Az endometriózisról beszélni kell, mert nagyon sok nőt érint ez a betegség világszerte. Talán nem ilyen szabadszájúan, mint ahogyan a szerző teszi, de egyrészt amerikai, másrészt pedig kell az erősebb megfogalmazás, hogy jobban odafigyeljenek az olvasók a mondanivalójára. Minden tiszteletem a hölgyé, mert le merte írni, amiről nem szoktak beszélni a nők talán még a nőgyógyászukkal sem: arról, hogy milyen kínokat kell átélnie annak, aki ilyen betegségben szenved, mennyire fájdalmas tud lenni a szex, milyen sokáig tart eljutni odáig, hogy az orvosok diagnosztizálják a kórt, milyen nehéz a lehetőségekhez mérten normális életet élni, és a párkeresést sem könnyíti meg ez a helyzet. Ami nagyon fontos: ez a betegség jelen pillanatban gyógyíthatatlan, amibe lássuk be, nem könnyű belenyugodni, viszont a tüneteket lehet enyhíteni és meg kell találni a lelki békét ahhoz, hogy a mindennapokat működtetni lehessen az adott körülmények között. Ez ugyanis nem hiszti, nem egy "sima" menstruációs fájdalom, hanem egy borzalmas kínokat okozó betegség, amellyel meg kell tanulni együtt élni. Gondoljunk csak bele, hogyan tudunk elmenni dolgozni, ha éppen szó szerint elájulunk a fájdalomtól, vagy hogyan intézzük az ügyeinket, találkozzunk a barátainkkal és a szeretteinkkel, ha napokig képtelenek vagyunk felkelni az ágyból? És akkor még nem is beszéltem az önbecsülésről, arról, hogy meg kell tanulni, milyen ételeket és italokat nem szabad fogyasztani, ki kell tapasztalni, milyen játékszabályok betartása mellett lehet szexuális életet élni, és milyen nehéz olyan társat találni, aki megérti és elfogadja így az ember lányát. Én szerencsére nem vagyok érintett, azonban úgy gondolom, nagyon fontos, hogy erről a témáról a nők és a férfiak is minél több ismeretet szerezzenek, mert sajnos egyre gyakoribb ez a probléma.

Lara Parker író és főszerkesztő-helyettes a BuzzFeednél. Los Angelesben él, írásait először "A komfortzónán kívül" elnevezésű blogján publikálta, főiskolás korában, amikor endometriózissal diagnosztizálták. Hosszú út vezetett idáig, évekbe telt, amíg kiderült, milyen betegséggel küzd. Nem volt könnyű huszonévesen azzal szembesülni, hogy sohasem fog meggyógyulni, és sohasem élhet "normális" szexuális életet. Lara először összetört, aztán mindent megpróbált, hogy a helyzethez képest normális életet éljen...

Őszintén ledöbbentem ezen a könyvön, ugyanis nem tudtam, hogy ez a betegség valóban ekkora fájdalommal jár és ilyen szélsőséges tüneteket produkál az élet legkülönbözőbb területein. Nőként jómagam is találkoztam már olyan orvossal, aki nem tett meg mindent, hogy egyrészt odafigyeljen rám, másrészt megoldást találjon a problémáimra (nem könnyű rátalálni a nekünk megfelelő nőgyógyászra, szerencsére nekem több vargabetű után sikerült), ezért teljesen át tudom érezni, milyen lehetett, hogy 5 teljes évig tartott, amíg a szerző eljutott a helyes diagnózisig. Addigra természetesen rengeteg orvost végigjárt, kipróbált mindent, hogy enyhítsen a kínjain, de azok nem csökkentek, és bele kellett nyugodnia abba, hogy ez már élete végéig így marad (bízzunk az orvostudományban, hogy belátható időn belül az endometriózisra is találnak gyógymódot, de jelenleg tudásunk szerint egy gyógyíthatatlan betegségről van szó). A szerzőnek szerencséje van, olyan munkahelye van, ahol tolerálják a betegségét, jól fizető állása van, ezért megengedheti magának a költséges terápiákat, amelyek valamennyire enyhíteni tudják a tüneteket, de így is hatalmas küzdelmet vív a kórral, vajon hogyan tudja megoldani a problémáit az, aki nincs ilyen privilegizált helyzetben?

Az amerikai szókimondó stílus mellett engem nagyon zavart, hogy a szerző nem csinált titkot abból, hogy jointot szív (orvosi célú marihuanát a fájdalom enyhítésére, de akkor is), és az is, hogy sokszor csapong. Mindezzel együtt valóban tisztelem azért, amit végigcsinált azért, hogy viszonylagosan kiegyensúlyozottan élje az életét, és nem félt tabukat döntögetni azért, hogy felhívja a figyelmet erre a betegségre, amelyről nagyon kevés szó esik. Kicsit talán túlzásba vitte a polgárpukkasztást (többet tudtam meg a vibrátor vásárlási szokásairól, mint szerettem volna), és egy erősebb szerkesztés is ráfért volna a szövegre, mert időben, térben és témakörben is össze-vissza ugrálunk, és néha kevesebb több lett volna, de ennél nagyobb bajunk ne legyen, ez akkor is egy fontos könyv, amit jó lenne, ha minél többen elolvasnának.

Nagyon nehéz endomteriózissal jó életminőséget kialakítani magunknak, hiszen gondoljuk bele, akármikor jöhet egy rosszullét akár a munka közben is, és nincs olyan munkáltató, aki ezt hosszú távon tolerálná, ezért az ezzel a betegséggel élőknél rideg valóság az egzisztenciális félelem, hiszen bármikor kirúghatják őket, ha hosszú távon nem tudják teljesíteni a feladataikat. A párválasztás nehézségeiről külön regényt lehetne írni, akárcsak arról, milyen hosszú vezet az önelfogadásig és a kiegyensúlyozottságig, ami alapvető feltétele egy egyenrangú párkapcsolatnak. Hosszan lehetne sorolni a témaköröket, amelyeket érint a könyv, és amelyekről tudnunk kell és beszélnünk kell, mert fontosak. Érdemes rászánni az időt erre a könyvre.

8/10

A könyvet a Partvonal Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.