Kertész Erzsébet könyve nem kopott meg az idők folyamán. Gyermekkorom egyik nagy kedvence volt ez az alkotás, hiszen én annak a generációnak a tagja vagyok, aki az írónő kiváló kötetein nőtt fel. Mai szemmel nézve egy kicsit talán túl romantikusak már ezek a művek, de a régi varázs még mindig hat, egyáltalán nem porosak a történetek, hiszen erős nőkről szóltak, akik saját korukban is nagyon modernül gondolkodtak, bátran szembeszálltak a hagyományokkal, kivívták saját sikereiket és helyüket a világban. A sorozat minden darabját olvastam, több kedvencem is van, de mind közül ezt szerettem a legjobban. Talán azért, mert nem egy híres nőről szólt, hanem Jósika Miklós feleségéről, Podmaniczky Júliáról, aki báróné létére boltosasszonynak állt Brüsszelben. Nem úri huncutságból tette, hanem azért, mert az emigrációban meg kellett élniük valamiből, hiszen a férje elveszítette a vagyonát és búskomorsága miatt írni sem tudott. A könyv nagy erénye, hogy megismertet bennünket a korral, amelyben a főszereplő élt, átélhetjük vele a reformkor izgalmas időszakát, a szabadságharcot, majd az emigráció keserű éveit, mindezt egy családtörténetbe ágyazva. Azonban mégsem "egyszerű" lányregényről van szó, hanem egy jól felépített életrajzi regényről, amely mindvégig fenn tudja tartani az érdeklődést. Természetesen megvannak a maga korlátai, vagyis a happy end nem maradhatott el, azonban nagyon érzékletes képet kapunk arról, milyen nehéz volt az újrakezdés egy teljesen ismeretlen országban a házaspár számára, pénz és összeköttetések nélkül. Amíg a férje búskomorságba süppedt, addig Júlia nem adta fel, hanem kereste a lehetőséget arra, hogyan éljék túl ezt az időszakot, és a semmiből felépített egy sikeres csipkeboltot, miközben még arra is maradt energiája, hogy férje műveinek is keressen kiadót. Nem mindennapi asszony volt, érdemes megismerkedni az ő történetével.

Podmaniczky Júlia 8 évet várt arra, hogy Jósika Miklós felesége lehessen, eddig tartott, amíg a báró el tudott válni első feleségétől. Ő azonban hűségesen várta élete szerelmét, ám a családi boldogságnak hamar vége szakadt, mert kitört a szabadságharc, amelyben Jósika komoly szerepet vállalt, ezért a fegyverletétel után menekülniük kellett. Kalandos úton jutottak el Brüsszelbe, ahol teljesen nulláról kellett felépíteniük új életüket, amelyből Júlia oroszlánrészt vállalt. Szorgalmának és kedves természetének köszönhetően hamarosan sikeres lett a vállalkozása...

Júlia bárói családba született - a testvére volt Podmaniczky Frigyes, "Budapest vőlegénye" - rangjához méltó nevelésben részesült, édesapját korán elvesztette, édesanyja szigorúan nevelte gyermekeit. Finoman szólva sem volt elragadtatva tőle, hogy Júlia egy nős emberbe szeretett bele, de lánya állhatatosságát látva végül belenyugodott a választásába. 1847-ben került sor az esküvőre, azonban nem sok idő adatott a már nem éppen ifjú szerelmeseknek, hogy boldogan éljenek, mert az életüket teljesen felforgatta a szabadságharc. Élénk írói eszközökkel mutatja meg nekünk Kertész Erzsébet a reformkor időszakát, az olvasó szinte úgy érzi, ő maga is együtt készül a szereplőkkel az országgyűlésre, ahol országos horderejű döntések születnek. A forradalom hevében Jósika politikai szerepet vállalt, ezért a szabadságharc bukása után neki és feleségének menekülniük kellett. Nagyon kalandos körülmények közepette jutottak el végül Brüsszelbe, ahol megkezdhették közös életüket. Júlia nehéz helyzetben volt, hiszen férje búskomorsága miatt neki kellett gondoskodnia a család megélhetéséről. A fiatalasszony azonban nem esett kétsége, és annak ellenére nyitott egy csipkeboltot, hogy sem hímezni, sem varrni nem tudott, ellenben kiváló kommunikációs készségekkel rendelkezett, melynek következtében hamar fel tudta futtatni kis üzletét és idővel a férje is magára talált és újra írni kezdett.

Júliának nem csak üzleti érzéke volt fejlett, hanem íráskészséggel is rendelkezett. Eleinte nem akart írni, mert úgy gondolta, hogy nincs benne ehhez elegendő tehetség. Azonban a férje meggyőzte, hogy próbálkozzon meg ezzel a műfajjal is. Miután egyenesbe kerültek anyagilag, már ő is elkezdett írni, sőt, ma úgy mondanánk, hogy újságíróként is tevékenykedett, hiszen Magyarországra küldött cikkeket divattémában. Vagyis nagyon sokoldalú volt ez figyelemre méltó asszony, aki rengeteget tett azért, hogy férje írói karrierje újrainduljon, eleinte ő fordította le németre az írásait, és kiadót is ő keresett a könyveinek. Mindemellett vezette a háztartást, nagyon modern életet élt egy olyan korban, amelyben az arisztokrata hölgyek még nem dolgoztak. A házassága boldog volt, hiszen a férjével egyenrangú kapcsolatban élt, szellemi partnerként is tekintettek egymásra, ami akkoriban szintén nem volt hétköznapi dolog.

Különleges élmény betekintést nyerni a reformkor izgalmas időszakába, hiszen akkoriban minden mozgásban volt, mindenki hitt egy szebb jövőben. Az arisztokrácia szemszögéből nézhettük végig ezeket az eseményeket, majd velük együtt élhettük át a bukás után az emigráció fájdalmas éveit. Gondoljunk bele, hogy tényleg teljesen nulláról kellett újrakezdeniük mindent, embert próbáló időszak volt ez. Júlia azonban nem esett kétségbe, nem kesergett, hanem a megoldást kereste, amit meg is talált a csipkeboltban, amely hamarosan rendkívül jövedelmező lett, a könyv azzal zárul, hogy a házaspár kemény munkájának köszönhetően megvehették álmaik házát, és végre újra kényelemben élhettek. A vége talán túlságosan cukrosra sikeredett ennek a remek könyvnek és egy fokkal romantikusabb képet fest a valóságról, mint kellene, de ennél több hibát nem tudok felróni neki. Érdemes elolvasni, mai szemmel nézve is megállja a helyét az alkotás.

8/10