Könyvkritika: Alix E. Harrow: Tízezer ajtó (2021)
2021. május 10. írta: chipolino

Könyvkritika: Alix E. Harrow: Tízezer ajtó (2021)

Mindenkinek járna legalább egy Ajtó

img_tizezer_ajto_blog.jpg

Alix E. Harrow bemutatkozó regénye nekem az idei év egyik legjobban várt megjelenése volt; a tavalyi Hugo-díj finalistái között szerepelt a Best Novel kategóriában, és egy kívül-belül nagyon különleges portálfantasyről van szó. A kicsit a lányregényeket idéző borító mögött egy összetett, remekül megírt történet, egy nagyon egyedi narráció és sok-sok elgondolkodtató elképzelés áll. Aki különleges, kalandos, kedves és hittel teli fantasyt szeretne olvasni, annak szerintem nagyon érdemes a kezébe vennie.

A főszereplő January Dudose, aki az 1900-as évek elején a milliomos Mr. Locke pártfogoltjaként él a férfi vermonti birtokán. January édesapja Mr. Locke-nak dolgozik: egzotikus tárgyakat gyűjt neki a világ minden tájáról. Emiatt szinte mindig távol van, January pedig az ideje nagy részét magányosan tölti. A tizenhetedik születésnapja előtti napon azonban egy bőrkötésű könyvet talál a kincsesládájában, amely Ajtókról mesél, amik átjárók különböző világok között. January élete ezután fenekestül felfordul, és ahogy egyre előbbre halad a könyvben, sorsa egyre inkább összefonódik a könyvbeli szereplők sorsával.

alix_e_harrow_tizezer_ajto_b1_300dpi.jpg

Ez a könyv különleges, a szó legpozitívabb értelmében. A borító gyönyörű, nekem a magyar kiadásé még jobban is tetszik, mint az eredeti, egyszerre klasszikusan szép és rejtélyesen hívogató. A cselekményvezetés nagyszerű, a regény végig izgalmas, én pár nap alatt végigszaladtam rajta, és igen nehezemre esett letenni. A January családját övező rejtély kibogozása egyfajta krimi jelleget kölcsönöz a kötetnek, és valóban, portálfantasyhez képest nem túl sokat tartózkodunk másik világ(ok)ban.

A narrátor végig January, akit gyerekkorától (és a bizonyos kék Ajtótól) követünk egészen fiatal felnőtt koráig, ebben a tekintetben (is) klasszikus felnőtté válási regényről van szó ­­– January karakterfejlődése gyönyörű ívű, hatalmas utat jár be, amíg végül a szabadságot választja, és nemcsak hogy megbékél önmagával, de képes lesz előnyére fordítani a sehova-sem-tartozását. A narrációja nagyon személyes, sokszor humoros és önreflexív, néha viszont nekem kicsit idegtépő volt az egy helyben toporgása, és sok döntésével sem értettem egyet. Az sem segített, hogy January fájdalmasan későn jön csak rá az igazságra Mr. Locke-kal kapcsolatban… az olvasó már nagyon korán sejti, hogy valami nincs rendben vele, rengeteg az elszórt utalás a regényben, ráadásul mivel az írónő viszonylag kevés szereplővel dolgozik, nem túl nehéz szűrni, hogy ki is mozgathatja a szálakat.

A kötet legnagyobb ereje szerintem az Ajtókhoz és a szabadsághoz kapcsolódó gondolatisága. Aki olvas portálfantasyket, valószínűleg elgondolkodott már rajta, hogy miért is nyílnak átjárók (nyúlüregek, ruhásszekrények stb.), kiknek nyílnak, és mi az ára, ha ki-be akarunk mászkálni közöttük. Nekem Seanan McGuire elképzelése tetszik a legjobban (Csellengő gyerekek-sorozat), amely szerint azok a gyerekek találnak átjárót, akik valami miatt a saját világukba egyáltalán nem illenek, egy másikba viszont tökéletesen. A Tízezer ajtó Ajtói nem csak gyerekeknek nyílnak, de szintén csak olyanoknak, akik keresnek valamit, mert nem találják a helyüket a saját világukban – a nagy álmodozóknak. Új és nagyon eredeti gondolat, hogy ezeket az Ajtókat be is lehet zárni: az Ajtók mindig változást hoznak, és aki nem szereti a változást, a „rendetlenséget”, a kiszámíthatatlanságot a világban, az bizony mindent el fog követni, hogy más világok ne zavarhassák meg az övének a működését. January lépései a szabadság felé egyben óhatatlanul változást hoznak az Ajtók sorsában is.

Személyes kedvencem a szerző macskákkal kapcsolatos megjegyzése, miszerint a házi macskák „több ezer éve ki-be járnak az ajtókon”. A gondolat ugyan nem új, Terry Pratchett Az Igazi Macska című könyvében már felbukkan, de én nagyon örültem, hogy itt is találkoztam vele (a Korongvilágra is történik egyébként utalás a kötetben). Olvasás közben szerintem mindenkinek eszébe jut, hogy milyen jó lenne, ha ő is találna egy Ajtót, az írónő pedig többször is utal rá, hogy a történetek igazából mi mások is lehetnének, mint Ajtók. Amikor kinyitunk egy jó könyvet, és elmerülünk a világában, valójában belépünk egy másik világ Ajtaján. A Tízezer ajtó gyönyörű regény a szabadságról és a történetek erejéről. „Ajtók nélkül a világok mozdulatlanná dermednének, megkövülnének, és elvesznének belőlük a történetek.”

 

9/10

A kötetet az Agave Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni.

A bejegyzés trackback címe:

https://smokingbarrels.blog.hu/api/trackback/id/tr4216527162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása