértékben befolyásolja a kettejük között bimbózó érzelmeket, ahogyan azt is kénytelen belátni, hogy egyre jobban tetszik neki Ádám, aki teljesen más, mint amilyennek képzelte, arról nem is beszélve, hogy lassan, de biztosan megjön a kedve a balatoni élethez...

A lezárás reményt keltő, ki tudja, lehet, hogy Caro végleg átteszi a székhelyét a Balatonhoz? A következő részből kiderül, addig is itt van nekünk ez a remek kis könyv, amely tökéletesen alkalmas arra, hogy átvészeljük vele a nyári kánikulát. Nem fekszi meg a gyomrot, ugyanakkor érdekes, izgalmas, és nagyon balatonos. Megvan benne mindaz az íz, amelyre gyermekkoromból emlékszem, kár, hogy csak rövid sétákat teszünk Füreden, és a balatoni hajókázásnak sem a romantikus oldalát ismerhetjük meg. Mindennel együtt ez a bájos kötet kiváló választás arra, hogy a strandon vagy a hűsítő árnyékban olvasva igazi nyári hangulatba kerüljünk.

9/10